A szörnyű és az elképzelhetetlen határán – A Karitász orvosmissziója Kárpátalján és a Délvidéken

2018. július 16. hétfő 19:59

A Katolikus Karitász orvoscsoportja több száz gyereket vizsgált meg Kárpátalja és a Délvidék magyar falvaiban az elmúlt évben. Vojcek Lászlót, a Budai Irgalmasrendi Kórház főorvosát, a Katolikus Karitász tavaly alapított orvosmissziójának vezetőjét tapasztalatairól kérdeztük.

KÉPGALÉRIA – klikk a képre!

Elmondhatatlan boldogság tükröződött a gyerekek arcán, amikor felvették a szemüvegeket. Megígérték, hogy mostantól jól tanulnak, könyveket olvasnak. A mi szemünknél csak a szülőké volt fátyolosabb – emlékszik vissza első kárpátaljai látogatására Vojcek László, a Katolikus Karitász tavaly alapított orvosmissziójának vezetője. Az orvoscsoport azóta több száz gyereket vizsgált meg Kárpátalja és a Délvidék magyar falvaiban. A Budai Irgalmasrendi Kórház főorvosát tapasztalatairól kérdeztük.

– Kórházi munkája mellett a magzati élettan kutatójaként és több felsőoktatási intézmény, köztük az Oxfordi Egyetem tanáraként dolgozik, valamint a Szent István Akadémia tagja. Hogyan találta meg a Katolikus Karitász keretein belül működő kárpátaljai orvosmisszió?

Écsy Gábor  atya, a Katolikus Karitász igazgatója keresett meg a tavalyi év szeptemberében. A Tisza felső folyásánál jártak, Gyertyánligeten. Feltűnt nekik, hogy a meglátogatott magyar közösségben nem voltak szemüveges gyerekek. Ha az ott élő gyerekeknek nincs szükségük szemüvegre, az genetikai mutáció lesz, vélte bennem a kutatóorvos. Két héten belül elmentem Gyertyánligetre három másik orvossal együtt. Egy szemész, egy fogász és egy ortopéd szakorvos alkotta a csapatunkat. Elvégeztük a szükséges szűréseket, és az eredmények az európai átlagot mutatták: a gyertyánligeti gyerekek mintegy tizenkét százaléka szorult szemüvegre. Otthon legyártattuk ezeket, és két héttel később ismét elmentünk az iskolába. A gyerekek felvették a szemüvegeket, és elmondhatatlan boldogság tükröződött az arcukon. Megígérték, hogy mostantól jól tanulnak, könyveket olvasnak. A mi szemünknél csak a szülőké volt fátyolosabb. Így nyertem bepillantást a kárpátaljai helyzetbe. Aztán egyre jobban megismertem ezt a vidéket, és többé nem tudtam elengedni.

– Mi fogta meg, mi viszi vissza újra és újra?

A 21. században, ebben az Európai Unióba törekvő országban 18. századi állapotokat találtunk. A szörnyű és az elképzelhetetlen határán mozog, ami ott a mindennapok realitása. Szörnyű azoknak, akik évtizedek óta élnek az ottani viszonyok között, és elképzelhetetlen számunkra itt, Magyarországon. A gyerekek fehér köpenyest jószerivel még csak a tévében láttak. Nem használok indokolatlanul erős szavakat, amit elmondok, az ott a mindennapi élet valósága. Az iskolákban nincs iskolaorvos, de sok településen még állandó körzeti orvos sincs. Hiányzik a fogorvosi ellátás, sokan még a fogkefét sem ismerik, fogalmuk sincs a fogmosásról. Nagyon elhanyagolt a gyerekek egészségi állapota. Így történhetett meg, hogy egy tizennégy éves fiatalnál mi állapítottuk meg, hogy a bal lába négy centiméterrel rövidebb. Ilyen korban már csak egy nagy műtét segíthet, holott egy születéskori szűréssel ez elkerülhető lenne. Nem létezik a Magyarországon megszokott terhesgondozás és a védőnői szolgálat sem. Ha egy asszony áldott állapotba kerül, van, ahol a falubeli idős asszonyok segítenek neki. A trianoni döntéssel elszakított területeken a magyarok ma még őrzik identitásukat, ápolják a nyelvüket, a kultúrájukat. Az a ragaszkodás köszön ránk, amit az irodalomból ismerünk. Ezért határoztunk úgy, hogy a legszegényebb, legrászorultabb, legtávolabbi települések magyar óvodáiban és iskoláiban elvégezzük azt a szűrést, amit itthon is megkapnak a gyerekek. Ezzel is üzenjük az ott élőknek, hogy az anyaország nem feledkezik meg róluk. A kormány nemcsak iskolát és óvodát épít nekik, hanem elküldi orvosait is a Katolikus Karitászon keresztül.

– Milyen eredményeket tudhatnak már maguk mögött?

– Elsősorban a Felső-Tisza vidékének magyar lakta falvaiba megyünk. Eddig tizenkét szűrést végeztünk, közel ezerötszáz vizsgálatot hajtottunk végre. Szemész, fogász és ortopéd szakorvos utazik hétvégente a rászorulókhoz a Katolikus Karitász szervezésében. Amikor visszatérünk, magunkkal visszük a Karitász által beszerzett eszközöket, szemüvegeket, lúdtalpbetéteket, csípőfixálókat. Az első szűrés után egy évvel pedig mindenhova visszamegyünk, kontrollvizsgálatokat végzünk, cseréljük a kinőtt eszközöket. Ha szükséges, továbbirányítjuk a betegeket, elsősorban helyben, de ha nincs más mód, akkor megszervezzük a magyarországi kezelést. Már négy nagyobb műtétet biztosított így itthon a Karitász. Az egészségesek egy idő után elmaradnak a vizsgálatról, de jönnek helyettük az óvodába kerülő gyermekek és azok a szórványban élő magyarok, akik hallanak erről a lehetőségről. Volt olyan hétvégénk, hogy háromszáz gyerek szűrését végeztük el két orvoscsoporttal. Egész hétvégén vizsgáltunk, hétfőn pedig mindannyiunknak kezdődött a munkahét otthon. Magyarországon egyedülálló módon megszerveztük a medikusok misszióját is. Ötöd- és hatodéves egyetemistákat viszünk ki magunkkal, akik a szakorvosok felügyelete mellett végzik a szűrővizsgálatokat. Ez szakmailag nagy lehetőség számukra, mert úgy szerezhetnek gyakorlatot, hogy még nincs felelősségük, hiszen mögöttük áll a szakorvos.

– Az év elejétől jelen vannak a Délvidéken is. Hogyan került be a programjukba ez a terület?

Egy kanyarójárvány miatt egy alkalommal nem utazhattunk ki Kárpátaljára egy tervezett szűrésre. Pont ekkor érkezett hozzánk a kérés, hogy menjünk majd el Szabadkára is. Mivel a csoport tagjai útrakészek voltak, így felkerekedtünk, és Szabadkán megvizsgáltuk a nagycsaládosok gyermekeit, illetve Hajdújáráson a ferencesek által fenntartott Lurkóházban nevelt hátrányos helyzetű gyerekeket. Azóta ellátogattunk már Muzslyára és Dreára is. A határon túli magyar gyermekek közül egészségügyi szempontból a kárpátaljaiak mellett a délvidékiek vannak a legnagyobb veszélyben. A Délvidéken az ismeretek hiánya jelenti a legnagyobb problémát, Kárpátalján pedig ez még mérhetetlen szegénységgel is párosul. Az emberek, ha tudnak is a betegségükről, azzal már nincsenek tisztában, hogy milyen életminőség- és élettartambeli következménnyel járhat például a nem kezelt magas vérnyomás vagy a cukorbetegség.

– Mi ad erőt Önöknek ehhez a munkához?

Úgy érzem, engem a Teremtő rendelt erre a feladatra. Az életem minden más területén is jelen van, tapasztalom az irányítását. Hálás vagyok azért, hogy a munkámért cserébe szeretetettel vesznek körül, és látom, hogy van értelme gyógyítani. Egy-egy ilyen szűréssel eltöltött nap igazi lelkigyakorlat számomra. Hitvallásom, hogy a szeretet kereszt nélkül értelmezhetetlen, a kereszt szeretet nélkül elviselhetetlen. Mi a tudásunkat és az időnket adjuk ezeknek a nehéz körülmények között élő embereknek. Ebben nyilvánul meg a szeretetünk, amivel segíthetjük őket a keresztjük viselésében. Kórházi gyógyítás és kutatómunka, három gyerek és nyolc unoka mellett veszek részt ebben a misszióban. Úgy érzem, amit teszek, azzal százak számára vagyok hasznos. S ha tízből csak egy mond köszönetet Jézusnak, vagy ha felnőttként majd akár csak egy is átsegít az úton egy vakot, akkor létrejön a szeretetlánc. Akkor még inkább volt értelme annak, amit tettem.

– Felesége és három gyermeke is orvos. A személyes példa hatására választották a lányai is ezt a hivatást?

A feleségem és én is sokat dolgoztunk: ügyeletek, megosztott nyári szabadság, éjszaka befutó hívások, hogy menni kell… A lányok úgy nőttek fel, hogy tanúi voltak mindennek. Láttak minket fáradtnak, kimerültnek, de azt is érzékelték, milyen boldogságot jelent számunkra ez a fárasztó és teljes embert igénylő munka. Felnőve mindhárman ezt a hivatást választották, és ma már mindannyian többgyermekes édesanyák. A felmenőink között nem volt orvos, de a fiatalok között még lehet: a most tizenhárom éves unokám már szóba hozta, hogy ő is ezt a hivatást szeretné választani.

– Egy egészen más területen, a tervezett Keresztény Anyasági Központban is szerepet vállalt. Miért tartja ezt fontosnak?

Az Irgalmasrendi Kórház és a Bethesda Gyermekkórház együttműködésében állami támogatással egy olyan központ épül, ahol nem megengedett a fogamzásgátlás, és nem végeznek abortuszt. Nagy az igény erre, több ország példája is ezt mutatja. Ausztriában hat ilyen intézmény van, Németországban négy. Szükség van ilyen gyógyászati központok létrehozására, mert hibás úton indult el az emberiség, amikor beavatkozott a fogantatás rendjébe. Ennek persze gyakran gazdasági társaságok élvezik az előnyeit, érdekükben áll, hogy fennmaradjon, terjedjen ez a szemlélet.

– Hogyan tervezik a kárpátaljai és a délvidéki misszió folytatását?

– A munka halad tovább a megszokott rendben, már most tudjuk, melyik szeptemberi hétvégéken leszünk úton. Az az álmom, hogy a magyar orvosok a magyar állam segítségével és a Katolikus Karitász vezényletével elvégezzék valamennyi magyarul beszélő gyermek szűrését Kárpátalján és a Délvidéken. Hogy létrehozzunk olyan, a szükséges műszerekkel és berendezésekkel felszerelt anyasági központokat, ahol az édesanyák már a várandósság ideje alatt hallhatnák a gyermekük szívhangját, és boldogan várhatnák a baba megszületését, felkészülhetnének az érkezésére. Ha emellett még a felnőttek szűrésére, egészségügyi ellátására is volna lehetőségünk, akkor elmondhatnánk, hogy nem feledkeztünk meg a trianoni döntéssel Magyarországtól elszakított két legszegényebb területről. Számomra ez a munka azt jelenti, hogy jó magyarnak és jó orvosnak lenni. Huszonegy orvos és tizennégy medikus vesz részt a misszióban, amelyet mindenütt hálás szívvel fogadnak a határon túl élő magyarok.

Fotó: Vermes Tibor

Trauttwein Éva/Magyar Kurír

Az interjú nyomtatott változata az Új Ember 2018. július 15-i számában jelent meg.

Kapcsolódó képgaléria

Kövesse a Magyar Kurírt a Facebookon is!

Rovat: Nézőpont
Vezető híreink - olvasta már?
egyben-tart-ferences-zarandoklat-matraverebely-szentkutra
Egyben tart – Ferences zarándoklat Mátraverebély-Szentkútra

Augusztus 14–20-áig immár huszonnegyedik alkalommal szervezték meg a ferencesek Esztergomtól Mátraverebély-Szentkútig vezető zarándoklatát. A résztvevők száma idén is meghaladta a kétszázat. Augusztus 19-én, a Szécsénytől Szentkútig tartó szakaszon csatlakoztunk a zarándokokhoz

14:27
a-kereszt-tartja-meg-hazat-szent-istvan-kiraly-unnepe-gyori-egyhazmegye-fotemplomaban
A kereszt tartja meg a hazát – Szent István király ünnepe a Győri Egyházmegye főtemplomában

Veres András győri megyéspüspök ünnepi szentmisét mutatott be augusztus 20-án, Szent István király, hazánk fővédőszentje ünnepén a győri Nagyboldogasszony-székesegyházban.

13:00