„Munkáért ennivaló” program Kelet-Afrikában – a szalézi misszionáriusok bíznak a nők erejében

Megszentelt élet – 2021. március 12., péntek | 15:53

A Eritrea Afrika és egyben a világ egyik legszegényebb és legelzártabb országa. Az emberek hatalmas szegénységben élnek, az ország jelentős vízellátási nehézségekkel küzd, mindemellett az oktatási lehetőségek is nagyon szűkösek. A Dekemharéban élő szaléziak „Munkaért ennivaló” elnevezésű, hamarosan induló projektje kifejezetten a nőket célozza meg.

Angelo Regazzo szalézi szerzetest huszonöt évvel ezelőtt, 1996-ban küldte a rend Eritreába, Dekemharéba, hogy rendházat alapítson a fővárostól, Aszmarától délre fekvő településen. 2008-ban – huszonkét másik misszionáriustársával együtt – ugyan kiutasították az országból, ma azonban már három szalézi közösség is működik a kelet-afrikai államban. A szaléziak Dekemharéban műszaki technikumot és bentlakásos iskolát tartanak fenn, a szudáni és az etiópiai határ közelében fekvő Barentuban püspöki támogatással megnyitották a Don Bosco fiai szakképzési központot, Aszmarában pedig ifjúsági házat működtetnek, ahol a leendő szalézi testvéreket is képzik.

A kelet-afrikai Eritrea lakossága megközelítőleg 5,5 millió fő, a becslések szerint 69 százalékuk szegénységben él. A kis országban az egész világon az egyik legalacsonyabb az egy főre jutó GDP. Ugyan a mezőgazdaság csak 13 százalékkal járul hozzá a gazdasághoz, mégis a lakosság közel 80 százalékát foglalkoztatja, mert más munkalehetőség nincs. Az agrár jellegű ország egyetlen jelentősebb ipari központja (textilipar, élelmiszeripar) a főváros, Aszmara. A teljes földterületnek csak 12 százaléka alkalmas gazdálkodásra a sok sziklás és hegyvidéki terület miatt, valamint a tartós szárazság is súlyos nehézséget jelent, ami a fennmaradó táj nagy részét érinti.

Forrás: Reliefweb

Eritreában a lakosság többsége a napi 1,25 dolláros szegénységi küszöb alatti jövedelemből él. A családok katasztrofális pénzügyi körülményeit az elmúlt évben tovább súlyosbította a kormány által a Covid-19-járvány megfékezésére bevezetett lezárás. Sem a kormányzati, sem egyéb szervezetek nem nyújtanak megfelelő segítséget a világjárvány és annak következményei által sújtott családok számára, és a szociális védőháló gyakorlatilag teljesen hiányzik. Sokan többnyire egyik napról a másikra élnek, napszámosok vagy utcai árusok. A kényszerű bezártság teljesen megszüntette mindennapi tevékenységüket, amely korábban lehetővé tette számukra, hogy élelmiszert vásároljanak a maguk és családjuk számára.

Enyhítendő a kialakult helyzetet, a Dekemharéban élő szaléziak olyan kezdeményezéssel álltak elő, amely kifejezetten a nőket célozza meg: húsz kiszolgáltatott, mélyszegénységben élő családot támogat úgy, hogy a családfenntartó nőnek ad munkát. A helyi hatóságok közreműködésével kiválasztott nők egy rövid tanfolyam után fákat ültetnek majd a szaléziak földjén és közvetlen környezetében, fizetségért. A „Munkáért ennivaló” elnevezésű, egy évig tartó erdőtelepítési projekt nem csak azt teszi lehetővé az anyák számára, hogy rendszeresen gondoskodjanak családjuk igényeiről, hanem az egész közösség számára előnyös. A szerzetesek úgy vélik, az eritreai nők jelenléte és elkötelezettsége kulcsfontosságú lehet a jövőbe vetett remény helyreállításában.

Forrás és illusztráció: ANS – Decamerè/Szaléziak.hu

Magyar Kurír

#Afrika #misszió #szerzetesek #szolidaritás

Kapcsolódó fotógaléria