„A telefonjukon találjuk meg őket” – Egy mobilalkalmazás, amely megváltoztatja a világot

2018. július 8. vasárnap 19:06

Az Evangélium365 honlap arra akar ráébreszteni mindenkit, hogy a hit nemcsak valami ünnepi, kivételes, kizárólag „vasárnapra tartozó” dolog, hanem a hétköznapjaink legnagyobb kincse is. A honlap és mobilapplikáció ötletgazdájával, Horváth István zalalövői plébánossal készített interjút Kiss Péter.

KÉPGALÉRIA – klikk a képre!

Horváth István zalalövői plébános, az Evangélium365 honlap, ímélszolgálat és mobilapplikáció ötletgazdája, imáinak, elmélkedéseinek írója optimista ember. Úgy tűnik, joggal, hiszen vállalkozása sikertörténet. Olyan helyekre, olyan emberekhez is eljuttatja a Szentírást, ahová, akikhez korábban egészen biztosan nem jutott el. Az alkalmazás közelmúltbeli kampánya a budapesti egyetemek diákjait szólította meg jó ötletekkel, jó hangulatú dizájnnal. Frissen, korszerű szemlélettel, kivételes optimizmussal, ami a bibliai üzenetek hatóerejét illeti.

– Kiket céloz meg az Evangélium365 mobilalkalmazás és a közelmúltban lezajlott kampány? Tekinthető-e az evangelizáció eszközének, vagy azok figyelmére számít, akik már eleve az átlagnál mélyebb igényekkel gyakorolják a vallásukat?

– Mind a kettő igaz. Az internetes evangelizáció ötlete már 2004-ben megszületett bennem, és a megvalósításával sem késlekedtem sokáig. Isteni sugallatnak éreztem, minél előbb cselekedni akartam. Fehér János informatikus jóvoltából villámgyorsan előálltak a technikai feltételek is. Július 9-én indultunk, és már heteken belül kaptam visszajelzéseket. Sokan kérték, hogy a szentírási szövegek mellett legyenek kiegészítő imádságok, magyarázatok, elmélkedések is. Ez ügyben is munkához láttam, már az első fél évben.

Elsőként más atyákat kerestem meg a feladattal, de a kötöttségei miatt senki sem merte vállalni. Így ez az utóbbi tizennégy évben rám maradt. Más fejlesztések is szükségessé váltak. Látássérültek számára rádiós ismerőseim által felolvasott változat készült; papok külön levelezőlistán, egy nappal előbb kapják meg a csomagot, hogy a készülésüket segítse. Több mint száz egyházi intézmény építette be az alkalmazásunkat a honlapjába, amely minden éjfélkor automatikusan frissül. A technikai lehetőségek bővülésével, 2011-től „felköltöztünk” az okostelefonokra is, és néhány év alatt már a negyedik változat készült el az applikációból. Újabban egyedi beállításokra is lehetőség nyílik, például elérhető az alleluja szövege, és lehet imát keresni kulcsszó alapján.

– Amit elmondott, annak alapján az applikáció elsősorban a már eleve mélyen vallásos embereket szolgálja.

– Nem csak őket. Tapasztalom az evangelizációs hatását is. A rendszeres használói között olyanok is akadnak, akik járnak ugyan templomba, de ennél többre, mélyebbre vágynak. Mások meg éppen az evangélium olvasása nyomán kezdenek vagy kezdenek újra templomba járni, közösséget keresni. Volt, aki katekumen lett az olvasóink közül, majd megkeresztelkedett. Többen nálam lettek elsőáldozók, bérmálkozók, sőt még esküvőről is be tudok számolni.

Az Evangélium365 arra akar ráébreszteni mindenkit, hogy a hit nemcsak valami ünnepi, kivételes, kizárólag „vasárnapra tartozó” dolog, hanem a hétköznapjaink legnagyobb kincse is.

– Tudható-e, és Önt mennyire foglalkoztatja, hogy hányan használják, hogyan illesztik be az applikáció olvasását a mindennapjaikba? Miként alakítja az evangélium olvasásához való viszonyt?

– A napi ímélünkkel negyvenezer embert érünk el, és hetvenkét százalékuk el is olvassa. Legalább ennyien a honlapokon érnek el bennünket, okostelefonokon pedig mintegy tízezren. Ha ehhez a könyvekben megjelent változat olvasóit is hozzászámítjuk, már átléptük a százezres számot.

Életkori szempontból egészen színes az olvasóink összetétele. Huszonéves a nyolc százalékuk, a harmincasok, a negyvenesek, az ötvenesek és a hatvanasok egyaránt húsz-húsz százalékkal képviseltetik magukat, a hetvenesek és a nyolcvanasok együtt nyolc százalékot, a még idősebbek pedig négy százalékot tesznek ki közülük. Iskolázottság szempontjából meglepő adatot kaptunk: míg a magyar népességnek tizenöt és fél százaléka diplomás, addig a mi olvasóinknak hetvenegy százaléka az. Hogy ennek mi az oka, azt csak találgatjuk.

Kampányunkkal budapesti egyetemeket, mintegy hatvanezer hallgatót céloztunk meg, lányos és fiús verzióban készített plakátokkal és szentírási részleteket tartalmazó post-itekkel, amelyeket le lehetett tépni, aztán máshová -- ajtóra, hűtőre, faliújságra -- ki lehetett ragasztani. Ezekkel az apró cédulákkal is azt akartuk tudatosítani, hogy a bibliai üzeneteknek helyük van a mindennapjainkban.

– De azért sokak vallásgyakorlatában éppen arra esik a hangsúly, hogy a szent eseményeknek külön helyük van az életben.

– Egy történettel válaszolok. Egy olvasónk harminc éven át próbálta rendszeresen olvasni a Szentírást. De akárhogyan igyekezett, a zűrös hétköznapjaiba nem sikerült beillesztenie. Az applikációval viszont egy csapásra megoldódott a gondja. Sokan már azt is nehéznek érzik, hogy kiválasszák maguknak az aznap olvasandó részt. A telefonjukon beállíthatják, hogy csilingelés vagy kakasszó helyett szentírási szövegekre ébredjenek. Kezdők számára pedig a magyarázatok, az értelmezés sokszor nehéz feladatát végezzük el.

– Milyen története van ennek a szolgálatnak az Ön életében?  Hogyan kötődött össze a papi hivatásával? Az átlagembert megszólítani próbáló hithirdetési formák sikertelensége nyomán született meg Önben a felismerés, hogy új utakat kell keresni?

– A sikertelenség szót nem használnám. Egyházunknak kikristályosodott módszerei vannak az evangélium hirdetésére, amelyek továbbra is alkalmazandók. Ám nem érünk, érhetünk el velük mindenkit. Bibliát, keresztény újságokat kevesen olvasnak, az okostelefon viszont mindenkinek a kezében ott van, sőt felmérések szerint reggel a telefonunkat vesszük először a kezünkbe. Így akinek telefonja és keze van, máris azok közé tartozik, akiket az alkalmazásunkkal el tudunk érni. Akadnak, akik szörnyűnek tartják, hogy a technika ennyire eluralja a mindennapjainkat, és a személyes kapcsolatok, a találkozások fontosságára figyelmeztetnek. Nekik is igazuk van, de az is biztos, hogy egy ilyen alapadottságot az evangelizáció szempontjából nem lehet figyelmen kívül hagyni. Fontos, hogy elmondhassuk: én elvetettem a tanítás jó magját. Az aztán már elvégzi a munkát a szívekben. Aki napi öt percet az olvasásra vagy hallgatásra szán, az megismerheti Jézust, a közösséget, amelyet alapított, és megtudhatja, hogy az evangélium tanítása szerint miért érdemes élni. A többi Isten kegyelmétől függ. Az én munkám a magvetés.

Ami a sikertelenségeket illeti: én soha nem azokból indulok ki, hanem előretekintek, az új lehetőségeket keresem.

– Milyen megfontolásra kell késztetnie a kereszténység képviselőit annak a ténynek, hogy manapság egyre több ember „az okostelefonján él”? Ha maga a kereszténység is „felköltözik” a telefonokra, nem kell-e attól tartani, hogy – mint egy szupermarket polcain – maga is egy lesz csupán a számtalan választható lehetőség közül, és hogy ennek az egyelőre erősen kérdéses megítélésű életformának a részévé válik? A só ízvesztésének jézusi példázata jut eszembe erről.

– Van olyan applikáció, amely a testsúlyom és a magasságom alapján naponta figyelmeztet, hogy hány liter folyadékot kell fogyasztanom. Ha még erről is értesítenek a telefonomon, éppen az evangélium ne legyen rajta? De értem a kérdését. Tartsunk-e attól, hogy elveszünk a rengetegben, hogy elértéktelenedik a tanítás ebben a közegben. Én nem tartok ettől, sőt. A közeg csak még értékesebbé teszi. Az evangelizációval kapcsolatban el kell engednünk a félelmeinket. Bátran be kell lépnünk a világba, hogy megszenteljük. Jézus azt mondta, menjetek el az egész világra, és mindenkinek hirdessétek az örömhírt. Mindenhol.

Mondhatja erre valaki, hogy de hát azt is mondta: ne szórjátok a gyöngyeiteket a disznók elé. Ám meggyőződésem, hogy ez nem így értendő, lenézi a világot és az embereket, aki így beszél. Az emberek vágynak arra, hogy értékekre találjanak, hogy értékes életet éljenek. Ez azokra a fiatalokra is vonatkozik, akik a templomba biztosan nem fognak eljönni. Őket a telefonjukon találjuk meg.

– Óriási kultuszuk van a telefonon játszott játékoknak. Ezeknek gyakran fantasyhősök a szereplői, pedig lehetnének éppen bibliai alakok, szentek is. Vagy az blaszfémia volna? Hogyan illeszthető mindaz, amit szentnek tekintünk az átlagos, szürke, profán mindennapjainkhoz?

– Lehetséges az ellentét a két szféra között. Az életünk két pólusáról van szó. De az is biztos, hogy a vasárnapi kereszténységből elég volt! Annak, hogy keresztények vagyunk, mindenképpen meg kellene mutatkoznia a mindennapi életünkben: útközben, az iskolában és a munkahelyünkön egyaránt. Ez nem mond ellent annak, hogy vasárnap szépen felöltözünk, és ünnepi lélekkel szentmisén veszünk részt. Az egyes ember feladata egy profán világban is a megszentelődés.

– Gyakorinak hiszem, hogy egy papot a hívek csak szűrőn keresztül engednek közel az életükhöz, mert valami szentebbet, vallásosabbat akarnak mutatni magukról. Úgy gondolják, ez az elvárás, noha az a fajta vallásosság, amit a papnak eljátszanak, nem életszerű, nem élhető a mindennapokban. Hogyan lehet megnyugtatni őket, hogy jók úgy, ahogy vannak, hogy nem kell szégyellniük a„profán küzdelmeiket”?

– Nagyon komplexszé vált mára az élet. Száz évvel ezelőtt az emberek gyakran egész életükben el sem hagyták a falujukat, míg ma beutazhatjuk a világot, a kommunikációs eszközök révén pedig a világ lép be a szobánkba. Rengeteg információt kapunk, amelyek között nehéz eligazodni. Segíteni kell az embereket az értékek felismerésében és a veszélyek elkerülésében. Nem hiszem azonban, hogy ezt részletekbe menően, a mindennapok élethelyzeteire alkalmazva kell és lehet megtennünk. A prédikáció nem motivációs beszéd. A mi feladatunk a krisztusi tanítás átadása, a többit a hívő már leszűri belőle.

Fotó: Lambert Attila

Kiss Péter/Magyar Kurír

Az interjú nyomtatott változata az Új Ember 2018. július 8-i számában jelent meg. 

Kapcsolódó képgaléria

Kövesse a Magyar Kurírt a Facebookon is!

Rovat: Nézőpont
Vezető híreink - olvasta már?
papnovendekek-titkos-elete-hat-csapat-300-perc-tomeny-futball
A papnövendékek titkos élete: Hat csapat, 300 perc tömény futball

Az elmúlt hétvégén, november 16–18-ig egy különleges focikupától volt hangos az esztergomi Pézsa Tibor Sportcsarnok. Hat szeminárium kispályás focicsapata mérte össze tudását a Magyar Sion „futballarénájában”. Müller Márk papnövendék írását adjuk közre.

09:45
hogyan-lesz-egy-benzinkutasbol-diakonus-nyary-krisztiannal-beszelgetett-bela-atya
Hogyan lesz egy benzinkutasból diakónus? – Nyáry Krisztiánnal beszélgetett „Béla atya”

November 19-én, hétfőn este a budapesti Magvető Caféban Nyáry Krisztián kérdezte Molnár-Gál Béla állandó diakónust, iskolaigazgatót, Röhrig Géza Kossuth-díjas színészt, írót, költőt és Nagy Szabolcs fotóriportert a szociális területen szerzett tapasztalataikról.

2018. november 20. kedd