Ferenc pápa: Bízzuk magunkat Istenre, és bocsássunk meg mindig egymásnak!

2018. december 26. szerda, 14:56

December 26-án a Szentatya Szent István első vértanúnak arra a két magatartására hívta fel a figyelmet, amelyekkel halála előtt Jézus nyomdokaiba lépett: ő is teljesen Istenre hagyatkozott, és megbocsátott üldözőinek. A pápa azt tanácsolta, imádkozzunk, hogy mi is állandóan képesek legyünk erre.

Ferenc pápa Szent István vértanú ünnepén mondott beszédének fordítását teljes terjedelmében közreadjuk.

Kedves testvéreim, jó napot kívánok!

Karácsony öröme még teljesen betölti szívünket: továbbra is visszhangozza azt a csodálatos örömhírt, hogy Krisztus megszületett értünk, és elhozza a békét a világnak. Az örömnek ebben a légkörében ünnepeljük ma Szent István diakónust és első vértanút. Furcsának tűnhet Szent István emléknapját Jézus születéséhez kapcsolni, mert kitűnik az ellentét Betlehem öröme és István drámája között, akit megköveztek Jeruzsálemben a születő Egyház elleni első üldözés során. Valójában azonban nincs így, mert a gyermek Jézus Istennek az emberré lett Fia, aki kereszthalálával megmenti majd az emberiséget. Most pólyába takarva szemléljük őt a jászolban; keresztre feszítése után újfent pólyába lesz takarva és sírba lesz fektetve.

Szent István volt az első, aki vértanúságával követte az isteni Mester nyomdokait; úgy halt meg, mint Jézus: Istenre bízta életét, és megbocsátott üldözőinek. Két magatartásmód: Istenre bízta életét és megbocsátott. Megkövezése közben azt mondta: „Úr Jézus, vedd magadhoz lelkemet” (ApCsel 7,59). Ezek a szavak egészen hasonlítanak azokhoz, amelyeket Krisztus mondott a kereszten: „Atyám, kezedbe ajánlom lelkemet” (Lk 23,46). István magatartása, mely hűen követi Jézus gesztusát, mindannyiunknak szóló meghívás, hogy hittel fogadjuk az Úr kezéből, ami pozitívat vagy negatívat az élet tartogat nekünk. Létünkhöz nemcsak boldog események tartoznak, jól tudjuk, hanem nehézségek és eltévelyedések is. De az Istenbe vetett bizalom segít elfogadni a nehéz időszakokat, és olyan kedvező alkalomként megélni azokat, mint amelyek segítenek növekedni a hitben és új kapcsolatokat kialakítani testvéreinkkel. Rá kell hagyatkoznunk az Úr kezére, akiről tudjuk, hogy gyermekei iránt jóságban gazdag Atya.

A második magatartás, amellyel István követte Jézust a kereszt végső pillanatában, a megbocsátás. Nem átkozza üldözőit, hanem imádkozik értük: „Térdre esett, és hangosan felkiáltott: »Uram, ne ródd fel nekik ezt a bűnt!«” (ApCsel 7,60). Tanuljunk meg tőle megbocsátani, mindig megbocsátani! Persze mindnyájan tudjuk, hogy ez nem könnyű. A megbocsátás kitágítja szívünket, osztozásra késztet, derűt és békét ad. István, az első vértanú megmutatja az utat, amelyen járnunk kell embertársi kapcsolatainkban a családon belül, az iskolában, a munkahelyen, az egyházközségben és a különböző közösségekben. Mindig készen a megbocsátásra! A megbocsátás és az irgalom logikája mindig győzedelmes és megnyitja a remény távlatait. A megbocsátásra viszont akkor leszünk képesek, ha készülünk rá az imádságban, mely lehetővé teszi, hogy állandóan Jézusra szegezzük tekintetünket. István azért volt képes megbocsátani üldözőinek, mert a Szentlélektől eltelve az égre tekintett és rányitotta szemét Istenre (vö. ApCsel 7,55). Az imából merítette az erőt ahhoz, hogy elviselje a vértanúságot. Buzgón kérjük a Szentlelket, hogy árassza ránk az erősség ajándékát, mely kigyógyít a félelemből, gyógyítgatja gyengeségeinket, kicsinységünket, és kitágítja szívünket, hogy meg tudjunk bocsátani! Hogy mindig meg tudjunk bocsátani!

Kérjük Szűz Mária és Szent István közbenjárását: imájuk segítsen, hogy mindig Istenre tudjuk bízni magunkat, különösen a nehéz időszakokban, és támogassa azon elhatározásunkat, hogy megbocsátásra kész emberek leszünk!

A Szentatya szavai az Angelus elimádkozása után:

Kedves testvéreim!

Köszöntelek mindannyitokat, Olaszországból és más országokból érkezett zarándokok! Ismét azt kívánom mindannyitoknak, hogy a gyermek Jézus szemlélése – mely a karácsonyi ünnepek szíve közepe – a testvériség és az egymással való osztozás magatartásformáira késztessen benneteket családotokban és közösségeitekben.

Ezekben a napokban számtalan karácsonyi jókívánságot kaptam Rómából és a világ más részeiből. Nem tudok válaszolni mindenkinek, de imádkozom mindannyiukért. Ezért szeretném most kifejezni nektek és mindenkinek őszinte köszönetemet, különösen az ima ajándékáért, amelyet sokan megígértetek. Nagyon köszönöm!

Szép ünnepet Szent István napján, és kérlek benneteket, ne feledkezzetek el imádkozni értem! Jó étvágyat az ebédhez! A viszontlátásra!

Fordította: Tőzsér Endre SP

Fotó: Vatican News

Magyar Kurír

Kövesse a Magyar Kurírt a Facebookon is!

Ehhez a cikkhez ajánljuk
Vezető híreink - olvasta már?
wallenberg-dijat-kapott-szekely-janos-puspok
Wallenberg-díjat kapott Székely János püspök

Január 16-án, szerdán délután adták át az idei Raoul Wallenberg-díjakat Budapesten, a Goldmark teremben. A kitüntetettek között van Székely János szombathelyi megyéspüspök is.

11:00
ferenc-papa-katekezise-hivjuk-papanak-istent-gyermeki-bizalommal
Ferenc pápa: Hívjuk papának Istent, gyermeki bizalommal!

Január 16-án a Szentatya folytatta a Miatyánknak szentelt katekézissorozatát. Az ima első szava kulcsszerepet játszik: mindig szólíthatjuk Istent atyánknak, apukánknak, s ezzel tudatosíthatjuk, hogy ő mindig velünk van, apai-anyai szeretete sosem szűnik meg.

2019. január 16. szerda