Veres András püspökkel ünnepelték a ménfői templom felszentelésének jubileumát

,,A málnából lett csoda” – ma is gyakran használjuk ezt a mondást, hiszen 1948-ban elképzelhetetlen volt az, hogy valahol templom épülhessen. Nemcsak katolikusok, hanem evangélikusok is segítettek a ménfői templom építésének munkálataiban. Ménfő málnatermő vidék volt, a helyiek bevétele ebből származott. A málna Boldogasszony csipkéje néven is ismert, a ménfői templom védőszentje pedig Nagyboldogasszony. Mintha az emberek egy óriási csipkét készítettek volna Máriának és fiának, Jézusnak tiszteletből. A templomban az első szentmisét még a felszentelés előtt, 1948-ban, szenteste tartották. A szentély egy istálló tégláiból készült, így mondhatjuk, hogy a Szent Család már ekkor beköltözött a templomba – olvasható az egyházközség honlapján.

Augusztus 17-én ünnepelték a ménfői Nagyboldogasszony-templom felszentelésének 70. évfordulóját. A hálaadó szentmisét Veres András győri megyéspüspök mutatta be; koncelebrált Bartók Ferenc OSB, a csanaki Szent Kereszt-templom plébánosa, valamint Bognár István, a ménfői templom korábbi plébánosa. Az ünnepi eseményen Percze Sándor ménfőcsanaki evangélikus lelkész is jelen volt.

Érthető a templomépítők hetven évvel ezelőtti lelkesedése, hiszen szívünkben ott él a vágy, hogy a mindennapi életkörülményeinkből kiszakadva legyen egy hely, ahol hívő testvéreinkkel együtt imádkozhatunk, ünnepelhetünk – mondta homíliájában Veres András püspök. Kifejtette: az első keresztények házaknál gyűltek össze kenyértörésre, a szentmise megünneplésére, a létszám növekedésével azonban igény lett nagyobb terekre. Azért épülnek templomok, hogy Istennel és hívő társainkkal a lelki találkozást egy helyen tudjuk megélni: itt nemcsak imádkozunk, de Krisztus a szentségekben önmagát adja számunkra.

Isten házát szeretni kell. Ami időt és fáradságot Isten házának felújítására, rendben tartására fordítunk, a legjobb befektetésnek mondható. Nincs olyan bank sehol a világon, amelyik ennél nagyobb kamatot tudna biztosítani.

Minden közösség vágyakozik arra, hogy saját temploma legyen. A hajdani Leninváros templom nélkül élt negyven éven át, de a rendszerváltozás után a város első kérése az volt, hogy templomot építhessenek. Azóta három is felépült: egy római katolikus, egy görögkatolikus és egy református templom. Amelyik településnek nincs temploma, ott a lelkiség szenved kárt, kikopik a lélek, kikopik a jóérzés, sokszor elfordulnak nemcsak Istentől, hanem az embertől is – fogalmazott a győri megyéspüspök. Hangsúlyozta: Nagy ajándék, ha valakik templomot építhetnek, s nagy ajándék az is, ha a templomot saját otthonuk mellett a legfontosabb helynek érzik. Látogassuk buzgón ezt a helyet, mert akkor sokkal kevesebb problémánk, nehézségünk és bajunk lesz a mindennapi életben!

A ménfői templom titulusa Nagyboldogasszony ünnepéhez kötődik – tette hozzá a szónok. – Számunkra a Szűzanya olyan példakép, aki nemcsak a keresztény nőknek, hanem minden kereszténynek eszménye lehet. Benne ott élt a vágy, hogy Isten akaratát és tanítását egyre jobban megismerje és elsajátítsa. Ez tette őt kiemelkedővé és alkalmassá arra, hogy Jézus Krisztus földi édesanyja lehetett. Ő az, aki testében hordozta a világmindenség Teremtőjét, az Isten Fiát, és a Szentlélek templomává lett. Pál apostol ezért mondja, hogy akik a keresztségből, a Szentlélek ajándékaiból részesülnek, mindnyájan a Szentlélek templomai lesznek. „Mi ugyanis mindnyájan egy Lélekben egy testté lettünk a keresztséggel: akár zsidók, akár pogányok, akár rabszolgák, akár szabadok. Mindannyiunkat egy Lélek itatott át” (1Kor 12,13).

A Szűzanya támogasson bennünket, hogy akarjunk hozzá hasonlóan a Szentlélek templomaiként élni! A teremtő Isten segítsen bennünket minden bűnünk, minden bajunk megoldásában, hogy szeretettel tudjunk egymás felé fordulni! A mennyországba felvett Nagyboldogasszony legyen ezen egyházközség lakóinak különös módon is példaképe! – zárta ünnepi szentbeszédét Veres András püspök.

Forrás: Győri Egyházmegye; Boldogasszony-plébánia, Ménfő

Fotó: Ács Tamás, Kriston Pál

Magyar Kurír