A reményről szóló musicalt mutattak be Szíriában a szaléziak

A darab egy városról szól, amely – egy nagy és rettenetes háborút megtapasztalva – arra kényszerítette a lakosokat, hogy becsukják a szemüket, hogy ne lássák a sok szörnyűséget, ami történt. Egészen addig, amíg meg nem érkezik a Színek Ura.

A városban ugyanis az emberek sötét szemüveget viseltek, hogy tompítsák a színeket, amelyek szenvedést és szomorúságot okoznak: a pirosat, ami egyébként a szerelem színe, de most csak vért és halált jelent; a sárgát, ami egykor a fényről szólt, de most már csak az erőszakról és a terrorizmusról; a zöldet, ami az élet színe volt, de most az erőszakot és az élelmiszerhiányt jelenti. Ennek eredményeként a fiatalok nem ismerték a színeket, mert mindig sötét szemüveget hordtak.

Mindaddig így járnak, amíg a Színek Ura meg nem jelenik előttük: élénk színekbe öltözve, nem visel szemüveget, és botrányt csinál a városban, ezért megbüntetik és elzavarják. Beszédet mond, és megkísérli megváltoztatni az emberek szívét. Egy Lucio nevű fiatal férfi, aki az élete értelmét kereste, meghallja, és ő az első, aki leveszi a sötét szemüveget, és olyannak látja a Színek Urát, amilyen valójában. Hívni kezdi az egész várost, hogy változtassák meg a látásmódjukat és nézzenek szembe azzal, aki színeivel értelmet ad az egész életüknek.

A musical mély üzenetével erős jelzést küld Aleppo lakosságának, akik már annyi atrocitást láttak, hogy fennáll a veszélye annak, hogy becsukják a szemüket, szemüveget viseljenek, amely közömbössé teszi őket a – másokat befolyásoló – gonosz iránt.

„A mi keresztény életünkben a Színek Ura Krisztus, egyedül Ő ad értelmet és helyreállítja a háború miatt elhalványult színeket. Itt, Aleppóban minden a halálról szól, de mi az életről szeretnénk beszélni” – mondta Jabloyan atya.

A musical a bemutatása ezekben a nehéz, háborús időkben visszaigazolása annak, hogy az aleppói szalézi oratórium fiataljaiban is éppen úgy él a vágy, mint minden ifjú emberben, hogy megéljék a szalézi lelkiséget, a feltámadás és az öröm lelkiségét, és ne adják meg magukat a gonosznak.

Forrás és fotó: Szaléziak.hu

Magyar Kurír