Mária-ájtatosság a Santa Maria Maggiore-bazilikában

Kiemelte: ha nagypéntek Jézus „órája”, aki egészen a végsőkig szerette övéit, annyira, hogy feláldozta magát a kereszt oltárán, akkor nagyszombat az „Anya órája”, hitbeli fáradságos előrehaladásának csúcspontja. A Kereszt tövében Mária – mint új Éva – csatlakozik Fia áldozatához, és gyermekének fogad be minden embert, akiket Fia isteni vére megváltott. Amikor a tanítványok nagypénteken Jézust a sírba helyezték, Mária hite nem fogyatkozott meg, nem csökkent Megváltó Fiával való megbonthatatlan egysége sem. Sőt, csak Máriában volt abban az órában az egész egyház hite, benne gyűlt össze a világ reménysége. Ezért Mária a mi hitünk anyja: ő az első hívő. A sötétségben, amely a teremtett világot beburkolja, Mária egyedül tartja életben a hit lángját, így készül fel a feltámadás örömteli és meglepő hírére.

Ferenc pápa így imádkozik Evangelii gaudium kezdetű apostoli buzdításában: „Mária, Szűz és Anya.. Te, aki szilárdan ott maradtál a kereszt előtt törhetetlen hittel, és megkaptad a feltámadás örömteli vigasztalását, eszközöld ki most számunkra a feltámadtak új buzgóságát, hogy mindenkinek elvigyük az élet evangéliumát, amely legyőzi a halált” (288).

A Mária-ájtatosság, amelyet Rómában, a Santa Maria Maggiore-bazilikában, Olaszország és a világ számos részén nagyszombaton bemutatnak, a bizánci liturgiából merít, amely Jézus sírba helyezésének ikonja előtt Mária siralmát énekli: Fiát megölték, és az Anya aggódva várja, hogy visszatérjen élve a halottak közül. Ebben a rendkívüli órában, amikor látszólag minden véglegesen befejeződött, Mária a hívő egyház, minden emberi számítás ellenében reménykedik minden remény ellenében.

Így nagyszombaton az „Anya órája” a legmegfelelőbb módja annak, hogy felkészüljünk az Úr húsvéti vigíliájának ünneplésére, amikor Jézus dicsőségesen feltámad a halottak közül.

Magyar Kurír