Balog Márta CB – Csernai Balázs: Az én utam a szeretet, nincs időm másra

Megszentelt élet – 2019. május 18., szombat | 15:17

A könyv Mester Margit Mária (1906–1961) életútjával és lelkiségével ismertet meg bennünket, aki Isten szentháromságos szeretetére válaszolva alapította meg az Unum Társaságot.

Margit nővér boldoggáavatási ügyének előkészítését 2003-ban engedélyezte Erdő Péter bíboros. 2016-ban az Unum Társaság kinevezte Balog Márta CB nővért posztulátorrá. 2017. június 8-án a Magyar Katolikus Püspöki Konferencia arról nyilatkozott, hogy támogatja az ügyet. Az eljárás egyházmegyei szakasza 2018. március 12-én kezdődött.

Az én utam a szeretet, nincs időm másra című kötet bevezetőjében Óvári Margit Emília, az Unum Társaság elöljárója felidézi, hogy személyesen ismerte Margit anyát, aki 1958 decemberében vette fel őt az Unum közösségbe. Úgy emlékszik rá, mint aki két lábbal állt a földön, de lelke egészen Istenben volt. Vallotta: „A kegyelem a természetre épít.” Elve volt, hogy „először legyünk »emberibb ember«, azután »krisztusibb keresztény«, és csak utána »szent… a reális Krisztust kell reálisan követni«.” Balog Márta nővér, a boldoggáavatási eljárás posztulátora kiemeli: amikor először találkozott Margit Mária írásaival, két gondolata azonnal megragadta: az egyik: „Az én utam a szeretet, nincs időm másra”, a másik pedig egy 1957-es naplóbejegyzése: „mosoly az arcon, másokat dicsérő, kímélő szó az ajkon, segítőkészség a kézben”.

Csernai Balázs biblikus tanár, aki teológiai és spirituális szempontból tanulmányozza Margit Mária írásait, megállapítja: az Unum Társaság alapítója tudomásul vette a körülményeket, s felismerte bennük Isten kezét, „amely metszi, tisztítja a benne növekvő isteni életet”. Nem mondott le arról, hogy naponta befogadja Isten szavát, így kívülről nem tudták olyan mértékben megkínozni, hogy közben elveszítse belső mennyországát.

Mester Margit Mária mélyen hívő, sokgyermekes katolikus családban született. Ebben a családi közegben tanulta meg először Isten szeretetét, a belé vetett bizalmat, Isten akaratának elfogadását. Egész életét és felnőttkori kapcsolatait is meghatározta családjának összetartása, a család egysége. Ahogyan később megfogalmazza, az Unum lelkisége részben a családjában tapasztalt egységből fakad. Tizenhárom éves volt, amikor elvesztette édesapját, ami természetesen kihatott lelki fejlődésére is. Ifjúkorában meghatározó szerepet kaptak misztikus tapasztalatai, istenélményei. Lelki útjáról visszaemlékezéseiben így ír: „Ifjúkorom áldozatait fénybe borították istenélményeim. A Szépséggel való sejtelmes találkozásaim, a Szeretet gyönyörű égetései a mennyországból hagytak valamit a lelkemben. Benső életemben az Istennel foglalkoztam, Akivel találkoztam. A szentháromsági élet mélysége és boldogsága, fénye és ujjongása hatott az én kis lelkemre is.”

Húszéves korában, 1926 adventjében hallotta meg először Jézus hívását, hogy legyen egészen az övé, s teljesítse mindenben akaratát, és az 1927-es lelki tapasztalatok megerősítették őt abban, hogy tovább keresse azt az utat, amelyen ezt meg tudja valósítani. Ugyanebben az évben találkozott későbbi lelkivezetőjével, Csávossy Elemér jezsuita atyával, akivel egészen haláláig dolgozott együtt.

Margit Mária 1934 szeptemberében a parádi Károlyi-kastély kápolnájában imádság közben kapta a felszólítást Istentől az Unum Társaság (Unum Sanctissimae Trinitatis, UST) alapítására. Mária lelkiatyja, Csávossy Elemér atya segítségével kidolgozta a szabályzatot, 1936. július 2-án első társaival letette fogadalmait, és 1937. február 2-án elöljáróvá választották. Az alapítást 1938. szeptember 15-én Glattfelder Gyula csanádi püspök hagyta jóvá. November 9-én Margit három jelölttel megkezdte a közös életet Budapesten.

Margit Máriát 1951-ben a kommunista bíróság ötévi börtönre ítélte. A börtönben is hű maradt önmagához, koncepciós elítélését úgy élte meg, mint Isten akaratát.

A kötet szerint Margit Mária egyre jobban elmélyült a Szentháromsággal való bensőséges kapcsolatában. „Ami az övé, az enyém lett egészen. Én tebenned, és te énbennem. Ezt, ezt akarta Ő velem tenni. Igen. Ő bennem akarja folytatni életét, Ő énbennem van. Én pedig benne vagyok, egészen magába temetett, önmagával eggyé tett, és isteni életét leírhatatlan módon megosztja velem.” Csernai Balázs rávilágít, hogy a Margit Mária által megélt és hirdetett egység képviselője volt Chiara Lubich és Roger testvér is, csak számukra adott volt az a szabadság, amelyben kibontakozhatott karizmájuk (ez a szocialista Magyarországon nem volt lehetséges), másrészt – szemben Margit Máriával – mindketten nagyon hosszú ideig éltek, és így az alapító generáció belegyökerezhetett ebbe a karizmába. A mindössze ötvenöt évet élt Margit Mária karizmája viszont nem tudott igazán kibontakozni és gyökeret ereszteni a magyar egyházi életben.

Margit Mária lelkiségének középpontjában az állt, hogy a szerető Istennek csak a szeretet lehet megfelelő válasz, amelyre ő sosem kényszerített, hanem meghívott, tiszteletben tartva mindig a személyek szabadságát. Csernai Balázs reális misztikának nevezi Margit Mária lelkiségét, aki tisztában volt azzal, hogy „az életszentség útja a hétköznapokon át vezet, ezért a legszürkébb dolgokban is megkeresi és megéli az egyszerű, hétköznapi szeretetet. Mégsem a körülmények vagy a hétköznapok határozták meg életét, hanem a szívében jelen lévő Szentháromságba vetett hite.” Ebből merített erőt az örömhöz, a derűhöz életének kilátástalannak látszó időszakában is. Mindig számolt a kegyelemmel, amely végigvezette és erősítette útján az igazi boldogság felé. Felismerte a kereszt és a boldogság szoros kapcsolatát, és „derűsen haladt a keresztúton boldog célja felé”.

Balog Márta CB – Csernai Balázs:
Az én utam a szeretet, nincs időm másra

Szent István Társulat, 2019

*

A Mester Margit Mária életéről és lelkiségéről, a boldoggáavatási eljárás folyamatáról tájékoztató honlapon, illetve a Facebookon elérhető a Margit anya közbenjárását kérő imádság.

Fotó: Merényi Zita

Bodnár Dániel/Magyar Kurír

Kapcsolódó fotógaléria