A megszentelt élet ünnepe a határon túli magyar egyházmegyékben

2018. február 6. kedd 13:14

Szent II. János Pál pápa február másodikát, Gyertyaszentelő Boldogasszony ünnepét a megszentelt élet napjává rendelte, ezen a napon az egész világegyházban hálát adnak Istennek a szerzetesi hivatásokért. Így tettek a határon túli magyar egyházmegyékben is.

Gyulafehérvári Főegyházmegye

A csíksomlyói Sarlós Boldogasszony-templomban is megünnepelték a megszentelt élet napját a kegyhelyre zarándokló szerzetesekkel és szerzetesnővérekkel.

A szentmise főcelebránsa Urbán Erik OFM, a megszentelt élet intézményeinek gyulafehérvári főegyházmegyei érseki helynöke volt, szentbeszédet Sárközi Sándor SP mondott.

A piarista szerzetes homíliájában felvázolta Gyertyaszentelő Boldogasszony ünnepének lényegét a megszentelt élet világnapjához kapcsolódva, majd rámutatott: úgy gondoljuk mi, szerzetesek és hívek, hogy Isten kicsiket szerető. Hálásak vagyunk, hogy szolgálhatunk.

Bővebb összefoglalót ITT olvashatnak az ünnepről.

* * *

Nagyváradi Római Katolikus Egyházmegye

A Nagyváradi Római Katolikus Egyházmegye és a Nagyváradi Görögkatolikus Egyházmegye területén élő szerzetesek és szerzetesnők február 3-án, szombaton Nagyváradra zarándokoltak. Tizenkét kongregáció képviseletében több mint negyven szerzetes gyűlt össze a találkozón, amelyet idén a római katolikus püspökség szervezett, a vincés nővérek és a Nagyváradra nemrég visszatérő lazarista atyák közreműködésével.

A találkozót  Böcskei László nagyváradi megyéspüspök nyitotta meg, röviden kiemelve a szerzetesi élet és jelenlét fontosságát, örömeit és gyümölcseit.

Vass Csaba lazarista atya előadásában közös gondolkodásra és elmélkedésre hívta szerzetestársait. A II. vatikáni zsinat Perfectae caritatis kezdetű dekrétuma alapján, amely a szerzetesi élet megújításáról szól, három alapvető jellemzőt sorolt fel: a hivatásban lévő tudatosság, a személyes kapcsolat Jézus Krisztussal, és végül a ráhagyatkozás mint a hit megélése. Felhívta szerzetestársai figyelmét ugyanakkor arra, hogy minden egyes közösség sajátságos karizmáját az Egyház közös kincseként kell hogy megélje.

A gondolatébresztő előadást követő kiscsoportos beszélgetések két fő témája az volt, hogy milyen erősségeket, kincseket látnak saját közösségeikben, illetve milyen kihívásokkal kell szembenézniük közösségeiknek. Az elhangzottakat Műdi Blanka vincés nővér moderálásával összegezték, felsorolva nemcsak a kihívásokat, nehézségeket és kudarcokat, hanem a számtalan örömöt, elégtételt, elismerést is.

A találkozó keretében délben Virgil Bercea görögkatolikus és Böcskei László római katolikus püspök a papok koncelebrálásával és a szerzetesnők jelenlétében szentmisét mutatott be a római katolikus székesegyházban. A szertartás bevezetőjében Böcskei László főpásztor arra hívta a jelen lévő híveket, hogy adjanak hálát az Úrnak a szerzetesközösségekért és mindazokért a gyümölcsökért az Egyházban és a társadalomban, amelyek az ő kezük munkája nyomán érlelődnek, valamint imádkozzanak értük, hogy helyt tudjanak állni és új hivatások is születhessenek.

Kétnyelvű prédikációjában a házigazda püspök felidézte a megszentelt életnek azt a meghatározását, amelyet egykor egy máriaradnai ferences páter, Placidus fogalmazott meg: „Egy misztériumot hordozol magadban, csak hagynod kell, hogy az, Aki meghívott, megvilágítson, akkor te is világítani fogsz azon a helyen, amelyre Ő állított.” Nem azért kaptunk meghívást, mert különleges anyagból lettünk teremtve – folytatta Böcskei László –, hanem az Úr akaratából. Egy adott pillanatban Isten méltónak tartott minket erre, és kiemelt a közember szintjéről. A szerzetesi életnek van egy személyes és egy közösségi jellege, mindkettő az Egyházon belül. A felolvasott evangéliumi részben elhangzott, ahogy Jézus egy csendes helyre hívja apostolait. Ő az, aki megteremti feltételeit a vele való mély és bensőséges kapcsolatnak. Merjük bátran kérni a belső öröm, a bátorság és a kitartás kegyelmét, hogy tovább tudjunk szolgálni – hangsúlyozta a megyéspüspök.

Majd Urunk bemutatása egy nappal korábbi ünnepének néhány aspektusát emelte ki: az agg Simeon, aki oly rég várakozik, karjaiba veszi a gyermek Jézust. Vajon mi más a szerzetesi élet, ha nem Jézus teljes átölelése? A szerzetesi élet meghatározója Jézust hordozni karjainkban és szívünkben. A másik felidézett jelenet az volt, ahogy Simeon megáldotta a Szent Családot. „Nekünk is, papoknak és szerzeteseknek áldássá kell válnunk közösségeink, az emberek számára. Salamon király nem hatalmat, hanem bölcsességet kért magának, hogy mindig felismerje Isten akaratát. Kérjük mi is a Bölcsesség Lelkét, hogy soha ne távolodjunk el Jézustól, hanem hűségesen meg tudjunk maradni szolgálatában.”

A prédikáció után a megszentelt élet képviselői közös hitvallásban újították meg szerzetesi fogadalmaikat. A szentmisét követően szeretetvendégségre hívták őket a szervezők, majd rekreáción vehettek részt, és a kötetlen beszélgetés során jobban megismerhették egymást.

Helyi hagyomány szerint jövő évben a találkozót a nagyváradi görögkatolikus püspökség szervezi majd.

* * *

Szatmári Római Katolikus Egyházmegye

Ahogyan Jézus az Atyáé, úgy a miénk is, Mária által – mondta Gyertyaszentelő Boldogasszony ünnepén Schönberger Jenő szatmári püspök a szatmárnémeti székesegyházban bemutatott szentmise homíliájában.

Az ünnep magyar nevével összhangban és a hagyománynak megfelelően gyertyaszenteléssel kezdődött a szentmise. Ezen a napon a keresztény, katolikus világ arra emlékezik, hogy Szűz Mária Jézus születése után negyven nappal bemutatta gyermekét a jeruzsálemi templomban, s az ott jelen lévő agg Simeon Jézust a nemzetek megvilágosítására szolgáló világosságnak nevezte. Így lett a Megváltó egyik legrégebbi jelképe a szentelt gyertya. 

Schönberger Jenő szentbeszédében az égő gyertya szimbolikájából indult ki, és a ki nem alvó hittel való várakozásra buzdította a híveket: „Eszünkbe jut Jézus példabeszéde a tíz szűzről. Öten okosak voltak, öten balgák. Az okosaknak lobogott a mécsesük, mert volt tartalék olajuk. Itt a jegyes! Ezért vonultunk mi égő gyertyákkal, jelképezve azt a készséget, éberséget, hogy várjuk az Urat. Nehogy aludva találjon minket!”

A főpásztor az ünnep történeti vonatkozásaival kapcsolatban kijelentette, Jézust méltán nevezhetjük testvérünknek: „A Szűzanya tudta, hogy az ő elsőszülöttje az Istené, és neki kell ajánlania őt. De Jézus nemcsak az Istené, hanem Máriáé is, ezért »visszavásárolja« számunkra Jézust, fölajánlja érte az áldozatot. Éppen ahogyan az Atyáé Jézus, úgy a miénk is, Mária által. Öröktől fogva az Atyától születik a Fiú, a Szentlélek erejében. […] Amilyen joggal a mennyei Atya mondja: »Ő az én szeretett fiam«, mi is joggal mondhatjuk, hogy ő a mi testvérünk. Minden szentmisében felkínálja magát nekünk: »Vegyétek és egyétek, vegyétek és igyátok.« Isten részéről ez nyilvánvaló és örök, a mi részünkről azonban újra és újra elfogadást kíván. Hányan fogadják el? Hányan teszik azt, amit Jézus kér tőlük? Sokkal fontosabb, hogy mi tudjuk, mit kell tennünk. Aztán példánk majd fényes lehet, és láthatják, hogy a Jézussal való élet az igazi, boldog élet. S akkor majd ők is rátalálnak a világ világosságára.”

Forrás és fotó: Romkat.ro, Hírek.Várad.org, Szatmári Római Katolikus Egyházmegye

Magyar Kurír

Kapcsolódó képgaléria

Kövesse a Magyar Kurírt a Facebookon is!

Ehhez a cikkhez ajánljuk
Vezető híreink - olvasta már?
eutanaziaba-segiteni-vagy-szeretettel-betakarni
Eutanáziába segíteni, vagy szeretettel „betakarni”?

A Magyar Kurír Új Ember Kiadványok sorozatában egy éve jelent meg életvédelemről szóló kiadványunk: Vincenzo Paglia „Nővérünk, a halál” című kötete. A könyvhöz kapcsolódva Beran Ferenc erkölcsteológus írt cikket.

2018. november 16. péntek
huszonot-eves-gyori-apor-vilmos-iskola
Huszonöt éves a győri Apor Vilmos-iskola

1993. szeptember 1-jén nyitotta meg kapuit a győri Apor Vilmos Iskolaközpont. Az iskola diákjai és pedagógusai püspöki szentmisével és kiállításmegnyitóval ünnepelték meg a 25. évfordulót november 11-én.

2018. november 15. csütörtök