Átadták a Boldogasszony Iskolanővérek új missziós házát Erdélyben

Megszentelt élet – 2016. május 17., kedd | 17:10

Jakubinyi György gyulafehérvári érsek pünkösdhétfőn, május 16-án megáldotta a Boldogasszony Iskolanővérek új lelkiségi és kulturális központját, a Marianum-házat a Maros megyei Szovátán, amelynek tevékenysége a tervek szerint része lehet a Kárpát-medencei Népfőiskolai Hálózat programjának.


KÉPGALÉRIA – klikk a képre!

Nagy M. Vera nővér és a rend társult tagja, Czakó Gabriella tizenkét éve mozgó énekes iskolát működtet Szováta központtal a Felső-Nyárádmente falvaiban. A nevelés és oktatás e rendhagyó formájával nemcsak a Kodály-módszert, a népi hagyományok művelését, a klasszikus zene szeretetét terjesztik a székely gyermekek között, hanem létrejött körülöttük egy nagy közösség is, melyet a közös hit, a közös értékek tartanak össze. E nagy család bátorította a vándortanító Vera nővért és Gabi nénit, hogy építsenek egy missziós központot, mely a tizenkét év alatt szélessé vált tevékenységüknek méltó teret ad: próbatermet biztosít az általuk alapított Marosszéki Kodály Zoltán Gyermekkar számára; lehetőséget nyújt arra, hogy saját helyen tarthassanak foglalkozásokat, táborokat a gyermekeknek, valamint szakmai képzéseket a felnőtteknek.

A szovátai plébánia Jakubinyi György gyulafehérvári érsek jóváhagyásával a rendnek adományozta a város festői fekvésű dombtetőjét. Callmayer László építész Kós Károly stílusát követve álmodta meg az épületet, Böjte Csaba testvér pedig – aki a finanszírozással kapcsolatban azt vallotta, hogy az épületet „imából és éneklésből kell felépíteni” – elindította a Balaton körüli nyári „Csillagösvény missziós körutak” sorozatát. Ezek során ő prédikál, a gyermekkar pedig énekel. Sok-sok ember nagylelkűen adakozott nemcsak ezeken a szentmiséken, de számos más jótékonysági program keretében is.

Külföldi és magyarországi pályázatok támogatását is elnyerve, 2013 tavaszán megindultak az építési munkálatok, és 2016. május elejére gyakorlatilag befejeződtek. Május 13-án Áder János köztársasági elnök és felesége, Herczegh Anita a csíksomlyói búcsúra menet megtekintették az átadásra kész épületet. Május 16-án, pünkösdhétfőn a hűvös, esős idő ellenére körülbelül 800 ember vett részt a plébániatemplomban bemutatott ünnepi szentmisén és a dombtetőn rendezett házszentelő-házavató ünnepségen.

A szentmise főcelebránsa, Jakubinyi György érsek mellett azok a papok koncelebráltak Erdélyből és Magyarországról, akik a tizenkét év során kapcsolatba kerültek a misszióval. Közülük a Csíkszeredán szolgáló Sárközi Sándor piarista szerzetes, aki gyakran közreműködik lelkipásztorként és magyartanárként a gyerekek programjain, személyesen fogalmazta meg a hálaadó, áldáskérő egyetemes könyörgéseket. A misén a Pécsi Bazilika Bárdos Lajos kórusa közreműködött Pécsi Rita karnagy vezetésével. A záró áldás után a Marosszéki Kodály Zoltán Gyermekkar előadásában felzendült Kodály Zoltán Pünkösdölője.

A templomból zarándok menetben közelítette meg az ünneplő sokaság a dombtetőn álló, messziről hívogató épületet. Az ünnepséget Vera nővér köszöntője nyitotta meg, melyben így tekintett vissza az eltelt tizenkét esztendőre: Álomról álomra vezetett az Isten. Az új épület küldetését pedig így fogalmazta meg: „Ezen a meseszép vidéken egy dombocskán áll egy ház, ami a gyerekek, a kicsinyek, a hangok, a muzsika, a lélek otthona. A következő álom, hogy ezen a dombon nőjenek a fák, virágozzanak, hozzanak gyümölcsöket, a fák ágait madarak népesítsék be, a füvet éneklő és játszó gyerekek. És hogy emlékezzünk az őseinktől kapott kincsekre: az ősi dallamokra, a tulipános díszítésre, a szőttesekre, virágokra. Jó dolog szépet teremteni, ez történik a kóruséneklésben, de a házépítésben is. Egy tőről fakad az igény. Erdély: a népmesék, népdalok világa. A tiszta hit világa szép reményt szül, és egy valóságos mesebeli világot, ahol szívünk rezdüléseiben egymásra találunk.”

A házavató ünnepség keretében fellépett a gyermekkar, és beszédeket tartottak a megjelent egyházi és közéleti személyiségek. Lobmayer M. Judit nővér, a Boldogasszony Iskolanővérek magyar tartományának vezetője megemlékezett arról, hogy éppen 105 évvel ezelőtt rendjük tagjai, akkori nevükön a Miasszonyunkról nevezett Szegény Iskolanővérek egy másik házavató ünnepséget tartottak Erdélyben. Ekkor nyitották meg az új ház ősének, mintaképének, a híres kolozsvári Marianumnak kapuit. A patinás intézmény Magyarország második lánygimnáziumának és egy tanítónőképzőnek adott otthont. Jelentős kulturális szerepét Trianon után is megtartotta egészen az 1948-as államosításig, amikor a kommunista államhatalom felszámolta, és a Bólyai Egyetem bölcsészkarát telepítette helyére.

A Marianum azóta is elevenen él a kolozsváriak, az erdélyiek emlékezetében. Amikor Vera nővérék 2004-ben Erdélybe költöztek, úgy fogadták őket, mint a Marianum folytatóit. Ezért döntöttek úgy, hogy az új ház neve Marianum legyen. Reményik Sándor Jubileumra című versében a tízéves Marianumot 1921-ben az Ararát hegyén fennakadt Noé bárkájához hasonlította, melyből szerteárad a hagyományok ősi ereje. Az iskolanővérek reménye, hogy az új, immár valóban hegyre épült Marianum ezután még szélesebb missziós tevékenységre ad lehetőséget számukra a térség, egész Erdély és az egész magyarság javára.

Ezt követően Lezsák Sándor, a Magyar Országgyűlés alelnöke beszélt, aki elsősorban a Kárpát-medencei Népfőiskolai Hálózat vezetőjeként volt jelen, és bejelentette a szándékot, hogy a Marianum ház tevékenységét szeretnék bevenni a Hálózat programjába. Így a nővérek hamarosan „népfőiskola-nővérek” lehetnek majd. Egy másik szójátékkal is élt az alelnök, amikor felhívta a figyelmet közös felelősségünkre, hogy törekedni kell a népességmegtartó képesség és a képességmegtartó népesség megőrzésére.

Soltész Miklós, az Emberi Erőforrások Minisztériuma egyházi, nemzetiségi és civil társadalmi kapcsolatokért felelős államtitkára értékelte, hogy a nővérek missziós elhivatottsággal fordulnak a legegyszerűbb gyermekek felé is, személyre szabott figyelemmel. Szükség van olyan pedagógusokra, akik bátran, akár a megszokottól eltérő utakat választva felfedezik a gyermekekben a kincset, és azt kibontakoztatják. Vianney Szent Jánosból, az egyszerű emberből is csak úgy lehetett pap, hogy – a megszokott rendtartástól eltérően – a vizsgabizottság otthon vizsgáztatta le, tekintetbe véve, hogy túl nagy izgalmat jelentett volna számára a többi hallgatóval együtt vizsgázni a fővárosban.

Az ünnepségen ezután Kelemen Hunor, az RMDSZ elnöke örömét fejezte ki, hogy a huszonegyedik században, amikor a népfőiskola hagyományát próbálják felújítani, visszahozni, akkor erre megvannak már a szükséges alapok, és megvan a közösségi igény is, amely nélkül semmilyen álom nem valósítható meg. Értékelte, hogy a Marianum létrehozói intézményalapítói szándékukban nem egyik napról a másikra terveztek, hanem emberöltők távlatában szemlélték ezt a tevékenységet. Azok a népek és nemzetek, amelyek fennmaradtak a világtörténelem során, időszemléletükben a szakrális időt vették alapul, és mindig ebben vetítették előre a nagy terveket.

Ezután Péter Ferenc szovátai polgármester vette át a szót, aki átadott Vera nővérnek, Czakó Gabriellának és Luca nővérnek, aki ebben a tanévben kapcsolódott a missziós munkához, egy-egy elismerő díszoklevelet „ily módon is megköszönve mindazt a keresztény értékekre épülő közösségépítő munkát, amelyet a szovátai és felső-nyárádmenti gyerekek körében kifejtettek, hogy lelkük nemesedjen, és majdan a szépségre fogékony, a hagyományokat megtartó, egymást segítő, felelősségteljes, öntudatos felnőttekként találjanak maguknak életcélt itthon, a szülőföldön”.

Őt követte Michl József, Tata testvérváros polgármestere, aki beszéde végén egymillió forintról szóló adománylevelet nyújtott át a nővéreknek. A beszédek sorát Böjte Csaba ferences testvér zárta, aki a nap csattanójaként több ízben megnevettette a hallgatóságot derűs példáival. Elmondta, hogy amikor a gyermekkarral közösen tart szentmisét, az oltárnál állva olykor azon kapja magát, hogy Gabi néni vagy Vera nővér dirigálására ő is be szeretne lépni a szólamokkal. Nagy dolognak tartja, hogy a két pedagógus karnagy „kiszereti” a gyermekekből a tudást. Nem úgy tekintenek a gyermekekre, mint akiket pontozni kell egy „szépségversenyen”, hanem abban segítik őket, hogy növekedjenek, fejlődjenek.

Az ünnepi összejövetel a régi székely himnusszal zárult.

Forrás: Boldogasszony Iskolanővérek

Fotó: Thaler Tamás

Magyar Kurír

Kapcsolódó fotógaléria