„Tekintsük jelképnek!” – Konténertemplom Majosházán

2017. július 17. hétfő 19:55

A csodák nem járnak egyedül. Majosházára azért mentünk, mert megtudtuk, ott áll az ország egyetlen konténertemploma. És nemcsak áll, hanem használják is: a református többségű község maroknyi katolikusa és a környező településekről érkezők minden hónap utolsó vasárnapján összegyűlnek benne.

KÉPGALÉRIA – klikk a képre!

Szokás szerint nem az épület, hanem az emberek hordozzák a csodát: Majosházán a közösségi szellemben értük tetten, amelyben mindkét felekezet tagjai osztoznak. Élményeink és Kis R. Sándor, a Majosházát is ellátó dunavarsányi plébános szavai nyomán úgy gondoljuk, talán még majosházai vagy konténermodellről sem túlzás beszélni, amikor hitünk megélésének új útjait keressük. 

A templomocskához a Ráckevei-Dunától kora délután érkezünk. A rengeteg fénytől káprázik a szemünk; már egyórányi üldögélés is elég volt a folyóparton ahhoz, hogy az örök nyár igézetébe kerüljünk. Kis Gábor polgármester munkásruhában: a mise előkészítésén ügyködik, a hangosítást rakja össze. Kedves vendéglátó és nagy mesélő: pár perc elég ahhoz, hogy képbe hozzon bennünket a községgel és a helyi hitélettel kapcsolatban.

Majosházán a 18. század második felében Felvidékről elűzött református nemesek telepedtek meg, és az általuk hozott hagyomány mindmáig roppant erős itt. A református közösség mintegy ötszáz tagú, övék az általános iskola, templomuk a budapesti Kálvin téren álló mintájára épült. A katolikus polgármester már jó néhány éve szeretett volna templomot a sajátjainak is. Eredetileg a lórévi Zichy-kápolna másolatában gondolkodott, de Major György építész lebeszélte erről, és saját tervekkel kereste meg.

Ferenc pápa szavai azonban új irányt adtak az eseményeknek. Ő mondta ugyanis, hogy akár egy garázs is alkalmas lehet hitélet és közösségépítés céljára. Azaz hogy nem az épület a lényeg. Ugyanebben a szellemben nyilatkozott Beer Miklós püspök is: előbb a közösséget kell építeni, aztán jöhet a templom. De három évvel ezelőtt nagy örömmel adta áldását a kompromisszumos megoldásra: eljött Majosházára felszentelni a konténertemplomot.

A polgármester lelkesen ecseteli a továbblépés lehetőségeit. Szívesen fogadna itt egy nyugdíjas atyát, biztosítana számára paplakot, és a mostani építményhez sekrestyekonténert, mosdót toldana hozzá. Hisz abban, hogy Majosháza mint vakációs célpont sokkal több fiatalt is a templomba vonzhatna nyaranta. Ez a település ugyanis szerinte még többre is képes, és már most is vannak példaszerű kezdeményezései. Ilyennek tartja a konténertemplomot és a reformátusok itt épülő hospice-házát is. 

Lelkesedésben a kisvártatva megérkező Kis R. Sándor sem marad le Gábor mögött. Nagy meggyőzőerővel részletezi, milyen remek kis misézőhely a konténertemplom, amelyet fűthető lévén télen is használhatnak. Talán ez a világ legkisebb temploma, teszi hozzá, és megosztja velünk azt az álmát, hogy szívesen bejegyeztetné Guinness-rekordként. Hangsúlyozza, hogy ezt az innovációt nem szabad csupán kényszermegoldásként felfogni. – Tekintsük jelképnek, legyen akár példa! – mondja átszellemülten. – A „konténertemplom-módszer” sok apró település számára lehetne járható út, ha pici, de teljes értékű szentélyre vágynak. Közösségi térként, a katolikusok találkozási pontjaként sok egyházközség megerősödéséhez komolyan hozzájárulhatna.

* * *

Jóval a misekezdet, öt óra előtt megtelik a templom, a további érkezők már csak kint ülhetnek le. A polgármester rövid időre távozik, majd ünneplőben visszatér, és üdvözli az egybegyűlteket. Kedvcsinálóként elmeséli azt az élményét, amikor Beer Miklós mise közben arra kérte a padokban ülőket, hogy vele együtt álljanak fel, hagyják el a templomot, majd térjenek vissza. Éljék át, hogy a kereszténynek küldetése van, a temploma „csak” bázis. A konténertemplom ajtaja, ablakai nyitva, és kint is vagyunk legalább tízen-tizenöten: a természet hangjai beszűrődnek, kint és bent összefolyik, hat egymásra.

Ez a templom az egész településé: számomra ezt üzenik a polgármester megnyilatkozásai. Csakhamar kiderül: a református lelkész, Reha András és több presbiter is vendég a misén, sőt az evangelizációs parancsot taglaló prédikációja után neki is szót ad a plébános. Ő pedig kissé megilletődve egyházaink közös kincseiről, a keresztségről és az úrvacsoráról beszél, majd megköszöni, hogy Majosházán az egyházi és a világi vezetés jó együttműködésének köszönhetően az ökumené nem csak protokoll, hanem élő valóság.

Mise után a templom körül virslizés, beszélgetés indul. Kontha Benőné Piroska az otthoni hospice-szolgálatban eltöltött sok-sok évéről és szívügyéről, a majosházai hospice-házról mesél, amelynek öt éve kezdtek az építésébe, és ma már a végső munkálatai zajlanak. – Nincs a halálnak kultúrája Magyarországon, ezért nagyon örülök, hogy a községünk e téren is tehet valamit – lép mellénk Kis Gábor. – Országosan ötszáz hospice-ágyra lenne szükség, és csak kétszázhúsz van – teszi hozzá Piroska. – Hitünk próbájának tekintem, hogy ezen változatni tudjunk. Teréz anya döbbentett rá, hogy senkit sem szabadna magára hagyottan meghalni hagyni. Tíz év alatt hétszázhatvan embert láttunk el a kistérségünkben, de csak egyetlen akadt köztük, aki azt mondta: nem kell érte imádkozni.

– A lényeg az, hogy Sándor atya és én egyaránt Krisztust prédikáljuk. Egy az ügyünk, és nagyrészt csupán a „csomagolás”, a megközelítéseink különböznek – a református lelkész szavaiból kitűnik, hogy nem is lehetne bizakodóbb. –Óriási ajándékként élem meg – folytatja meghatottan –, hogy ilyen jó testvérekre találhattam Majosházán a plébános úr és Gábor személyében. Gábort egyenesen „a legreformátusabb katolikusnak” szoktam nevezni. Kérésére most már a református istentiszteleteken is mindig így köszöntöm a gyülekezetet: „Áldás, békesség! Dicsértessék a Jézus Krisztus!”

Fotó: Merényi Zita

Kiss Péter/Magyar Kurír

Az írás az Új Ember 2017. július 16-i számában jelent meg.

Kapcsolódó képgaléria

Kövesse a Magyar Kurírt a Facebookon is!

Rovat: Hazai
Vezető híreink - olvasta már?
te-is-tudsz-vendegeket-hivni-jezushoz-az-alpha-kurzus-bemutatonapjara-varunk
Te is tudsz vendégeket hívni Jézushoz! – Az Alpha kurzus bemutatónapjára várunk

Kit érdekel annyira Jézus, hogy komolyan veszi missziós parancsát, és meg akarja ismertetni másokkal? És kit érdekel annyira, hogy elmegy egy keresztények szervezte baráti összejövetelre, hogy többet halljon róla? Az Alpha kurzust január 20-án a Kanter Károly Felnőttképzési Intézetben mutatják be.

20:28
oszto-pontok-hagyomany-lenyege-folytathatosag
Osztó-Pontok az Egyház jövőjéről – A hagyomány lényege a folytathatóság

Az Osztó-Pontok kerekasztal-beszélgetés témája ezúttal a vallásosság alakulása és az Egyház jövője volt. A budapesti Panagia Központban január 15-én megtartott rendezvény vendége Gérecz Imre bencés szerzetes és Hidas Zoltán szociológus, egyetemi tanár volt. A beszélgetést Vigh Noémi vezette.

19:15