Az Ormánságtól a Vatikánig: két cigány fiatal készül a pápához

Hazai – 2011. június 8., szerda | 12:16

Június 11-én, szombaton XVI. Benedek pápa 1400 európai cigány embert fogad a Vatikánban. Magyarországról nyolcan vesznek részt az audiencián a gyömrői Ceferino ház szervezésében, ketten pedig egy ormánsági kis faluból, Gilvánfáról utaznak Rómába, a Sant”Egidio közösség segítségével.

Körtvélyessy Mónikát, a pécsi közösség tagját kérdeztük arról, hogyan ismerték meg ezeket az ormánsági cigány fiatalokat, akik a barátaikká, testvéreikké lettek, és akik most ennek köszönhetően most találkozhatnak a Szentatyával.

Gilvánfa neve nem túl gyakran szerepel a médiában. Merre van ez a falu?

Pécstől 35 kilométerre található az Ormánságban, Magyarország egyik legszegényebb kis faluja. A környéken több falu is van, ahol szinte a lakosság egésze cigány származású, óriási a munkanélküliség, a szegénység. Azt gondoljuk, hogy egyedül a tanulás által juthatnak ki ebből a helyzetből. Megpróbálunk segíteni az itteni fiataloknak, hogy a pécsi középiskolákban tanulhassanak tovább, illetve most van remény arra is, hogy jövőre egy fiú bekerülhet a pannonhalmi gimnáziumba.

Hogyan ismertétek meg éppen ezt a falut, az itt élő embereket?

Már korábban is segített a közösség az Ormánságban, például Alsószentmártonban. Lankó József atya kérésére könyveket, ruhákat gyűjtöttünk, és amire a perifériás falvak elmaradott egészségügyi ellátása miatt nagy szükség volt, orvosi vizsgálatokat végeztünk. Gyerekorvos nincs a környéken, a közösségünkből pedig többen orvosok vagyunk, így elvégeztük a gyerekek vizsgálatát. Gilvánfáról hírből korábban is hallottunk, aztán megismertük Heidl Pétert, aki a gilvánfai Nyitott ház tanodát vezeti és jogsegélyszolgálatot működtet a faluban. Körülbelül két éve ismerjük az itteni fiatalokat, meghívtuk őket a tavaly január 22-én tartott konferenciánkra is.

Mit tesz a közösség ezekért a fiatalokért?

Velünk együtt kicsit jobban megismerhetik a világot. A közösség által szervezett krakkó-auschwitzi zaránokútra elvittünk közülük húsz fiatalt. Nem véletlenül éppen ide: ők maguk korábban készítettek egy holokauszt kutatást lelkes történelemtanáruk, Heidl Péter segítségével. Kitettek egy hirdetést az iskolájukban, hogy ki tud valamit egy Lili nevű gilvánfalvi lányról. A gyerekek elkezdtek kutatni és kiderült számukra, hogy ezt a zsidó lányt a második világháborúban deportálták. Kikutatták a családfáját, felgöngyölítették a sorsát, találtak régi fotókat, ahol cigány és zsidó emberek voltak együtt, köztük Lili is. Ezt követően életben maradt rokonai eljöttek látogatóba Gilvánfára, akkor pedig egy olyan fotót készítettek, ahol a régi képen szereplő zsidó és cigány emberek unokái szerepelnek együtt. Nagyon szép esemény volt.

Hogyan merült fel a pápalátogatás gondolata?

Ezek a fiatalok az auschwitzi zarándoklat óta részt vesznek a Szent Egyed közösség programjain. Ha tartunk egy előadást, nyitott lelkigyakorlatot, ők is eljönnek. Velünk voltak a nagypénteki keresztúton, és eljöttek a baranyai deportálásról megemlékező körmenetre is. Ilyenkor annyian tudnak jönni, ahányukat el tudjuk hozni autóval, hiszen a buszközlekedés nagyon rossz ezekben a falvakban, hétvégén egyáltalán nincs járat. Mi is sokszor meglátogatjuk őket. Pannonhalmán tanuló diákokat is elvittünk hozzájuk már többször is, hogy megmutassuk nekik, hogy élnek itt ezek a fiatalok. Az auschwitzi utazáson pannonhalmi és gilvánfai fiatalok közösen vettek részt. Próbálunk segíteni abban is, hogy ápolják az egymás közötti kapcsolatot, és a jobb tanulók esetleg eljuthassanak a pannonhalmi középiskolába, ki tudjanak lépni szűk kis világukból.

Hogyan fogadták a meghívást?

Két fiatalt hívtunk meg a római Sant’Egidio közösségen keresztül. Ők is, és a szüleik is nagyon örülnek, szinte hihetetlennek, óriási lehetőségnek tartják, hogy eljuthatnak Rómába és képviselhetik az Ormánságot.  Itthon Lankó József atya, az alsószentmártoni cigánypasztorációs felelős a papjuk, akihez több falu is tartozik. Az ő kereszténységük sok hiedelemmel tarkított kereszténység, ők azonban a közösség lelki alkalmain részt szoktak venni. Múlt héten például tartottunk nekik úgynevezett evangélium-iskolát, és utána velünk együtt meglátogatták a szegény barátainkat, a szociális otthonban élő időseket. A Sant’Egidio  közösség egyik alappillére a szegények szolgálata. Így jutottunk el Gilvánfára is, és ezek a szegény sorsú fiatalok a közösségben barátaink, testvéreink lettek: ők maguk is részt vehetnek ily módon a szegények szolgálatában. Kereszténységük fontos része, hogy megismerték közösségünk lelkiségét.

Thullner Zsuzsanna/Magyar Kurír