A pápa által sokszor használt kifejezés – „kreatív kisebbség” – egy angol történésztől, Arnold Toynbee-tól származik (1889–1975), aki a történelemről írt nagy munkájában a civilizációk életéről szólva azt írta, hogy a civilizációk sokkal inkább belső hanyatlás miatt omlanak össze, semmint külső támadás következtében. Azaz nem meggyilkolják őket, hanem öngyilkosok lesznek.
A „kreatív kisebbségek” azonban – mint Toynbee írja – proaktívan reagálnak a civilizációs krízisre, aminek következtében az adott civilizáció tovább nőhet. Ilyen proaktív reakció volt az egyház válasza a Római Birodalom ötödik századi összeomlására. Az egyház ebben a krízisben azon igyekezett sikerrel, hogy megőrizze a Róma, Athén és Jeruzsálem bölcsességét és törvényeit. A nyugati civilizáció nem csupán megmenekült, de gazdagodott is – véli Toynbee.
Ez a pápa elképzelése a katolicizmus európai szerepéről. Samuel Gregg, az Acton Intézet kutatási igazgatója a pápa angliai útjának kapcsán annak idején megjegyezte: ez tűnik az egyetlen járható útnak. A másik lehetőség ugyanis az, ha az egyház gettóba zárja saját magát. És habár sokakat vonzott a monasztikus élet a világtól elvonulva, a legtöbb kereszténynek sosem a világból való kivonulás volt a célja, már csak azért sem, mert a világban élve képzelték el a világ evangelizálását. A kreatív kisebbség koncepciója tehát éppen ellentétes a bezárkózó „szent maradék” felfogásával, és éppenhogy passzol a zsinatnak az ősegyház kisközösségi modelljét mintául vevő elképzeléséhez, amely számol a realitásokkal. Továbbá imigyen valóban a föld sójaként értelmezi a keresztényeket.
A Creative Minority Report – amely ki is tette honlapjára a címére utaló Ratzinger-idézetet – az egyházzal kapcsolatos, illetve politikai ügyeket kommentál. Amerikai lévén természetesen elsősorban amerikaiakat.
Legutóbb például Joe Biden, elméletben katolikus amerikai alelnök azon kijelentését vette górcső alá, miszerint Kína egyke-politikája „érthető”, és idézte John Boehner, szintén katolikus republikánus képviselőházi elnököt, aki kritizálta Bident, rámutatván, hogy az élet nem gazdasági árucikk. Szóba kerül az arab tavasz, Kadhafi ezredes, de olyan személyes témák is előkerülnek, mint hogy a blogíró gyermekei feledékenyek. Sőt, olyasmiről is írnak, hogy miként mentett meg egy életet a papok utálata.
Az előző három rész:
La Vigna del Signore
Whispers in the Loggia
Vitrearum's Churh Art
Szilvay Gergely/Magyar Kurír