Cigánypasztorációs Műhely – Mindannyian egyenlőként állunk Krisztus előtt

KÉPGALÉRIA – klikk a képre!

A műhely Hofher József jezsuita kezdeményezésére indult évekkel ezelőtt azzal a céllal, hogy az egyházban a cigányokat támogató kezdeményezések egymásra találjanak. Szabóné Kármán Judit romológus, a műhely házigazdája vezetésével hónapról hónapra összegyűlnek itt különféle karitatív szervezetek, civil mozgalmak, egyházi közösségek, szerzetesközösségek tagjai, szociális munkások, papok, lelkészek, akik keresik az utat, hogyan tehetnének valamit cigány testvéreikért.

December 12-én Jónás Zsolt és felesége, Heni mutatkozott be, akik a budapesti Salétrom utcai református gyülekezetben vezetnek cigánymissziót. Maguk is romák, belülről ismerik azt a világot, amelyhez küldetést kaptak. A beszélgetésből később kiderült, hogy sok olyan érzés, viselkedési modell van, amelyet jól ismernek, ugyanakkor a különböző roma népcsoportok, illetve a különböző helyeken élő, különböző társadalmi helyzetű romák világa rendkívül sokszínű, nem lehet pusztán a származásuk alapján meghatározni, hogyan közelíthetünk hozzájuk.

Jónás Zsolt mesélt az életéről és keresztapja, Orián Géza szerepéről sorsa alakulásában. Zsolt szabolcsi cigánygyerek, akinek nevelését édesanyja nem vállalta, rábízta a nagyszülőkre, akik dolgos cigány emberek voltak és szép gyerekkort biztosítottak számára. Később mégis Budapestre került édesanyjához és annak élettársához, akiktől szállást kapott, de sok szeretetet, törődést nem.

Ekkor lépett be az életébe Orián Géza, aki pótolta a korábbi nagyapai szeretetet és ennél többet is hozott az életébe: Isten szeretetét. Orián Géza református szociális munkás volt, a Kallódó Ifjúságot Mentő Misszió tagja. Az orvosi egyetemet hagyta ott a hatodik évben azért a küldetésért, hogy a cigánygyerekek mellé álljon, tanulásra ösztönözze őket, apai szeretettel gondoskodjon róluk. Zsolt története rávilágított arra, hogy egy karizmatikus személyiség, akinek küldetése van a cigányokhoz, milyen nagy változást tud előidézni mások életében – még ha az adott pillanatban ez is nem látszik ilyen élesen.

Zsolt keresztapja segítségével tanult, találkozott a hitüket a hétköznapokban megélő, Bibliát olvasó családokkal és fiatalokkal. Nagykőrösön végzett tanítóként, hitoktatóként. Orián Géza mindvégig mellette állt, így tudott megmaradni a jó úton: „Az egész életével prédikált, nem beszélt sokat Istenről, a szívében volt elrejtve” – vallotta róla. A tőle kapott hit segítségével képes volt átalakítani édesanyjával való kapcsolatát, amikor megértette, hogy nem elvárnia kell a szeretetet, hanem neki kell először szeretni. Ez a személyes történet tanulságul szolgál számára a cigánypasztorációban: az a feladat, hogy közéjük menjünk, szeressük őket, megosszuk velük Istent.

Felesége, Heni klasszikus roma családban nőtt fel, szegénységben ugyan, de szülei minden támogatását élvezve. Elvégezte a gyógypedagógiai főiskolát, ápolóként dolgozik gyermekek mellett. Erős cigány identitástudat él benne és úgy véli, a cigánymissziós munkához nagyon fontos, hogy legyenek köztük cigány emberek, akik értik a nyelvüket.

A műhelybeszélgetés során élénk vita alakult ki a résztvevők, romákat támogató romák és gádzsók – azaz nem romák – között arról, mit jelent a cigány identitás, mennyiben lehet, érdemes befolyásolni a roma hagyományok alapján születő döntéseket, mi módon lehet a tanulás felé irányítani a fiatalokat úgy, hogy közben a roma identitást is erősítjük.

Az eredeti értékrend fontos egy roma lány számára: feleségnek és anyának készül. Ugyanakkor fontos kérdés, hogy ne 14 évesen legyen anya, hanem előbb tanuljon. Érzékelhető feszültség alakult ki ebben a kérdésben a résztvevők között. „Krisztus változtatja meg az értékrendet” – hangsúlyozta az egyik roma résztvevő. A feszültséget csak az oldja fel, hogy mindannyian egyenlőként állunk Krisztus előtt.

Amikor a Budapest-Józsefvárosi Református Egyházközség Salétrom utcai gyülekezete cigánymissziót kezdett, Lakó Istvánt bízták meg, hogy beosztott lelkészként teljes idejét ennek az új gyülekezetnek a szervezésével, építésével töltse. Jónás Zsolt vezető személyiség a gyülekezetben, több más munkatárs és önkéntes mellett. Első lépésként a gyerekeken keresztül közelítettek a családokhoz. A környékbeli gyerekekkel hittanórákat és játszóházakat indítottak és egyre nagyobb igény lett egy erős közösségre. A kezdeményezés hosszas fejtörés után a TE+ÉN nevet kapta, épületet is kaptak a működéshez. A kis közösség ma már jól tükrözi a környék kulturális, etnikai, társadalmi sokszínűségét.

Zsolt és felesége, valamint munkatársaik fontosnak tartják a cigány identitás megőrzését, erősítését, ugyanakkor azt is, hogy a közösség ne a résztvevők mentalitása alapján és ne a farkastörvények szerint szerveződjön. A nehéz családokból származó gyerekek viselkedése attól változott meg, hogy a krisztusi szeretet kezdett uralkodni közöttük: ez tette vonzóvá a gyerekek számára az együttlétet. Ma már gyerekek és felnőttek lelkes tagjai ennek a magyar-cigány közösségnek, igyekeznek megtalálni mindenkinek a helyét, meglátni, kinek mi az erőssége és eszerint bízni feladatokat a közösség tagjaira. Fontosnak tartják, hogy cigány lelkész is legyen a hitüket gyakorló cigány emberek mellett. Hangsúlyozták továbbá, hogy megpróbálnak bizalmas kapcsolatokat kialakítani és lelkigondozói lelkülettel állni az emberek mellett.

Fotó: Merényi Zita

Thullner Zsuzsanna/Magyar Kurír