Visszatérnek a lazaristák Nagyváradra

Barta Szabolcs lazarista szerzetes rendje és a vincés nővérek nagyváradi missziós munkájának történetét mutatta be. Előtte azonban felidézte, hogyan lett az alapító, a 19 évesen pappá szentelt Páli Szent Vince törtető, pénzéhes és karrierista fiatalemberből olyan személyiség, akit Franciaországban a szegények atyjaként, és a szeretet apostolaként tiszteltek. 1617-ben alapította a Szeretetegyesületet (mely a Karitász elődjének is nevezhető), 1625-ben a Missziós Társaságot (lazaristák), 1633-ban pedig a Szeretet Leányai Társulatot (vincés vagy irgalmas nővérek). Előbbiek működési területe a missziók, a papság képzése, valamint a szegényekkel, rászorulókkal való foglalkozás, utóbbiaké a betegápolás, az oktatás-nevelés és a karitatív szolgálat volt.

Az előadásból kiderült: 1878-ban Grazból indult egy nővércsoport Nagyváradra Nogáll János kanonok, későbbi püspök meghívására. A Szeretet Leányai szolgálati helyeik a Szent Vince Intézet, az Inmaculata Intézet, a velencei iskola, a Szent László Intézet, a Szent József kórház, a Katalin-telep lettek a városban, emellett Szentjobbon és Bélfenyéren is tevékenykedtek.

A kommunizmus évtizedei után 1990-ben kezdhették újra tevékenységüket. 1996-ban költöztek be új tartományi házukba a Mioriţei utcában, ahol jelenleg tizenketten élnek.

A lazaristák 1940-ben érkeztek Váradra, a Katalin-telepre, ahol korábban a vincés nővérek végeztek lelkipásztori munkát. A szerzetesek népmisszióval, hittanoktatással foglalkoztak, pártfogolták a szegényeket és a munkásembereket.

1997-ben az utolsó lazarista atya is elhagyta Nagyváradot, idén nyáron azonban a tartományi gyűlésen úgy döntöttek, jövőre visszatérnek a Katalin-telepre. Az egyébként nagyváradi születésű Barta Szabolcs atya néhány napja már meg is érkezett a városba, jelenleg a Szent László-plébánián lakik.

Forrás: Erdély Online

Fotó: Nagyváradi Római Katolikus Egyházmegye

Magyar Kurír