A Görögkatolikus Múzeumba került az Árpád-kori besztereci szenteltvíztartó másolata

Az esemény a kiállítótérben kezdődött, ahol a résztvevők megtekinthették az aspersorium galvanoplasztikai másolatát, melyet a Jósa András Múzeumtól kapott kölcsön az intézmény. Köszöntőt mondott Odrobina László, a fenntartó Szent Atanáz Görögkatolikus Hittudományi Főiskola megbízott rektora, valamint a Görögkatolikus Múzeum és a Jósa András Múzeum közötti együttműködés létrejöttének első évfordulója alkalmából Rémiás Tibor igazgató méltatta a kooperáció eddigi lépéseit. A rendezvény a múzeum konferenciatermében folytatódott, ahol Kiss Etele művészettörténész, a Nemzeti Múzeum szakmuzeológusa Krisztus, a gyógyulások élő forrása címmel tartott előadását.

A vetített képekkel illusztrált előadás során a résztvevők betekintést nyerhettek abba, hogy egyetlen tárgy milyen sokrétű kultúrtörténeti információt hordozhat a szakemberek számára. Megtudhatták, hogy az aspersorium a 10. században készült – a rá vésett szöveg segített a tárgy korának meghatározásában, hiszen a szenteltvíztartó peremén olvasható felirat a 10. században Bizáncban használt görög betűk stílusában és közép-bizánci versmértékben íródott. A szenteltvíztartó a feltételezések szerint Konstantinápolyban készült, és Hierotheosz ortodox szerzetes missziójával került Magyarországra, a besztereci monostorba.

A szenteltvízhintők Bizáncban a császári reprezentáció eszközei is voltak, Magyarországon pedig a Hartvig-agendában olvasható vízszentelési szertartás utal arra, hogy átvették az egyik bizánci szertartás szövegét, kialakítva egy latin nyelvű, saját vízszentelési szertartási formát. Az, hogy ezt latin nyelven és saját formában alkották meg, és a latin egyházban január 6-án, vízkereszt oktávjában énekelték, arra utal, hogy Szent István környezetében egy széles látókörű egyházi elit volt, amelyik a keleti és nyugati egyházi tradícióban jártas volt, és képes volt szintézist létrehozni, önálló minőséget alkotni a Szent István-kori Egyházban. Kiss Etele utalt arra, hogy a besztereci szenteltvíztartó motívumai a 10. században kezdődő, VII. Konstantinhoz kapcsolódó bizánci megújulás egyik példája. A tárgy művészeti stílusa mögött az Új Teológus Szent Simeon (†1022) nevével is fémjelezhető szellemi és lelki megújulási folyamatok fedezhetők fel.

Ezt követően Németh Péter, a Jósa András Múzeum nyugalmazott igazgatója tartott előadást. Elmondta: 1955-ben Beszterec körül útépítések zajlottak, ekkor a helyi földvárat kezdték elhordani. Az építkezés során előkerülő leletek miatt a Nemzeti Múzeum régészeit kihívták. Az útépítéshez elhordták a besztereci monostor köveit. Amikor 1968-ban a régész kiment a földvár maradványait föltárni, a jáki templomhoz hasonló alaprajzot talált, de ennek nyomvonala nem volt azonos az egykori monostoréval. Az eredeti monostort máig nem találták meg.

Az utolsó előadást Mohácsi Endre, a Jósa András Múzeum történész munkatársa tartotta, akinek dokumentumokkal és képekkel gazdagon illusztrált előadása során betekintést nyertek Jósa András régészeti tevékenységébe, megismerhették Hampel Józseffel, a Nemzeti Múzeum akkori igazgatójával folytatott levelezését, és nyomon követhették a besztereci szenteltvíztartó Nemzeti Múzeumba kerülésének történetét. 

Az esemény végén beszélgetés kezdődött az előadókkal, az érdeklődők további kérdéseket tehettek fel és hosszan tartó kötetlen diskurzus alakult ki.

Forrás: Hajdúdorogi Főegyházmegye; Görögkatolikus Múzeum

Fotó: Vándor Ilka; Görögkatolikus Múzeum

Magyar Kurír