Blogfigyelő: Kereszténység és kapitalizmus

„A kapitalizmus a keresztény értékek szempontjából alapvetően pozitívan ítélendő meg, és biztosíthatja a jó és erényes élet fontos feltételeit. A szabad piacgazdaság legbiztosabb alapja a keresztény hit és szeretet” – szögezi le blogjának november 16-i nyitó posztjában a II. János Pál Gazdaságetikai Intézet egyik alapítója, a Pázmány jogi karán tanító Szalai Ákos közgazdász.

Mint írja: „A blog és az Intézet is síkra száll a <szabad piacgazdaság>, vagyis egy olyan gazdasági rendszer mellett, amely <elismeri a vállalkozás, a piac, a magántulajdon és ebből következően a termelőeszközök felhasználásával járó felelősség, valamint a szabad emberi kezdeményezés alapvető és pozitív szerepét> (Centesimus Annus 42). Ebből kiindulva a globalizációs folyamatok árnyalt megítélésére törekszünk.”

Szalai Ákos leszögezi: „elvetjük azt a nézetet, hogy a gazdasági intézmények elsődleges célja az egyéni vágyak minél nagyobb fokú beteljesítése. Ugyanakkor az anyagi jólétet a keresztény hittel összeegyeztethető fontos értéknek tartjuk, amelynek egy tágabb értékhierarchiában való (újra)elhelyezése korunk égető szellemi feladata. Hangsúlyozzuk, hogy a fogyasztásközpontúság, az anyagi javak bálványozása erkölcsi hiba, nem pedig a piac szükségszerű kudarca. A modern gazdaság biztosíthatja a jó és erényes élet fontos feltételeit, de önmagában nem lehet garanciája a szabadság és az erények virágzásának.”

„A blog és az Intézet tevékenységének elsődleges ihletője az Egyház társadalmi tanítása – írják a posztban.  – Ez a tanítás nem valamiféle <harmadik út> – egyáltalán nem politikai vagy gazdasági program, hanem erkölcsi tanítás, amellyel sokféle gazdaság- és társadalomkép összeegyeztethető (Sollicitudo Rei Socialis 41). Így a szabad piacgazdaság eszménye is, amelyet Intézetünk a keresztény hívek és a magyar közélet figyelmébe ajánl.”

Piros pontok helyett című írásában Szalai Matolcsy György nemzetgazdasági miniszter hódmezővásárhelyi beszédére reflektálva kifejti: attól még, hogy valaki nem termel anyagi javakat, nem állítható, hogy egyáltalán nem termel semmit, és csak a termelő embereken élősködik. „A termelő és a nemtermelő között nem az a különbség, hogy kézzel fogható dolgokat termel-e, hanem az, hogy új értéket akarok-e létrehozni (ekkor produktív) vagy csak a másét megszerezni (ekkor redisztributív, nemtermelő). Kétségtelen az is, hogy vannak olyan pénzügyi innovációk, amelyek ebben az értelemben nem újat termelnek, hanem csak a másét akarják megszerezni.”

Szerinte az, aki azt állítja, hogy csak a kézzel fogható dolgok termelése a fontos, egyrészt materialista, másrészt „nem gazdaságpolitikáját tekintve unortodox, hanem egyszerűen a normális emberek értékfogalmát tagadja.  Ugyanis nem csak az termel értéket, ha materiális értelemben újat csinálunk. Értéket az termel, aki az emberek életét jobbá teszi. Az embernek pedig nem csak anyagi javakra van szüksége. Ha nagyobb biztonságban érzi magát és a családját, akkor értéket termeltünk. Ha a biztosító (valóban) biztonságot nyújt, akkor értéket termel. Ha a bank lehetővé teszi, hogy a későbbi jövedelme terhére korábban vásároljon (vagy éppen beruházzon abba, ami később jövedelmet termel majd – mondjuk az oktatásba), akkor értéket termel.”

A blog egy másik szerzője, aki a pacem név mögé rejtőzik, felteszi a kérdést: adószedő is lehet szent? „A kérdésre sommásan válaszolva: igen. Ráadásul van is rá példa. Ennek felidézése nem is lehetne aktuálisabb: november 16-án indult el ez a kereszténység és kapitalizmus viszonyát vizsgáló blog, a keleti rítusú katolikusok (közismertebb nevén: görögkatolikusok) pedig ezen a napon Szent Máté apostol és evangélista emlékét tisztelik. Máté vámszedő volt.”

Úgyszintén Szalai Ákos érkezik a First Things című amerikai folyóirat cikkét összefoglalva a „konzervatív koalícióról”. Az Egyesült Államokban ugyanis mostanában arról folyik a vita a jobboldalt összefogó Republikánus Párt berkeiben, hogy szükség van-e mind a gazdasági, mind a társadalmi konzervativizmusra a szervezeten belül. Mostanában a pártot a gazdasági konzervatívok uralják inkább. A társadalmi konzervatívok (social conservatives) inkább a kulturális-erkölcsi kérdésekre helyezik a hangsúlyt, a családra, házasságra, abortuszellenességre, stb. A gazdasági konzervatívok inkább a kapitalizmus fontosságát, a szabad piacot, az állami költekezés visszafogását, az alacsony adókat helyezik a középpontba (itthon persze mindez talán meghökkentőnek tűnhet, de tőlünk nyugatra a konzervatív meggyőződés egyben kapitalistát is jelent). A kettő persze egyáltalán nem mond ellent egymásnak. A First Things is a kettő egymás kiegészítő jellegét hangsúlyozza, de míg az Egyesült Államokban inkább a társadalmi konzervativizmus háttérbe szorulását kell megakadályozni, addig Szalai Ákos érthetően arra helyezi a hangsúlyt, hogy itthon a gazdasági konzervativizmus megerősítésére van szükség, amely a családok és a kulturális konzervativizmus javát is szolgálná.

A lap hétfői posztja (melynek szerzője lapunk munkatársa) azzal kapcsolatos gondolatait fejti ki, hogy biztos érdemes-e felszólítani a híveket, hogy „támogassák” a katolikus sajtót, emellett rámutat arra is, hogy miért problémás az, hogy a katolikus közeg idegenkedik a hirdetésektől, és elvárja az ingyenreklámot. Olvashatunk ugyanakkor a blogon a dohányzás szabadsága melletti kiállásról és Tocqueville-ról, az ismert 19. századi katolikus gondolkodóról: „Tocqueville szemében két lehetőségünk van: választhatunk olyan kormányzatot, amely megvédi a szabadságot vagy olyat, amely biztosítja az anyagi biztonságot. Olyat nem, amely mind a kettőt nyújtja. És ha a komfortos szolgaságot választjuk, akkor elveszítjük a közösséget.”

A legújabb poszt pedig arról értekezik, hogy ma sosem látott mértékben vona el az állam pénzeket az állampolgároktól Európában és Amerikában is, azaz arányaiban többet adózunk, mint a középkorban.

A II. János Pál Gazdaságetikai Intézetet 2009-ben alapította két közgazdász Szalai Ákos és Mike Károly. Az Intézet munkáját öttagú kuratórium felügyeli, melynek elnöke Kiss-Rigó László szeged-csanádi megyéspüspök. A II. János Pál Gazdaságetikai Intézetnek és blogjának természetesen van honlapja és Facebook-oldala is, utóbbin nyomon lehet követni az újabb és újabb posztokat.

A blog címe: ip2moral.blog.hu

Kapcsolódó cikkek
Sandro Magister blogja
Blogot indítottak a Sacré Coeur nővérek
Szalai Ákos: Túl kell lépni a társadalmi igazságosságon
Szalai Ákos: Mi várjuk el a bankoktól, hogy spekuláljanak a pénzünkkel
Mike Károly: Mire jók a multik és mi az a neoliberalizmus?
Mike Károly: Nem váltja fel semmi a kapitalizmust

SzG/Magyar Kurír