A magyar őstörténet nemzetközi tudományos téma – Türk Attila a Magyar Őstörténeti Kutatócsoportról

Nézőpont – 2024. február 26., hétfő | 12:57

Jelentős támogatásban részesül a Pázmány Péter Katolikus Egyetem Bölcsészet- és Társadalomtudományi Kara (PPKE BTK) hét kiváló kutatócsoportjának projektje. Ennek kapcsán az egyetem részletesen bemutatja a díjazott csoportokat. Ezúttal a Magyar Őstörténeti Kutatócsoport vezetőjével, Türk Attilával készült interjú a kutatócsoport megalakulásáról, jelenéről és jövőbeli terveikről.

– Ezúton szeretnénk személyesen is gratulálni a Magyar Őstörténeti Kutatócsoport nyertes pályázathoz. Mesélne nekünk a csoport megalakulásáról – mióta és kikkel működnek együtt?

– A Magyar Őstörténeti Kutatócsoport 2017-ben jött létre azzal a céllal, hogy a korai magyar történelem számára átfogóbb és intenzívebb kutatási lehetőségeket biztosítson. A munkában kezdetek óta oktatók, tudományos kutatói állásban lévő fiatal és idősebb szakemberek, valamint az alap- és doktori képzésben részt vevő hallgatók egyaránt közreműködnek.

Az együttműködő partnerek között első helyen a Magyar Kutatási Hálózat (HUN-REN) Bölcsészettudományi Kutatóközpont Magyar Őstörténeti Témacsoportját említhetjük, illetve az Archaeogenomikai Laboratóriumot, amely szintén a HUN-REN hálózathoz kapcsolódik. Emellett a szolnoki Damjanich János Múzeum, valamint a szegedi Móra Ferenc Múzeum szakemberei is részt vesznek a közös munkában.

A nemzetközi együttműködések Oroszország esetében a Dél Uráli Állami Egyetem (Cseljabinszk), illetve a Tyumenyi Állami Egyetem Régészeti Tanszékeivel valósulnak meg. Ugyanez Ukrajnában a kijevi Régészeti Intézet, Moldovában pedig a Dnyeszter-menti Állami Egyetem régészeti laboratóriumának munkatársaival jön létre.

– Mi a kutatócsoport tematikus fókusza, és milyen kérdésekre összpontosítanak a kutatásaik során?

– A kutatás tematikáját illetően a PPKE BTK-n 2019–2022 között megvalósított Tématerületi Kiválósági Program keretében eredményesen végzett hármas egységet kívánjuk megvalósítani, amelyek az alábbiak:

1. A korai magyar történelem legnagyobb problémája a források hiánya, ezért érdemi előrelépés csak forrásfeltáró munkától remélhető. Ennek fényében különösen fontos és felelősségteljes szempontnak tartjuk, hogy a honfoglalás kori hagyaték részleteinek feltárása mellett mihamarabb tevőlegesen tudjunk fellépni az ukrajnai (etelközi) forrásanyag megmentése érdekében, illetve az oroszországi és a moldáviai adatok további felgyűjtését is szoros együttműködésben végezzük a helyi kollégákkal.

2. A korai magyarság már a sztyeppi szálláshelyein való tartózkodásának időszakában találkozott a kereszténységgel, amint azt számos forrás is alátámasztja. Később a magyar törzsek Kárpát-medencei megtelepedésének és európai integrációjának meghatározó része volt a kereszténység felvétele, illetve a keresztény hit elmélyülése. A régészet oldaláról ez a folyamat legátfogóbban a 10–11. századi temetkezések elemzésével vizsgálható: a mellékletadási szokások visszaszorulásával, illetve átalakulásával, a kereszténységgel kapcsolatba hozott tárgyak sírba helyezésével jellemezhető az új vallási szemlélet térhódítása. A kutatásban hosszú ideje elfogadott az a vélekedés, hogy ez a folyamat nem egy hirtelen, gyorsan bekövetkező váltás következménye, hanem egy hosszú, majdnem két évszázadot átfogó lassú változásként írható le. A honfoglalást követően új szálláshelyükön a magyarok olyan régióba érkeztek, ahol már hosszabb ideje jelen volt a kereszténység, és az ott talált lakosság egy része biztosan keresztény hitű volt. Mindezen események nyomai fellelhetők a tárgyi hagyatékban is. Ennek a folyamatnak a régészeti lenyomata az egyszerű mellkeresztek, ereklyetartó keresztek, keresztény szimbolikát tartalmazó viseleti tárgyak, ékszerek a sírokban, melyek jelzik a keresztény hit terjedését.

3. Szerepel a munkatervben egy hun kori alprojekt is az őstörténeti félreértések és tévhitek miatt, amelyeket azzal lehet a legjobban egyensúlyozni, hogy minél több valódi hun kori (5. századi) leletanyagot dolgozunk fel és adunk közre.

– Melyek azok az eddigi legjelentősebb eredmények, amelyeket a kutatócsoporton belül értek el?

– Ha a számszerű adatokat nézzük, akkor a korábbi munka eddigi eredménye összesen kilenc könyv, több mint ötven cikk, három hazai és nemzetközi konferencia, három nemzetközi régészeti misszió, öt nemzetközi archeogenetikai tanulmány. Jelen pályázat ezt a publikációs, alapvetően forrásközlő tevékenységet viszi tovább, célja egy olyan adatbázis létrehozása, amely a következő generációk számára is folyamatosan újra és újra feldolgozható és kiértékelhető lesz.

– Pontosan milyen projektjükkel nyerték el a PPKE BTK hároméves időtartamra szóló támogatását?

– A program gerincét továbbra is a korai magyar történelem régészeti és archeogenetikai kutatásai jelentik. A magyar őstörténet nem hazai belügy és szimpátia kérdése, hanem egy nemzetközi, kelet-európai és eurázsiai szinten releváns tudományos problematika. Az elmúlt tíz évben a PPKE BTK Régészettudományi Intézete vált a téma első számú hazai kutatási centrumává. A magyarság eredetének legendáival – elsősorban a hun-magyar kérdés vonatkozásában továbbra is a hun kori régészeti kutatások bővítésével kell helyesen eljárnunk. A tervezett kutatás harmadik pillére pedig a honfoglaló magyarság keresztény hitre és állami keretek közé történt áttérésének régészeti kutatása.

– Hogyan illeszkedik a nyertes pályázat az eddigi kutatásaikba? Van-e valamilyen kapcsolat vagy folytonosság az előző kutatásokkal?

– Kutatási előzményként a PPKE KAP pályázatának keretében 2013–2019 között végzett munka említhető. Ezt követően 2020–22 között az Innovációs és Technológiai Minisztérium kiírásában elnyert Tématerületi Kiválósági Program: Magyarország és a Kelet kapcsolatának régészeti kutatása (Keleti Örökségünk PPKE Interdiszciplináris Történeti és Régészeti Kutatócsoport [TKP2020-NKA-11]) projekt keretében folytattuk a munkát.

Jelen pályázat a fent említett programok kutatómunkáját viszi tovább, elsősorban a korábbi PPKE-projektek kutatási eredményeinek publikációs tevékenységével, illetve az ezekhez szükséges kiegészítő vizsgálatok elvégzésével. A tervezett munka és költségterv közel 80 százalékát a publikációs tevékenység teszi ki.

– Milyen előrejelzésük, predikciójuk van a mostani pályázat várható eredményeiről?

– 2024-ben hat monográfia, egy forráskiadás, egy konferenciakötet és két tanulmány megjelentetését végezzük el, melyet 2025-ben két további monográfia és egy Q1-es folyóiratcikk követ. 2026-ban pedig négy monográfia megjelentetését tervezzük, összességében ezek szinte teljes egészében lefedik a jelenleg már kiásott és hozzáférhető (néha évtizedek óta közöletlen) magyar őstörténeti régészeti és bioarcheológiai forrásanyag bemutatását. Ezek nyomán pedig minden korábbinál megalapozottabb történeti, őstörténeti modell fog kirajzolódni a gazdag adatbázisból.

Forrás és fotó: PPKE BTK

Magyar Kurír

Kapcsolódó fotógaléria