A helyemen vagyok – interjú a Pécsi Egyházmegye két papnövendékével

2017. április 20. csütörtök 19:05

A Pécsi Egyházmegyéből jelenleg nyolcan készülnek a papi szolgálatra Esztergomban, Budapesten vagy Rómában. A papnövendékek hazatértek a szemináriumokból a nagyhétre és a húsvéti időszakra. A hivatásról és a szemináriumi életről osztották meg gondolataikat.

Fekete Zoltán Szekszárdon született 1986-ban. Ötödéves a budapesti Központi Papnevelő Intézetben; idén szentelik diakónussá. Jelenleg a diplomavédésre készül.

Kovács József szintén 1986-ban született a Tolna megyei Pincehelyen. Negyedéves az esztergomi szemináriumban.

A kezdetekről és a hivatással kapcsolatos döntéséről Fekete Zoltán a következőket mondta: „Szeretetteli, vallásos családból származom, a szüleimmel minden vasárnap rendszeresen részt vettünk a szentmisén. Ilyen háttérrel is váratlanul ért Isten hívása a papi szolgálatra. Felnőttként elkezdtem kutatni a hit alapjait, magyarázatot kerestem a hit jelenségére. Elmélyültek az imádságaim. Megismertem a misztikusok által az elmélkedést, a szemlélődést. Elkezdtem megélni a liturgikus évet, eleinte egyedül, majd a plébános vezetésével. Ezzel letisztult a lelkem, és felkészült a hívásra. Eközben a vendéglátást, a szálláshelykészítést éreztem életcélomnak, ezért elvégeztem egy idegenforgalmi szakmenedzser-képzést, majd egy főiskolát is a turisztika területén. A főiskola után recepciósként dolgoztam három szállodában is, de már az első helyen megéreztem a fentről, Istentől érkező hívást. Akkor ’számot vetettem’, ahogy a Biblia is írja, hiszen volt munkahelyem, albérletem, aktív tagja voltam egy budapesti katolikus ifjúsági közösségnek – ezeket le kellett zárnom, és meghoztam a döntésemet.”

„Az én családom nem gyakorolta a vallást, a nagymamámmal jártam templomba, az ő halála után pedig egyedül vettem részt a templomi életben” – mesélte el Kovács József. „Nagyon nagy hatással voltak rám a hitoktatók, a plébános. A középiskola alatt némileg eltávolodtam az Egyháztól, de éreztem, hogy ilyen területen szeretnék dolgozni, ezért az Apor Vilmos Főiskolán tanítói és hittanári diplomát szereztem. A diplomáim megszerzése után egy kis Tolna megyei faluban kaptam hitoktatói állást; emellett fogyatékkal élő felnőttekkel foglalkoztam. Egy 1500 fős településen költöztem be a plébániára, ahol nem volt plébános. A gyakorlati tevékenységeken keresztül éreztem, hogy papi szolgálatra vágyom. Közben Tamásiba kerültem, ekkor már erősen vívódtam a karrier és a papság hivatása között. Végül 2013-ban beadtam a jelentkezésem Udvardy György megyéspüspöknek.”

Mindkét családban hasonlóan féltették az elhatározásukat már meghozott fiatalokat. A család óvta őket az ismeretlentől, hiszen elindult a karrierjük, ebben pedig a szemináriumba jelentkezés visszaesést hozott. Ám amikor elmondták otthon, hogy mire készülnek, mindkét családban azt felelték a szülők: „sejtettük”.

Kovács József szerint „az ember úgy lép be a szemináriumba, hogy lát maga előtt egy képet: itt ’szent emberek vesznek körül, akik ugyanúgy gondolkodnak, egy irányba mennek, egy cél lebeg a szemük előtt’. Ez az elképzelés nagyjából fél évig tart. Aztán a papnövendék ráébred arra, hogy itt sokkal többről van szó. Nem csupán a képzést kapja meg, hogy alkalmas legyen szentmisét tartani vagy gyóntatni. Hanem ez róla is szól: hogy töltekezzen. Erre pedig a szemináriumban lehetőség van, néha ’idegesítően másra sincs lehetősége’, csak a folytonos lelki és tudományos fejlődésre. A szemináriumi életforma, a napirend segít megállni és elmélyülni, hiszen nem kell aggódni a mindennapi gondok miatt: mi lesz a befizetetlen csekkekkel; lesz-e mit az asztalra tenni a hó végén? Isten elém teszi az alkalmat: ’tessék, fogadd el’.”

Fekete Zoltán eleinte megpróbálta összeegyeztetni a papi hivatást és a világi munkát. „De vagy egyikben vagy másikban nem tudtam volna teljesen odaadni magam. Az alap hozzáállásom a valláshoz valószínűleg akkor sem lenne más, ha a papság helyett a családi életet választottam volna; akkor nagycsaládban tudnám az apostoli munkára kapott hívásomat kiteljesíteni. De most a helyemen vagyok.”

A szemináriumban szoros napirend szerint folyik a papnövendékek élete: reggel hat órakor ébresztő, fél héttől szentségimádás, héttől szentmise. A reggelit követően egyetemi előadásokon vesznek részt, majd ebéd, utána pedig szentírásolvasás, lelki beszélgetések következnek. Este fél 11-kor villanyoltás.

A kispapok másodévben öltöznek be, azaz ekkor kapnak reverendát. Harmadévben lektorrá avatják őket, negyedik évben lesznek akolitusok, ötödévben diplomáznak, ezután szentelik őket diakónussá. Hatodévben történik a papszentelés. Ezután a megyéspüspök döntése alapján végeznek szolgálatot az Egyházban, illetve a továbbtanulásra is lehetőségük van.

A szemináriumi élet egy teljes, önálló, optimális papi életre készít fel, amelyben helyet kap a sportolás és a pihenés is. A növendékek rendszeresen sportolhatnak (uszodába járnak, atletizálnak, futballoznak), könyvtárba és levéltárba járnak, illetve közös kirándulásokat is szerveznek.

***

A budapesti Központi Szemináriumban 2017. június 9-én nyílt estét szerveznek az érdeklődőknek, akik így megismerhetik az ott tanuló papnövendékeket, és személyes beszélgetések során bepillantást nyerhetnek mindennapjaikba.

Forrás és fotó: Pécsi Egyházmegye

Magyar Kurír

Kövesse a Magyar Kurírt a Facebookon is!

Rovat: Hazai
Vezető híreink - olvasta már?
ferenc-papa-nagybojt-nem-szomoru-nem-gyaszos-ido
Ferenc pápa: A nagyböjt nem szomorú, nem gyászos idő!

Február 18-án a Szentatya a déli Mária-imádság előtt a szentmise evangéliumáról, az imádság és a megtérés fontosságáról elmélkedett. Ferenc pápa beszédének teljes fordítását közreadjuk.

2018. február 18. vasárnap
a-jo-szulok-peldaja-brenner-janos-boldogga-avatasara-keszulunk
A jó szülők példája – Brenner János boldoggá avatására készülünk

Brenner József nagyprépost, Brenner János testvére írásával folytatjuk havonta megjelenő rovatunkat, amellyel Brenner János vértanú május elsején Szombathelyen sorra kerülő boldoggá avatására készülünk.

2018. február 18. vasárnap