KÉPGALÉRIA – klikk a képre!
Egri Főegyházmegye
Ternyák Csaba érsek Bakos Tamás diakónust pappá, Drahos Dávidot, Holló Gábort, Liga Konrádot és Maksó Pétert pedig diakónussá szentelte június 18-án az egri bazilikában. Az ünnepi szentmisén a főegyházmegye papsága, a papnövendékek és a hívők sokasága megtöltötte a bazilikát.
Ma a papi felszentelés révén teljes jogú tagja leszel ennek a presbitériumnak, amelybe a diakónusszenteléskor már inkardinációt nyertél. Ez a papi közösség pedig most befogad téged a kézrátétel ősi gesztusával. Ma bekerülsz Jézus Krisztus legszűkebb barátainak egri körébe. A hatéves felkészülés és próbaidő során Jézus Krisztus egyre inkább életed középpontjába került. Megtanultad tőle, hogy a pap életében semmivel nem helyettesíthető az az időszak, amelyet magányban tölt el, amikor csendben imádkozik, mint a Mester, aki a mai evangélium szavai szerint: „fölment a hegyre, hogy egyedül imádkozzék”. Jézus számára is ez az időszak volt lelke lélegzése, a töltekezés, az Atyával való együttlét ideje. A papnak is az imádság és a csend, az Istennel töltött idő adja meg azt a lelki tartást, amelyre hivatása gyakorlásához szüksége van. Innen kap erőforrást a mindennapokhoz, és különösen azokhoz az időszakokhoz, amikor életének vagy közösségének a bárkáját hányják-vetik a hullámok, amikor azt tapasztalja, hogy ellenszél fúj – fordult az érsek homíliájában a papszentelés előtt álló Bakos Tamáshoz.
Ternyák Csaba rámutatott, az ellenszél vagy az árral szemben való úszás nem miattunk, hanem az evangélium miatt van, amelyre Isten Országának törvényei érvényesek. Az akadályok és a nehézségek láttán azonban nem veszítjük el bátorságunkat, sőt azok inkább megacéloznak bennünket.
Ne feledjétek, hogy a szolgálat, amelyre most vállalkoztok, nem szűnik meg a papságban sem – szólt a diakonátus rendjének felvételére készülőkhöz az egri érsek. – Tartsátok mindig szem előtt: „Non ministrari, sed ministrare” („Ne nekem szolgáljanak, hanem én szolgáljak”). Ma is arra van szükség, hogy ez az ideál, minden diakónus és pap szolgálatát jellemezze, ez kell, hogy áthassa mindannyiunk papi életét is. Nem azért küldött ugyanis bennünket az Úr, hogy hatalmaskodjunk és zsarnokoskodjunk, hanem hogy a ránk bízottak üdvösségének szolgálatára legyünk.
Ezután a főpásztor arra kérte a híveket, imádkozzák továbbra is hűségesen azt a papi hivatásokért szóló imádságot, amelyet Szent II. János Pál adott a mexikói püspököknek. (Ezt az imádságot az érsek kérésére végzik el az Egri Főegyházmegyében minden szentmise után.)

Ternyák Csaba köszönetet mondott a szemináriumi vezetőknek, a tanároknak, a papoknak, a szülőknek, családtagoknak, hogy az oltárhoz segítették a szentelendőket.
Ezután következett a diakónus-, majd a papszentelés. A szentséget kiszolgáló érsek a felszentelő ima és kézrátétel által adta át a Krisztustól kapott áldozópapi hatalmat és küldetést, majd az egyházmegye papjai kézrátétellel fogadták be az új áldozópapot az egyházmegye papi közösségébe, végül az újonnan felszenteltet beöltöztették a papi ruhába, a főpásztor pedig megkente kezét krizmával, illatos olajjal, ahogy a kiválasztottak: a királyok, a próféták és a papok esetében ez évszázadok óta szokás.
Az újmisés ezt követően az érsekkel és a jelen lévő papsággal együtt mutatta be a szentmisét.
Az újonnan felszentelt áldozópap, Bakos Tamás a Borsod-Abaúj-Zemplén megyei Forrón nőtt fel. Papi jelmondata: „Lelkem szorosan átölel téged, és a jobbod szilárdan tart engem” (Zsolt 63,9).
* * *
Győri Egyházmegye
Június 17-én, pénteken a győri Nagyboldogasszony-székesegyházban Pápai Lajos püspök, apostoli kormányzó ünnepi szentmise keretében Vlaj Márk és Váradi Kristóf diakónusokat pappá, Magyaros Lászlót és Holpár István Balázst pedig diakónussá szentelte.
A szertartáson jelen voltak az egyházmegye papsága, a szentelendők hozzátartozói, valamint nagyszámú hívősereg. Az olvasmányok elhangzása után került sor a jelöltek kiválasztására. Ennek során Lukácsi Zoltán kanonok, szemináriumi rektor ajánlotta a szentelendőket a keresztény nép és az illetékesek véleménye alapján.
Pápai Lajos püspök, apostoli kormányzó szentbeszédében a papi hivatás krisztusi meghatározottságát állította középpontba. Az apostolok meghívásának történetét felidézve hangsúlyozta, a Jézus Krisztusba vetett hit az az alap, amelyre egy papnak építkeznie kell.
Ez talán balgaság a külvilág szemében, a meghívottaknak azonban Isten ereje és bölcsessége. Ez az apostoli papság, amelynek a most szentelendők is részesei lesznek. Ennek feladata jelenvalóvá tenni Jézus Krisztust, az egyetlen főpapot, aki tanít, aki megszentel; aki a jó pásztor – hangsúlyozta Pápai Lajos.
Mi következik ebből szentelendőinkre nézve? Először is bátorítás: ne féljetek, hiszen „nem ti választottatok engem, hanem én választottalak benneteket”, ezt mondja Jézus. Másodszor a felelősség: Szent Pál szavaival élve, az Atya kiválasztott titeket, hogy kinyilatkoztassa bennetek Fiát. Nem „általatok”: a pap nem postás, az üzenet egész lénye – figyelmeztetett a püspök.
Szent II. János Pál pápa mondta papjainak: „Nem az a legfontosabb, hogy mit mondtok vagy mit tesztek, hanem az, mik vagytok” – emlékeztetett Pápai Lajos, végül pedig Jézus főpapi imáját felidézve a pap Krisztussal való sorsközösségéről beszélt: egy végleges igenről Krisztusnak és egy végleges nemről a világnak, akár az üldözést is vállalva. Hisz nincs csodálatosabb dolog, mint Krisztus követségében járni.
A szónok végül a szentelendőkért és új papi hivatásokért imádkozott.
A szentbeszéd után a szentelendők ígérettétele következett, majd a jelen lévő nép a mindenszentek litániáját imádkozva könyörgött értük. A szentelés szertartása a püspök imádságával és kézrátételével, a beöltözéssel, a krizmával való megkenéssel, békecsókkal, majd pedig a papság kézrátételével fejeződött be. Az újonnan felszentelt áldozópapok a főpásztorral és a papsággal koncelebráltak a szentmise áldozati része során.
A szertartás végén a püspök, a papság és a jelenlévők együtt imádkoztak a Könnyező Szűzanya győri kegyképénél, majd a liturgia végeztével Pápai Lajos püspök, apostoli kormányzó kihirdette a papi dispozíciókat.
* * *
Szombathelyi Egyházmegye
Veres András egyházmegyei kormányzó, a Magyar Katolikus Püspöki Konferencia elnöke Kaszás Csabát diakónussá, Takács Andrást pedig áldozópappá szentelte június 18-án a szombathelyi székesegyházban.
Az ünnepi szentmisén a püspök a szentelendők mellett a jubiláns atyákat is köszöntötte.
Veres András homíliájában kiemelte: Isten minden ember számára személyes életcélt és hivatást ad. Nem mindenki ugyanazt akarja csinálni. De minden élethivatásban van egy közös dolog: Isten országának építése. Mindannyiunkat ez a vágy kell, hogy vezessen, akár egyházi, akár nem egyházi pályán is dolgozunk hívő emberként. Isten országának vagyunk a munkásai, ezt mindig figyelembe kell vennünk.
Nem mindenki kapja meg a hívást a papi, szerzetesi életre. Ehhez nem elég egy fellángolás, például egy megtérés után. Aki személyes és sajátos meghívást kap Jézus követésére, annak egyetlen igazi nagy vágya van, hogy ezt minél teljesebben, minél tökéletesebben, minél odaadottabban tudja tenni – hangsúlyozta a szónok.
Ébredjen szívetekben lelkesedés, vágy, hogy ezt a személyes kiválasztottságot életetek minden napján meg tudjátok hálálni Istennek. Így az egyházmegyének, Isten hívő népének öröme telik majd szolgálatotokban és sokak üdvösségét fogja szolgálni az a lelkipásztori munka, amit végeztek – buzdította Csabát és Andrást a kormányzó püspök.
A szentelési szertartást követően Takács András már mint áldozópap, Kaszás Csaba pedig mint diakónus szolgált a szentmise további részében az oltárnál.
Az ünnepi liturgia végén Veres András a Szent Márton-oltárnál imádkozott a két szentelttel, az 1700 éve született szent püspök közbenjárását kérve szolgálatukra, valamint új papi hivatásokért.
Az egyházmegye papsága nevében Kiss László pákai plébános köszönte meg Veres András püspök tíz éves szombathelyi egyházmegyei szolgálatát és Isten áldását kérte életére és további szolgálatára, melyet a Győri Egyházmegyében teljesít majd.
A szentmise végén Takács András újmisés áldást adott a híveknek.
* * *
Váci Egyházmegye
Beer Miklós megyéspüspök június 18-án, szombaton 10 órakor a váci székesegyházban áldozópappá szentelte Ecseri Pál, Kiss Dávid, Polcz Zoltán és Simon Gáspár Balázs diakónusokat, továbbá állandó diakónussá szentelte Fazekas Gábort, Frics Zoltánt és Kmetty Zsoltot.
* * *
Pécsi Egyházmegye
Június 17-én Udvardy György pécsi püspök vezetésével Mecseknádasdról indultak azok a zarándokok, akik a szentelendő papokért és a hivatásokért ajánlották fel az út fáradalmait. Az út Püspökszentlászlón keresztül vezetett, ahol este a megyéspüspök celebrált szentmisét.
A zarándokok éjjel indultak tovább Pécsre, ahol június 18-án délelőtt a Pécsi Egyházmegye teljes papsága részt vett az ünnepi szentmisén a székesegyházban. A szertartáson Berecz Tibort és Lápossy Pétert áldozópappá, Sas Norbertet pedig szerpappá, azaz diakónussá szentelte a főpásztor.
Szép Attila, az egyházmegyei hivatal irodaigazgatója a zarándoklatról elmondta: a cél az, hogy életben tartsuk a hivatásokért való imádságot, áldozatvállalást, és különösen most a szentelés előtt imádkozzunk azokért, akik épp odahaza készülnek erre a jelentős pillanatra, életük meghatározó napjára.
Az újmisés Berecz Tibor felidézte, bérmálkozása után, valamint plébánosának példájára ébredt fel benne az érzés, hogy a papi hivatás útjára kell lépnie.
Hozzátette: „Természetesen van bennem egy kis izgalom, azon kívül pedig örömmel és belső békével indulok el, azzal az érzéssel, hogy a helyemen vagyok, ott vagyok, ahol kell lennem, ahová Isten hívott.”
Szintén áldozópappá szentelte a megyéspüspök Lápossy Pétert, aki a szertartás előtt elmondta: papként azt várja magától, hogy a lehető legteljesebb mértékben rá tudjon hagyatkozni Istenre.
Nagyon nagy örömmel készülök, hiszen ez életem egyik legfontosabb pillanata. Olyan, mint egy esküvő: az egész életre való elköteleződés kezdete” – fogalmazott Lápossy Péter.
Diakónussá, azaz szerpappá szentelte Udvardy György Sas Norbertet, aki a papi hivatás lényegét az emberek iránti feltétlen szeretetben látja. Ezzel kapcsolatban így emlékezett: „Már gyerekkoromban szerettem volna pap lenni, ötévesen kezdtem ministrálni, és onnantól kezdve bennem volt a papi hivatás gondolata. Édesapám halála nagy törés volt az életemben, de valahogy ez is hozzájárult ahhoz, hogy még jobban elmélyüljön az Istennel való kapcsolatom. Majd egy új atyát kaptunk, akinek nagyon sokat köszönhetek, és akinek a példája nyomán újra elkezdett foglalkoztatni a papság gondolata.”
Forrás: Szombathelyi Egyházmegye, Egri Főegyházmegye, Győri Egyházmegye, Váci Egyházmegye, Pécsi Egyházmegye
Fotó: Szombathelyi Egyházmegye; Balogh Ferenc/Egri Főegyházmegye; Ács Tamás/Győri Egyházmegye; Lauer Tamás, Tiszai Árpád/Váci Egyházmegye; Loósz Róbert/Pécsi Egyházmegye
Magyar Kurír
Kapcsolódó fotógaléria

















































































































































































































.jpg)






























