Karácsony a földrengés után – Az Olaszországban élő Herczeg család mindennapjai és ünnepvárása

Az édesanya, Herczeg Hajna nyolc éve tanít a Camerinói Egyetemen, ahol kéthetes szünet után folytatta kurzusait, de nem tartja valószínűnek, hogy három kisgyermekükkel visszaköltöznének camerinói otthonukba, tekintettel arra, hogy folytatódnak a rengések.

Mit tanulhatunk egy természeti katasztrófából? Milyen gondolatokat, milyen változásokat indít el a lelkünkben annak megélése, hogy a biztosnak hitt tető a fejünk fölött, a szilárdnak hitt talaj a lábunk alatt egy szempillantás alatt semmivé lesz? Többek között ezekre a kérdésekre válaszolt a házaspár.

Herczeg Adrián elmondta, hogy a súlyos károkat okozó földrengést nagy összefogás követte, nagy mennyiségű ruhát és élelmiszert, az anyagiak mellett pedig lelki segítséget is kapnak a történtek feldolgozásához.

Felesége nem titkolta, hogy nem szeretné, ha a munkán kívül más is Camerinóhoz kötné őket, annak ellenére, hogy fontos volt számukra a város, ő maga a – jelenleg zárva tartó – camerinói San Venanzio-bazilika önkéntes orgonistája volt nyolc évig.

Herczeg Hajna Habsburg-Lotharingiai Eduárdnak, Magyarország szentszéki nagykövetének decemberi camerinói látogatásáról is beszámolt. A szentszéki nagykövet először egy segélypontra látogatott, ahol idős emberek laknak, tanúja lehetett az Olasz Vöröskereszt munkájának. Ezt követően felkereste a város azon negyedét is, amelyben a Herczeg család lakott. Az asszony elmondása szerint a nagykövetet megrendítette a megrongálódott házak látványa.

Herczeg Adrián szerint a károsultak mérgesek, nem véletlen, hogy a nyugtató mindig elfogy a gyógyszertárakból. A férfi a helyzetüket „felfüggesztett létnek” nevezte, egyfajta „pokol tornácának”, hiszen a jövőjük bizonytalan. Még azt sem tudják egyelőre, hogy az állam milyen összeggel támogatja a házak újjáépítését. Aki teheti, önerőből próbálja rendezni a körülményeit.

Az idős embereken, akikkel találkoznak és a szállodában együtt laknak, a reménytelenséget, a kilátástalanságot látják – mondta Herczeg Hajna. A legfőbb problémaként az emlékek elveszítését említette. Azonban azt is hozzátette, hogy a környezetükben élő idős emberek örülnek a házaspár kisgyermekeinek, mert a gyermekek jelenlétében egy kis vidámságban lehet részük.

Herczeg Hajna három nagyon fontos tanulságot vont le a természeti katasztrófa következményeiből. Az egyik az, ne halogasson semmit: se egy kedves gesztust, se egy választ, se egy gyónást, mert az ember nem tudja, hogy meddig tart az élete. A másik, hogy ne ragaszkodjon a személyes tárgyaihoz, még annyira sem, ahogy korábban ragaszkodott azokhoz. Így könnyebben figyel arra, ami a mennyei hazában vár bennünket: „ahol a kincsetek, ott a szívetek” – idézte szabadon Jézus szavait. A harmadik pedig, hogy senkivel ne éljünk haragban, nem szabad, hogy versengés mérgezze a levegőt, a baj esetén nem számít a társadalmi hierarchia.

Herczeg Adrián kiemelte a biztonságérzet elvesztését, amelyet az otthon és a szilárd talaj adott. Felesége rámutatott arra, hogy az őket befogadóktól segítőkészséget tanulhatnak. A szülőknek és a gyermekeknek egyaránt jó érzés annak megtapasztalása, hogy nem veszett ki az emberség az emberből. Most abban bíznak, hogy békében köszönt rájuk a karácsony, a Megváltó születésének ünnepe.

Forrás és fotó: Vatikáni Rádió

Magyar Kurír