Jean Vanier hozzászólt az asszisztált öngyilkosságról szóló vitához Kanadában

A legfelsőbb bíróság Kanadában kidolgozta az asszisztált öngyilkosságnak zöld utat adó törvényt, amelyet a parlamentnek június 6-án kellett volna elfogadnia. Heves vita folyik a kanadai parlamentben a törvény gyakorlati megvalósulásáról, a felsőház a törvényjavaslat módosítását kérte. Társadalmi szinten, a médiában is zajlik a vita, amelybe bekapcsolódnak orvosok és a kérdésben érintett személyek is. Jean Vanier határozott, egyértelmű véleményt képviselt, amikor a CBC Radio megkérdezte a törvényről.

A kanadai származású Jean Vanier az értelmi sérültekről gondoskodó Bárka közösség alapítója, nagy tisztelet övezi szülőhazájában. A kanadai közszolgálati rádió kérdésére elmondta, hogy a törvényhozóknak azért kellene többet tenniük, hogy élni segítsék az embereket, nem pedig azzal kellene foglalkozniuk, hogyan segítsék őket meghalni. Hozzátette, hogy a legfelsőbb bíróság által kidolgozott törvényhez számos garanciára van szükség.

„Milyen segítséget kapnak azok, akik egyedül érzik magukat? – tette fel a kérdést. – Olyan társadalmat kell építenünk, amelyben jobban törődünk másokkal, amelyben igyekszünk szeretni és kölcsönösen segíteni egymást.”

Figyelmeztetett, hogy túl nagy teret adunk az orvostársadalomnak anélkül, hogy megfelelő garanciákat kérnénk. Vanier úgy véli, a palliatív kezelések fejlesztését kellene előtérbe helyezni. Figyelmeztetett, hogy amikor a szenvedő ember jogairól beszélünk, túl gyorsan akarunk cselekedni. Ehelyett oda kellene figyelni azokra az emberekre, akik szenvednek, és abban kellene segítenünk őket, hogy békésen halhassanak meg. „Vannak emberek, akik elfáradnak, depresszióba esnek, magányosak, nem oldhatjuk meg ezt a problémát azzal az elsietett kijelentéssel, hogy hiányzik egy jog a törvényhozásban. Ezeknek az embereknek törvény adta joguk az is, hogy melléjük álljon valaki, hogy segítséget kapjanak” – hangsúlyozta.

A Bárka közösség alapítója a riporter kérdésére elmondta, ha fájdalmas betegségben szenvedne, nem döntene amellett, hogy vessenek véget az életének. Hozzátette, hogy ő maga nem tapasztalta meg ugyan, milyen az erős fájdalom, de közösségben él, emberek veszik körül, tudja, hogy szeretik, és ő is szeret másokat. „Sok embert vigasztaltam a halálos ágyán, és elmondhatom, hogy a Bárkában sokszor váltunk a halál barátaivá – tette hozzá. – Furcsának tűnhet, de amikor nálunk meghalnak az emberek, akkor ünnep van, beszélgetünk róluk, elővesszük a fényképeiket, nevetünk és sírunk, mert a halálos ágyukon is meg tudjuk fogni a kezüket, rájuk tudunk nézni, és el tudjuk mondani nekik, hogy szeretjük őket.”

Forrás: Aleteia.org

Fotó: Philosophyforlife.org

Magyar Kurír