Keltsd életre a templomodat! – Kántor Mónika, Mohács

A Fogadalmi templom legendája

1940. augusztus 29-én szentelték fel a mohácsi Fogadalmi templomot. Azt mondják, ennek a templomnak varázsereje van. A legenda szerint a templomban lévő tárgyak nappal hallják, hogy mit beszélünk, de amint lemegy a nap, életre kelnek, és úgy élnek, mint az emberek.

Egy napsütéses, gyönyörű napon két férfi tért be a templomba, akik rendkívül érdekes dologról beszéltek.

– Mit gondolsz Gábor, mennyi pénzt lehetne keresni az Oltáriszentség árusításával? – kérdezte Béla a társától.

– Szerintem rengeteget. De mégis mire gondolsz? – kérdezte Gábor csodálkozva, mivel barátjának alig akadnak jó ötletei.

– Arra gondoltam, hogy éjfélkor betörhetnénk ebbe a templomba, és elrabolhatnánk a szentséget! Végül is rablók vagyunk, egy templomba való betörés nekünk meg sem kottyan – felelte Béla hatalmas lelkesedéssel.

– Rendben, benne vagyok! – mondta Gábor körülnézve, nehogy bárki kihallgassa őket.

A két férfi ugyan nagyon óvatos volt, de arra nem gondoltak, hogy a keresztelőkút, ami mellett álltak, kihallgatta az egész beszélgetésüket.

– Végre! – kiáltotta hangosan a keresztelőkút.

– Minek örülsz ennyire? – kérdezte tőle a gyóntatószék.

– Alig vártam, hogy besötétedjen és elmondhassam! Képzeljétek, mit hallottam ma! Két férfi ma éjfélkor be fog törni a templomba, hogy elrabolják az Oltáriszentséget és eladják jó pénzért! Ezt nem hagyhatjuk!

Minden tárgynak tátva maradt a szája, hogy valaki képes ilyet tenni. Elhatározták, hogy minden erejüket összeszedve meg fogják állítani a két szélhámost.

– Egy perc múlva éjfél! Készen álltok? – kérdezte félve a keresztelőkút.

– Igen! – felelték a tárgyak.

Valóban pontban éjfélkor a két férfi besétált a kapun.

– Állj! – kiáltotta hangosan a Szűz Mária-szobor.

– Mi, mi, mi, mi volt ez? – kérdezte Béla, aki nagyon megijedt.

– Nem tudom, de gyere, el kell ezt intéznünk! – vágta rá Gábor, akinek csak a pénz járt a fejében.

Ahogy elindultak előre, a kövek, amelyekre ráléptek, mindig lejjebb csúsztak, így a két tolvaj nehezen tudott eljutni a céljához. Amikor már csak egy lépcső választotta el őket az oltártól, nagy bátorsággal elindultak fölfele, de a lépcső annyira felforrósította magát, hogy a szélhámosok nem tudtak rálépni. Végül gyorsan átfutottak rajta, bármennyire is fájt nekik, de a pénz motiválta őket. Egyszer csak egy nagy sárga fény villant fel a Jézus-szobor fölött. A két férfi nem értette mi történik.

– Kerestek valamit? – kérdezte tőlük a Jézus-szobor.

A tolvajok annyira megijedtek, hogy kirohantak a templomból, és többet be sem tették a lábukat.

– Sikerült! – kiáltották a tárgyak.

– Most már nincs mitől tartanunk – felelte nyugodtan a keresztelőkút.

Ha Mohácson jársz, mindenképp nézd meg ezt a templomot, de vigyázz, mert a tárgyak mindent hallanak, amit mondasz.

Kántor Mónika 8. osztályos tanuló
Boldog Gizella Katolikus Általános Iskola és Óvoda, Mohács

Magyar Kurír