Ferenc pápa: az Úr Krisztusban felkent bennünket az öröm olajával - VIDEÓVAL

Ferenc pápa – 2014. április 17., csütörtök | 11:44

Ferenc pápa április 17-én, nagycsütörtökön délelőtt fél tíz órai kezdettel a Szent Péter-bazilikában mutatott be krizmaszentelési szentmisét a Rómában tartózkodó bíborosokkal, püspökökkel és számos pappal – tájékoztat a Vatikáni Rádió.

Nagycsütörtökön az egyház két szentmisével a papság és az Eucharisztia alapítására emlékezik. Hálát adunk Jézusnak, hogy az Oltáriszentséget rendelte, és megalapította a papságot. A délelőtti krizmaszentelési szentmisét minden megyéspüspök papjaival együtt mutatja be. A homília után a jelenlevő papok megújítják a szenteléskor tett ígéreteiket. Az esti szentmisével az utolsó vacsorára, az Eucharisztia alapítására emlékezünk.

A Szentatya nagycsütörtökön délelőtt fél tíz órakor mutatott be krizmaszentelelési szentmisét a Szent Péter-bazilikában a Rómában tartózkodó bíborosokkal, püspökökkel és számos pappal. Jól kifejezi az ünnep lényeget a szentmise prefációja: a Krisztus által kiválasztottak a kézrátétel által szolgálatainak részeseivé válnak, hogy a megváltó áldozatot megújítsák és hathatósan megjelenítsék Jézus nevében, a hívőknek pedig elkészítsék a húsvéti lakomát, a hívő nép között szeretetben élen járjanak, Igével táplálják és erősítsék a szentségek által, életüket testvéreik üdvösségének szolgálatára szenteljék.

Homíliájában Ferenc pápa a nagycsütörtökön alapított papság öröméről elmélkedett: „Kedves Paptestvérek! Ma, nagycsütörtökön, amikor Krisztus a végsőkig szeretett bennünket (vö. Jn 13,1), emlékezzünk a papság alapítására és saját papszentelésünkre. Az Úr Krisztusban felkent bennünket az öröm olajával, és ez a felkenés arra hív bennünket, hogy fogadjuk el, hordozzuk ezt a nagy ajándékot: az örömet, a papi örvendezést. A pap öröme értékes ajándék nemcsak saját maga, hanem Isten egész hűséges népe számára, mert a pap e néphez küldetett a felkenéssel. A papi öröm forrása az Atya szeretete, és az Úr azt kívánja, hogy ennek a szeretetnek az öröme legyen bennünk, és legyen teljes (vö. Jn 15, 11).

A pápa ezután – több ízben utalva az Evangelii gaudium kezdetű buzdítására is – ennek az örömnek a tulajdonságait mutatta be részletesen. Utalt Máriára (EG 288), az élő evangélium anyjára, aki az öröm forrása a kicsinyek, szegények számára; aki a pap példaképe: a pap a legszegényebb az emberek között, ha Jézus nem gazdagítja szegénységével, és a leghaszontalanabb szolga, ha Jézus nem nevezi barátjának; a legostobább, ha Jézus nem oktatja, mint Pétert; a legvédtelenebb az emberek között, ha a Jó Pásztor nem erősíti meg nyája körében. Mária oltalmaz bennünket a Gonosztól. Pap vagyok, mert az Úr jóságosan rátekintett kicsinységemre (vö. Lk 1,48), e kicsinységünk elismerésével nyerjük el örömünket.

Ferenc pápa a papi öröm három jellemzőjét fejtette ki: 1. Ez az öröm felken bennünket, vagyis behatol szívünkbe, átalakítja és szentségileg megerősíti azt. A papszenteléskor a kézrátétel és a krizmával való megkenés révén az egyház átadja mindazt, amit az Úrtól kapott. Örömünk e pappá szentelésből forrásozik. 2. Nem romlandó öröm: az Úr megígérte, hogy örömünket senki sem veheti el tőlünk (vö. Jn 16, 22.) A bűn és az élet gondjai miatt ugyan lelohad, a bűn el is fojthatja, de a mélyben, mint az elégetett venyigék hamuja alatt ott marad a parázs, amelyet fel lehet szítani. Szent Pál ezt ajánlotta Timóteusnak: „Éleszd fel magadban Isten kegyelmét, amely kézföltételem folytán benned él” (2Tim 1, 6). 3. A misszionárius öröm a papot szorosan Isten szent népéhez kapcsolja, hozzá van rendelve, hogy keresztelje, bérmálja, gondját viselje, szentmisét mutasson be, áldjon, vigasztaljon, evangelizáljon.

Ez az öröm a szegénység nővére. Mivel a pap sok mindenről lemondott, mivel szegény, sok mindent másoknak ad, az Úrtól kéri az örömöt. Nem törődik magával, de számíthat Isten népe nagylelkűségére, hálájára minden jótettéért, főleg a szentségek kiszolgáltatásáért. Sokan a papság önazonosság-válságáról beszélnek, de nem számolnak azzal, hogy az identitás feltételezi a valahová tartozást. Nincs önazonosság és így életöröm sem, ha nem tartozunk határozottan Isten hű népéhez.

A Szentatya hivatkozott az Evangelii gaudium 268. pontjára: „Jézus fel akar bennünket használni arra, hogy egyre közelebb kerüljön szeretett népéhez. A nép körében ragad meg minket, és a néphez küld, úgy, hogy e néphez tartozás nélkül érthetetlen az identitásunk.” Ki kell lépnünk önző énünkből, hogy az Úr legyen a középpontunk, aki népe szolgálatára küld bennünket. Kilépni önmagunkból, kifosztani magunkat, ez a szegénység – hangsúlyozta újra Ferenc pápa.

A papi öröm a hűség nővére. Nem vagyunk makulátlanok, bűnösök vagyunk, de hűségeseknek kell lennünk Krisztus egyetlen jegyeséhez, az egyházhoz. Itt van a termékenység kulcsa. A pap gondját viseli lelki gyermekeinek, akiket az Úr rábízott: keresztel, hittant tanít, betegeket látogat, felkarolja a szegényeket a plébánián vagy bárhova szól küldetése. Öröme hűségesen teljesített lelkipásztori munkájából fakad.

A papi öröm az engedelmesség nővére. Engedelmesség az egyháznak a nekünk adott hierarchia révén, a plébánián, a kapott joghatóság gyakorlásával, különleges megbízatásomban; egyesülve a mennyei Atyával, akitől minden atyaság származik. Készség, hogy az egyházban bármilyen szolgálatot teljesítsünk, Mária, az Úr szolgáló leánya segítségével.

A pap ajtaja legyen mindig nyitva, legyen a bűnösök menedéke, otthon a hajléktalanoknak, gyógyulást nyújtó a betegeknek, sátorhely a fiataloknak, hittanterem az elsőáldozásra készülőknek. Krisztus küldi a papot, hogy irgalmasan segítséget nyújtson minden szükségben, és támogasson kreatív szeretettel minden jó kívánságot.

Most, nagycsütörtökön a pap kérje az Úr Jézust, hogy sok fiatal fedezze fel a buzgóságot, mely lángra gyújtja az örömet, mihelyt boldog merészséggel válaszol hívására. Kérje az Úr Jézustól, hogy ragyogtassa fel az örömet az újonnan felszenteltekben, amikor megkezdik papi tevékenységüket. Nagycsütörtökön a pap kérje az Úr Jézustól, hogy erősítse meg azok papi örömét, akik már évek óta viselik a szolgálat terhét. Őrizze meg az Úr a felnőtt papok örömének mély és bölcs érettségét, hogy így tudjanak imádkozni Nehemiással: „Az Úr öröme az én erősségem” (vö. Neh 8, 10).

Ezen a nagycsütörtökön azt kérem az Úr Jézustól, hogy árassza el örömmel az idős, egészséges vagy beteg idős papokat. A kereszt öröme abból a tudatból fakad, hogy romolhatatlan kincset hordozunk törékeny edényben. Az idősek tudják, hogy „jól vannak bármilyen helyen, mert már érzik az idő elillanásával az örökkévalóság ízét” (Guardini) – zárta gondolatait a pápa.

A római Don Gnocchi Alapítvány, egy krónikus mozgássérültek kezelésével, gondozásával foglalkozó intézmény ad otthont a pápa utolsó vacsora szertartásának. A gyógyintézet 12 betege jelképezi a törékenység régi és új formáit, mindegyik saját könnyeinek és fájdalmának kálváriájával, valamint testvéri közelségre és a reményre való igényével. A keresztény közösség arra kapott meghívást, hogy felismerje bennük a szenvedő Krisztust és figyelemmel, szolidaritással és szeretettel forduljon feléjük. A lábmosás szertartására kiválasztott betegek születésük vagy fiatalkoruk óta élnek ideiglenes vagy krónikus mozgássérüléssel. 16-86 év közötti olasz és három külföldi személyről van szó, akik közül egy muzulmán vallású. Ortopédiai, neurológiai és onkológiai jellegű rokkantságot okozó patológiás betegek.

Az este fél 6-kor kezdődő pápai szertartásra a központ templomában kerül sor, amelyen részt vesznek az intézmény betegei hozzátartozóikkal, a személyzet és a vezetőség.

Fotó: ANSA és Europress/AFP

Videó: Bonum TV

Magyar Kurír

Kapcsolódó fotógaléria