A Pápai Ház szónokának negyedik nagyböjti prédikációja: Az engedelmesség kegyelem

2018. március 17. szombat 19:55

Március 16-án, pénteken tartotta meg a kapucinus Raniero Cantalamessa negyedik nagyböjti prédikációját „Isten iránti engedelmesség a keresztény életben” címmel Ferenc pápa és a Római Kúria tagjai számára az Apostoli Palota Redemptoris Mater kápolnájában.


A szeretet és az alázat Szent Pál-i értelmezése után a kapucinus szónok tovább olvasta a Rómaiakhoz írt levelet, a következő szövegből kiindulva: „Mindenki vesse alá magát a fölöttes hatalomnak. Mert nincs hatalom, csak az Istentől, ami van, azt Isten rendelte” (Róm 13,1). Pál polgári és állami hatalomról beszél itt, és sajátos módon értelmezi az engedelmességet, amit a levél írásának a kora magyaráz. A zendülő zsidó zelóta párt lázadása előtt írta levelét, mely lázadás Jeruzsálem elpusztítását vonta maga után. Az Egyház zsidó-keresztény tagjai révén sajátos döntés elé került. Az apostol következetesen végiggondolja az engedelmesség erényét és szerepét, és így alkalmazza az evangélium engedelmességét a polgári életre, mintegy a hitbeli magatartás következményeként. Így érthető mindaz, amit a hatóságnak járó adóról és vámról, valamint az elöljárók iránti tiszteletről mond.

Mindezt csak az engedelmesség benső rendjéből lehet megérteni, amihez Cantalamessa atya a pókháló közismert képét alkalmazta: mesteri módon szövi a pók a hálóját vízszintes síkon, és ha ott valami baj támad, azonnal kijavítja; ha azonban a függőleges, a magasból aláereszkedő szál szakad meg, akkor nincs mit tennie, mindennek vége van. Valami hasonló történik meg a polgári hatalom iránti engedelmesség terén, de ugyanez játszódik le az Egyház életében, egy szerzetesrend, egy egyházmegye életében vagy akár a pápaságban is. Minden oldalsó síkon mozog, az egyetlen felülről aláereszkedő szál az Isten iránti engedelmesség.

A kapucinus szónok szerint könnyen meg lehet ismerni és könnyen követni lehet Jézus engedelmességét. Jézust az Írások sokatmondóan csak így nevezik: az Engedelmes. A keresztény engedelmesség alapja nem az engedelmesség eszméje, hanem az engedelmesség aktusa. Nem az arisztotelészi elv mozgatja a keresztény engedelmességet, miszerint az alsóbbrendű aláveti magát a felsőbbrendűnek, hanem egy eszme helyett egy esemény áll, amit az Egyház meghirdet: „Jézus Krisztus engedelmes lett mindhalálig” (Fil 2,8), illetve a Zsidókhoz írt levél tanúsága szerint: „Annak ellenére, hogy ő volt a Fiú, a szenvedésből engedelmességet tanult. Műve befejeztével pedig örök üdvösséget szerzett azoknak, akik engedelmeskednek neki” (Zsid 5,8–9).

Ez a jézusi engedelmesség gyermekkorában a szülei, aztán a mózesi törvény iránt nyilvánult meg, de Pál tanítása szerint Jézus engedelmességének végső alapja az Atyja, mely pontosan az ellentettje az első ember, Ádám engedetlenségének. Az evangéliumok gyakran úgy írják le Jézus engedelmességét mint eledelt: „Az én eledelem az, hogy megtegyem az Atyám akaratát!” (Jn 4,34). Engedelmességének a nagyságát azok a dolgok minősítik, melyeket földi életében el kellett szenvednie, és amit szeretetből és szabadon tett meg értünk. Ennek legdrámaibb pillanata, amikor a kereszten átéli az Atyjától elhagyatott állapotot, de fiúi engedelmességében mégis odabízza magát: „Atyám, a te kezedbe ajánlom az én lelkemet” (Lk 23,46).

A Rómaiakhoz írt levél ötödik fejezete Jézust az engedelmesek családfőjeként írja le Ádámmal szemben, majd így folytatja: „Vagy nem tudjátok, hogy annak szolgái vagytok és annak kell engedelmeskednetek, akinek mint szolgák alárendelitek magatokat? Vagy a bűnnek, ami a halálba vezet, vagy az engedelmességnek, ami megigazulást eredményez?” (Róm 6,16). A keresztények a keresztség alkalmával Uruknak fogadják el Jézus Krisztust. A keresztségi hitvallás pontosan kifejezi a szolgaság beváltását engedelmességre az „Ellene mondok” és „Ígérem” válaszokkal. A keresztségben mi egy engedelmes Urat kapunk, aki éppen szolgáló és szenvedő engedelmessége miatt lett a mi Urunk. Az engedelmesség tehát nem alávetettség, hanem a keresztény ember számára hasonlóság az engedelmes Jézushoz, az Úrhoz. Az engedelmesség így először nem annyira erény, hanem inkább kegyelem: „a törvény megmondja, hogy csináljad, a kegyelem ellenben megadja, hogy megtedd”. Így az engedelmesség először Isten műve Krisztusban, melyet a keresztény ember Krisztus követéseként valósít meg – zárta negyedik nagyböjti prédikációját Raniero Cantalamessa.

Forrás: Vatikáni Rádió

Fotó: Vatican News

Magyar Kurír

Kövesse a Magyar Kurírt a Facebookon is!

Vezető híreink - olvasta már?
ferenc-papa-uzenete-hivatasok-55-vilagnapjara
Ferenc pápa üzenete a hivatások 55. világnapjára

Húsvét negyedik vasárnapján, idén április 22-én tartjuk a papi és szerzetesi hivatások világnapját. Ferenc pápa ez évi üzenetének témája: Meghallani, megfontolni, megélni az Úr hívását.

2018. április 21. szombat
a-biblia-uzenete-jo-pasztor-es-jo-nyaj
A jó pásztor – és a jó nyáj…

Húsvét 4. vasárnapja – Gondolatok az olvasmányokhoz (ApCsel 4,8–12; 1Jn 3,1–2; Jn 10,11–18)

2018. április 21. szombat