Vitaest a történelmi egyházak szellemi és anyagi vagyonáról

Az 1990. évi IV. törvény a magyarországi egyházakat a társadalom kiemelkedő fontosságú, értékhordozó és közösségteremtő tényezőiként határozza meg. Ezt támasztja alá az a tény is, hogy a történelmi egyházak elsősorban a szellemi „vagyonukkal”, erkölcsi tartásukkal, szellemiségükkel, kultúrájukkal és hitükkel váltak megkerülhetetlenné és pótolhatatlanná.

A rendszerváltozást követően a történelmi egyházak részleges kárpótlásban, kártalanításban részesültek. Így ma a vallási élettel kapcsolatos egyházi ingatlanokon túl kórházak, iskolák, szociális intézmények is találhatók egyházi tulajdonban vagy az egyházak kezelésében.

Mivel ezen intézmények egy része nem tudja eltartani magát – bár az egyházakat a hívek közvetlenül is támogatják munkájukkal, adományaikkal, adakozással, közvetve pedig a személyi jövedelemadójuk 1%-ával –, működésükhöz elengedhetetlen az állam támogatása.

A vitaesten szó esett a magyarországi egyházak ingatlan visszaigényléséről, a visszakapott ingatlanok hasznosításáról és fenntartásáról, az egyházak vagyoni helyzetének hitéleti és szociális tevékenységére gyakorolt hatásáról, valamint arról, hogy az államnak mikor és milyen mértékben kell segítenie az egyházak gazdálkodását.

Fedor Tibornak, az Egyházi Kapcsolatok Titkárság helyettes vezetőjnek és Németh Emmának, a Magyar Katolikus  Püspöki Konferencia gazdasági főtanácsadójának a vitaestre készített tanulmánya elolvasható a Baross Gábor Társaság honlapján.  

Magyar Kurír