Ezüstmisét és búcsút ünnepeltek a debreceni Szent László-templomban

2018. július 6. péntek, 12:51

Ezüstmisére gyűlt össze a debreceni Szent László domonkos templom közössége június 24-én: Ireneus Wysokiński domonkos szerzetes jött el Krakkóból, hogy hálát adjon szolgálatáért, melynek első tizenöt évét Debrecenben töltötte.

A templomban Górski Jacek OP plébános szólt a hívekhez és az ünneplő Irek atyához. Először arról beszélt, hogy az ezüstmise napjának fényét emeli, hogy az Egyház ezen a napon ünnepli Keresztelő Szent Jánosnak, a közvetítőnek születését.

Van, amikor az Isten közvetlenül szól a prófétákhoz vagy például Mózeshez, de alapvetően szükség van közvetítőre. Ilyen közvetítő volt például András apostol, aki elvitte Jézushoz testvérét, Pétert, vagy a béna ember barátai, akik elvitték őt Jézushoz. Isten felhasznál egy embert, hogy közvetítse üzenetét, kegyelmeit, irgalmát – és ez egy hivatás. Jó és hiteles közvetítőknek kell lennünk ebben a világban, hogy egyértelmű jelzőtáblák legyünk az emberek számára – hangsúlyozta a plébános, és elmondta, idén Csíksomlyón tapasztalta meg igazán, hogy mekkora igény van papokra: odament hozzá egy roma ember, s kérte: „Pap bácsi, áldja meg családunkat!” Majd jött a másik, harmadik, és így tovább. Ezek az emberek mind haza akarták vinni a búcsúból Isten áldását.

Ezután Irek atyára és közös érkezésükre emlékezett a plébános. Ireneus Wysokińskit 1993. május 22-én szentelték pappá, Jacek Górski pedig már egy éve papként szolgált, amikor elindultak a debreceni misszióba, számukra teljesen ismeretlen helyre, magyarul szinte semmit sem tudva. Bár mindkettejüket nagyon kedvesen fogadták a helyiek, úgy tapasztalta, Irek atyában több bátorság volt. Nagy szeretettel emlékeznek rá mai napig rendtársai, a közösség, a különféle csoportok, amelyeknek vezetője volt: a családosok, az idősek köre, a Hit és Fény közösség, a katekumenek, az egyetemisták, a külföldi egyetemisták, a sok beteg, akiket látogatott. És mindannyian örülnek, hogy nem felejtette el a magyar nyelvet. Szolgálata sok-sok gyümölcsöt hozott. Nemes Ödön jezsuita szerzetes, aki 43 évet töltött misszióban Japánban, úgy fogalmazott: az első 15 év a legnehezebb a misszióban. „Talán könnyebb lett volna a következő 15 év Irek atya számára, ha köztünk marad. Hazatért, de a krakkói rendházban is megtalálta sokrétű tevékenységét: a levéltár igazgatója lett, valamint több lelki közösség vezetője. Bátran mondható: Irek atya szerény és alázatos közvetítő Isten ügyében.”

* * *

A debreceni Szent László-templom másik jeles ünnepe a következő heti búcsú volt. A templomot 35 évvel ezelőtt, 1983. június 26-án szentelte fel Udvardy József szeged-csanádi püspök. Az évforduló kapcsán június 30-án kiállítás nyílt a templom építésével, szentelésével kapcsolatos dokumentumokból, az esti szentmise előtt pedig ünnepi zsolozsma, a Szent László-vesperás imádkozására gyűltek össze a hívek.

Július 1-jén, vasárnap a reggeli ünnepi szentmise meghívott vendége Vadászi László volt. Szentbeszédében röviden felvázolta Szent László életét: a király annak a pogány Vazulnak volt az unokája, akit Szent István megvakíttatott, fiait pedig száműzte, László ezért idegenben született. Testvére, Géza halála után a trónviszály miatt Salamont bebörtönözte, amikor viszont trónra jutott, ő vitte végbe István, Imre és Gellért szentté avatását, s szabadon engedte Salamont is.

Prohászka Ottokár püspök így írt László király szentségéről: „A magyar kereszténység eszménye Szent László. Benne virágzott ki jellemző típussá a magyar kereszténység; benne forrt össze a keresztény szentség a nemzeti szellemmel. (...) Szent László nem tanít, ő nem apostol, de küzd, harcol és győz a kereszténységért. A nép hajlamait, harci hagyományait, bátorságát, vitézségét lépteti be az addig inkább csak tűrő, szenvedő, csöndes megadású kereszténységbe, s ezzel vezeti be az egyházat a magyar nép életébe.”

Napjainkban is sokan úgy vélik: a keresztény tűrjön és szenvedjen, majd Isten megjutalmazza a túlvilágon – folytatta a szónok. – Krisztus nem tűrt, hanem harcolt, legyőzte a halált. A keresztény embernek is küzdenie kell a Sátán ellen, aki irigy Istenre, és félrevezet, azt sugallva, hogy Isten nem szeret minket, ezért vegyük kezünkbe a saját életünket. De ne felejtsük el: Jézussal könnyen legyőzzük a Sátánt, akinek nincs hatalma fölöttünk.

Egy valaki mégis elszakíthat téged Krisztus szeretetétől: te magad! – tette hozzá Vadászi László. – Saját magunk legnagyobb ellenfelei mi magunk vagyunk: döntenünk kell, és sokszor az érzelmeink ellenére, ha Istent akarjuk választani. Szent László küzdött, rendet teremtett a káoszban. Életünk káoszában, reménytelenségében hányszor mondjuk: Miért történik ez? Hol van Isten?

Az életünk egy kert, de ha nem gondozzuk, elburjánzik a gyom. „Szeresd felebarátodat, mint saját magadat” – halljuk a főparancsban. De hogyan szeretem magamat? Ápolom-e lelkem kertjét vagy hagyom, hogy minden nőjön úgy, ahogy neki tetszik? – kérdezte a szónok, és az önmagunkkal való küzdelemre a tisztaság megtartásának példáját hozta fel. – Miért kéri ezt Isten? Hiszen az ösztöneink mást diktálnak, a világról nem is beszélve. Mi az értelme? A keresztény ember a hit harcát vívja: elhiszem-e, hogy Isten szeret és igaz, amit az Egyházon keresztül tanít?

Szent László Istent választotta, és győzött. Ám ez nem megy magától. Aki küzd, azt segíti a tudat és a tapasztalat, hogy a mi Istenünk „mindent megbocsát”. Szent László király alatt szilárdult meg a kereszténység országunkban. A keresztény hitet azóta is átadjuk egymásnak nemzedékről nemzedékre. Most rajtunk a sor – biztatott gondolatait zárva Vadászi László.

A szentmisét követően a templomkertben a Szent László-litánia elimádkozása után megkoszorúzták a lovagkirály szobrát. Este ünnepi hangversenyt tartottak a II. János Pál teremben a Csokonai Színház énekművészei közreműködésével. Zongorán kísért Major Pius OP.

Szöveg és fotó: Havas Lászlóné/Szent László Domonkos Plébánia

Magyar Kurír

Kapcsolódó képgaléria

Kövesse a Magyar Kurírt a Facebookon is!

Vezető híreink – olvasta már?
bognar-tamas-labodi-plebanos-jezus-nem-mosolytalan-egyhazat-alapitott-de-mi-ridegge-tesszuk
Bognár Tamás lábodi plébános: Jézus nem mosolytalan egyházat alapított, de mi rideggé tesszük

Szülei arra tanították, hogy ne „valaki”, hanem egyszerűen csak jó ember legyen. „Tapsi atya” az öröm embere. Vallja, hogy Jézus nem egy rideg, mosolytalan egyházat alapított; mi tesszük sokszor azzá. Bognár Tamással Lőrincz Sándor készített interjút, mely a Somogyi Hírlapban jelent meg.

2019. február 21. csütörtök
az-abu-dzabiban-alairt-dokumentumrol-parbeszed-titka-az-igazsag-kozottunk-folottunk-all
Az Abu-Dzabiban aláírt dokumentumról – A párbeszéd titka: az igazság közöttünk, fölöttünk áll

Két hete, február 4-én sokakat meglepett, hogy Ferenc pápa és a szunnita iszlám legfőbb vallási központjának vezetője, az al-Azhar egyetem és mecset főimámja az Abu-Dzabiban megrendezett vallásközi találkozón közös nyilatkozatot írtak alá. Török Csaba teológus, egyetemi tanár írását adjuk közre.

2019. február 21. csütörtök