A szív odafordulására van szükség – Egy önkéntes beteglátogató tanúságtétele

Kovács Jánosné szekszárdi önkéntes beteglátogató tanúságtételét adjuk közre.

Önkéntes beteglátogatóként a járványhelyzet előtt heti rendszerességgel meglátogattuk a betegeket a szekszárdi kórházban. Segítő beszélgetés keretében, együttérző figyelemmel és érdeklődéssel meghallgattuk szenvedő embertársainkat, akik ezt igényelték. Nyitott szívvel fordultunk a betegek hozzátartozói és a kórházi dolgozók felé is. A betegek számára, akik ezt kérték, megszerveztük, hogy az Egyház megerősítő szentségeihez járulhassanak.

A beteglátogatói szolgálat során a szív odafordulására van szükség, olyan emberséges lelkületre, amiben a beteg, megérezvén az emberi jóságot, Isten szeretetével kerül kapcsolatba. A beteglátogató a beteg mellé szegődik, szenvedésének útján kíséri, időt ajándékoz neki, osztozik embertársa szenvedésében, látszólagos tehetetlenségében is. Olyan támogató jelenlétet kínál, ami a betegségben kiszolgáltatott embert megtartja és segíti.

Szekszárdon kezdetben Dohány Zoltán atya irányítása alatt, Vég Beáta kórházlelkészségi koordinátor hatékony vezetésével kezdtük meg a szolgálatot, melyre folyamatos képzések, lelkinapok készítenek fel. 2021 nyarán Nyúl Viktor atya nagy lelkesedéssel vette át a kórházlelkészség irányítását. A találkozóinkon megismerkedhetünk az egyházmegye más településein szolgáló beteglátogatókkal is. Megoszthatjuk tapasztalatainkat, épülhetünk egymásból.

A szolgálat elindulását követően jártuk az osztályokat, látogattuk a betegeket. Beszélgettünk velük, ahol igény volt rá, imádkoztunk. Alig kezdtük el, jött a Covid. Bezártak a kórházak, az idősotthonok. Az otthonokban online kezdték közvetíteni a szentmiséket, imaórákat – Priskin Zsolt diakónusunk tevékeny közreműködésével.

A vakcinák megérkezésével a kórházban „nagyüzemben” megkezdődtek az oltások. Egyre több volt a beteg, szükség volt a szakszemélyzet lehetőség szerinti tehermentesítésére az oltópontokon. Megkeresték a kórházlelkészséget, tudnánk-e segíteni. Természetesen nagy lelkesedéssel csatlakoztunk a kórházi dolgozókhoz és az ott szolgáló katonákhoz, hogy minél gördülékenyebben folyhasson az oltások beadása. Kísértük, irányítottuk az oltandókat. Segítettünk az adminisztrációban. Hosszú heteken keresztül nap-nap után szolgáltunk a kórházi oltópontokon. Örömünkre Petkó Tamás plébános atya is, amikor tehette, velünk dolgozott.

A járvány enyhülésével volt egy kis szünet. Most pedig már a rendelőintézetben szolgálunk, általában heti három alkalommal, három-három fővel. Az egészségügyi dolgozók örülnek a segítségünknek. Mi is hálásak vagyunk a hasznos szolgálat lehetőségéért. Örömmel tesszük, mert tudjuk, hogy mennyire túlterheltek a szakdolgozók, és reméljük legalább egy kicsit enyhíthetünk a helyzetükön.

Isten áldását kérjük az egészségügyi dolgozókra, az önkéntes segítőkre, a betegekre, családtagjaikra és minden emberre. Továbbra is szeretettel várjuk az oltásra érkezőket.

Forrás és fotó: Pécsi Egyházmegye

Magyar Kurír