Helena 2016 nyarán a Krakkói Ifjúsági Világtalálkozó szervezői között volt a szalvatoriánus rend ifjúsági csoportjának tagjaként. A Campus Misericordiae parkban az imavirrasztáson ő is hallotta Ferenc pápa buzdító szavait, aki óva intette a fiatalokat a díványboldogságtól. Magáénak érezhette ezeket a szavakat, hiszen aktívan, a világra nyitottan élte életét. A krakkói találkozón megismerkedett lengyel szerzetesnővérekkel, akik a bolíviai Cochabambában árvaházat működtetnek. Az ifjúsági világtalálkozóról hazatérve érlelődött meg benne az elhatározás: vegyészmérnöki tanulmányai végeztével elmegy néhány hónapra, hogy árva gyerekek között szolgáljon Bolíviában. Azt a szeretetet akarta közvetíteni feléjük, amit soha nem kaptak meg a családjukban. Korábban végzett már hasonló önkéntes munkát Romániában, Magyarországon és Zambiában is.
Január 9-én érkezett egy barátnőjével együtt Cochabambába, ahol terveik szerint júniusig maradtak volna. Január 24-én, kedden történt a tragédia: az elkövetők valószínűleg rablótámadásra készültek, amely során Helenát késszúrásokkal meggyilkolták. Azonnal érkezett segítség, de nem tudták megmenteni az életét.
Adam Ziolkowski, a fiatalok missziós tevékenységéért felelős lengyel szalvatoriánus pap így búcsúzott tőle: „Helena soha nem vesztegetett el egy alkalmat sem, amikor jót tehetett másokkal.”
Az egyházi misszió egyik különlegessége napjainkban éppen az, milyen sok fiatal van jelen a világ perifériáin azok mellett a papok, szerzetesek mellett, akik egész életüket az evangelizációnak, a szegények szolgálatának szentelik. Sok huszonéves utazik el távoli vidékekre, akár csak a nyári szünet idejére, hogy másokat szolgáljon. Ezek a fiatalok általában nem hirtelen elhatározásból indulnak el, hanem régóta kötődnek valamely misszionárius rendhez, intézményhez. Hivatástisztázó folyamat is ez, amelyre a világra nyitott keresztény fiatalok százai vállalkoznak évről évre.
A fiatalokkal foglalkozó szinódus előkészítő dokumentumában Ferenc pápa éppen ezt a „nagylelkű szolgálatot” jelöli meg az ifjúságpasztoráció kiemelkedő helyeként: „A szegénységet és kirekesztettséget megtapasztaló emberekkel való találkozás olyan alkalom lehet, amely segíti a lelki növekedést és a hivatástisztázást: a szegények ebből a szempontból is tanítóink, és annak az örömhírnek a hordozói, hogy a törékenységben meg lehet tapasztalni az üdvösséget.”
Nagyon értékes az az idő, amit ezek a fiatalok ingyenesen a világ szolgálatára szentelnek. Helena Kmieć tragikus története megmutatja napjaink Egyházának egyik arcát – egy olyan arcát, amely már magán hordozza a vértanúság jelét is.
Forrás és fotó: Lastampa.it/vaticaninsider/ita; Zenit.org; Agensir.it
Magyar Kurír
(tzs)
Kapcsolódó fotógaléria