„A véletlen az, amikor Isten úgy dönt, hogy névtelen kíván maradni” – Életmentés Kecskeméten

„A véletlen az, amikor Isten úgy dönt, hogy névtelen kíván maradni.”
(Bob Gass)

Megannyi elképzelés él a világban a „véletlen” fogalmáról. Vannak, akik legyintenek rá, de az emberek jelentős része nem hisz a véletlenben, hiszen vajon a puszta véletlen műve lenne, amikor egy ember, sőt, emberek pontosan akkor és ott vannak, ahol szükség van rájuk? A véletlen pont ugyanakkor ugyanarra a helyre sodorja őket? Mondhatjuk azt, hogy minden okkal történik, hívhatjuk ezt a megfoghatatlan jelenséget Sorsnak is, de az, aki Istenben hisz, az az Ő tervének, az Ő akaratának nevezi.

Február 4-én egymás számára idegen emberek egymástól független céllal indultak útnak, ám egy ponton találkoztak, s e találkozás egy emberi élet megmentését jelentette.

A Máltai Szeretetszolgálat kecskeméti Gondviselés Háza nappali melegedőjének munkatársa, Tormási Anett ezen a napon éppen az egyik ellátottat kísérte a tüdőszűrő állomásra, amikor a segítségre szoruló, levegőt nehezen kapó személyt észrevette. Odaszaladt hozzá, lefektette, s ruházatát meglazította. A félrenyelt ételtől fuldokoló nő arca már elszíneződött. Ekkor érkezett az újabb segítség: a közeli könyvtárból éppen egy szabadnapos orvos lépett ki, az utcán pedig egy aznap ugyancsak szabadnapját töltő mentőápoló sétált arra. Ők kezdték meg és végezték rendületlenül az akkor már eszméletlen nő szakszerű újraélesztését, egészen a mentők kiérkezéséig. A mentők aztán átvették a feladatot, majd a stabilizált állapotú beteget kórházba szállították.

Tormási Anett a fuldokló nőben felismerte a máltai intézmény egyik korábbi, hajlék nélküli ellátottját, így mire kórházba került, a mentősök már azonosítani is tudták betegüket.

Azon a napon jószívű, bátor, segítőkész emberek érkeztek négy különböző irányból ugyanarra a helyre, aminek köszönhetően egy élet esélyt kapott arra, hogy folytatódjon.

Forrás és fotó: Magyar Máltai Szeretetszolgálat

Magyar Kurír