Don Bosco városában tartották a Szalézi Család lelkiségi napjait

A programok január 18-án, csütörtökön délután kezdődtek a valdoccói Teatro Grande színháztermében, ahol Ángel Fernández Artime rendfőnök, Enrico Stazi, Piemont és az Aosta-völgy tartományfőnöke és Eusebio Muñoz, a Szalézi Családért felelős megbízott üdvözölte az ötven országból egybegyűlt, mintegy négyszáz résztvevőt.

Az első nap középpontjában a rendfőnök éves strennájának (jelmondatának) a bemutatása állt. Meghallgatás és elkísérés, a kölcsönösség a Szalézi Család különböző ágai és a szalézi küldetés címzettjei között: egyszerű és ősi szavak, amelyek emlékeztetnek Bosco Szent János lelkipásztori tevékenységének eredetére. A szavak képesek voltak inspirálni a közösséget, amely élénk eszmecserén keresztül válaszolt a rendfőnök felvetéseire.

A második nap délelőttjén két előadást hallgattak meg a résztvevők. Paola Casalis szalézi nővér a keresztény és szalézi szellemi hagyományok szerinti meghallgatás jellegzetes vonásait taglalta számos példa segítségével. Egy fiatal házaspár, Sebastiano és Titta Coticelli tanúságtételükön keresztül megosztották a hallgatósággal, hogyan próbálták döntéseiket az evangélium fényében meghozni, amihez az állandó egymásra figyelés és elkísérés szükséges.

A szentmisét Cesare Nosiglia torinói érsek mutatta be a torinói Segítő Szűz Mária-bazilikában. Az érsek hangsúlyozta, hogy „a fiatalokkal való kapcsolat döntő pontja nem az, hogy sok kezdeményezést szerveznek számukra, hanem hogy a szívük mélyéről kommunikálnak velük és közvetítik a Jézussal való barátságot”. A főpásztor úgy véli, a Szalézi Család nagyon jól tudja, hogyan kell a fiatalokat elkísérni az Eucharisztia felé.

Délután az érdeklődők vezetett túrákon vehettek részt Valdoccóban, ami különösen megérintette azokat a fiatalokat, akik először voltak a szalézi karizma szülőhelyén: az első oratórium udvarán, a Pinardi-kápolnában, a Szalézi Szent Ferenc-templomban, Don Bosco szobáiban, a Segítő Szűz Mária-bazilikában.

A délutáni konferencián Juan Crespo szalézi szerzetes teológiai szempontból, a Szentháromság misztériumán keresztül világított rá a döntés jelentőségére az elkísérés folyamatában. Utána megosztás következett nyelvi csoportok szerint.

A szombati nap ugyancsak a meghallgatás és az elkísérés jegyében telt. Michal Vojtas szlovák szalézi szerzetes, a Pápai Szalézi Egyetem professzora Don Bosco gyakorlatának és pedagógiájának, a szalézi karizma fejlődésének jellegzetességeit mutatta be, hangsúlyozva annak időszerűségét. „Az elkísérés nem lineáris, szabványosított út... Nem tudunk mindenkit elkísérni, de elkísérhetünk valakit, aki viszont másokat kísér majd” – mondta.

Alberto Sanz és Pili Lance, a szalézi nevelőközpontok nevelőinek képzésében részt vevő két fiatal pedagógus tanúságtételének köszönhetően Vojtas szavai még konkrétabbnak tűntek. Azt mutatták be, milyen kihívásokat és eredményeket tapasztaltak olyan embereket képezve, akik a fiatalokhoz közel akarnak lenni, hogy a személyes és lelki érettséghez vezessék őket.

Délután a szalézi körökben jártas fiatalok mondhatták el tapasztalataikat az elkísérésről: a program egyben ráirányította a résztvevők figyelmét az ősszel Rómában megrendezendő ifjúságról szóló püspöki szinódusra. A fogadás, a rendelkezésre állás, a személyes figyelem és az idő, a szabadság – ezek voltak az alapvető alkotóelemek, amelyeket a fiatalok kiemelten fontosnak tartottak az elkíséréssel kapcsolatban.

A résztvevők ezután kis csoportokban dolgoztak, hogy megvitassák a korábban felmerült elképzeléseket, végül a nap egy különleges hangversennyel ért véget, amely a Segítő Szűz Mária-bazilika 150. évfordulójához kötődő jubileumi esztendő megnyitója is volt egyben.

Az esemény záró szentmiséjét január 21-én, a bazilikában mutatta be a rendfőnök. Homiliájában megismételte Ferenc pápa felhívását, hogy figyeljünk a liturgikus imákra, majd hangsúlyozta a Szalézi Család tagjainak azokat a vonásokat, amelyek szükségesek ahhoz, hogy hatékonyak legyenek a fiatalok érdekében tett tevékenységeikben: legyenek „szemlélődők és járjanak nyitott szemmel”, mert csak Istent szemlélve lehet tanúságot tenni Őróla; legyenek „kívül-belül zarándokok”, mert a pápa arra hív, hogy az Egyház kilépjen önmagából és terjedjen, amiben a Szalézi Családnak az élen kell járnia; legyen a Szalézi Család jellemzője, hogy „azonnali és már kész”, vagyis tudni kell, hogy a cselekvési idő itt és most van, mert sok gyermek az egész világon „szomjazik Istenre” és „segítő kézre vár, egy szívre, amely szeretettel fogadja”.

A szentmisét követően a valdoccói Teatro Grande nagytermében tartották a Szalézi Család 36. Lelkiségi Napjainak záró ülését. Eusebio Muñoz, a Szalézi Család felelőse bemutatta a különböző csoportok munkájának összefoglalását. Ezután szemléltette a pedagógusok előtt álló kihívásokat, és ajánlásokat adott a további munkához: tartsák a megelőző módszert a középpontban; dolgozzanak szinergiában; támogassák a hivatáspasztorációt, amely megismerteti a Szaléziak Család csoportjait.

Ángel Fernández Artime bemutatta a 2018. évi strenna plakátját elkészítő művészt, Fano karikaturistát és családját. A rendezvény lezárásaképpen pedig arra hívta a Szalézi Család minden tagját, hogy váljanak egy új Don Boscóvá, vagy új Mazzarello anyává – „különböző csoportok különböző alapítóivá az egész világon”. „Don Bosco álma egy olyan álom, amely valósággá válik” – hangsúlyozta.

Forrás és fotó: Szaléziak.hu

Magyar Kurír