Boldoggá avatták Engelmar Unzeitig német misszionáriust

2016. szeptember 24., szombat | 19:40

„Dachau angyala” – így nevezték a szeptember 24-én boldoggá avatott Engelmar Unzeitiget, a német Mariannhilli Misszionáriusok közösségének tagját.

Az irgalmasság évében különösen nagy jelentőséggel bír Engelmar atya boldoggá avatása, hiszen olyan misszionárius volt ő, aki a szegények és betegek ápolására és védelmezésére áldozta életét.

Engelmar Unzeitig 1911-ben született a mai Csehország területén, Greifendorfban. 1939-ben, pappá szentelési mottójául a következőt választotta: „Ha senki nem akar menni, én menni fogok.” Prédikációiban kritikát fogalmazott meg a Harmadik Birodalmmal szemben, és híveit arra biztatta, hogy Istenhez, ne a rendszerhez legyenek hűségesek.

1941 áprilisában „álnok kijelentések és zsidók védelmezése” vádjával letartóztatták, és a Münchentől 20 km-re fekvő dachaui koncentrációs táborba szállították. Itt elkezdett oroszul tanulni, hogy a kelet-európai foglyokon is tudjon segíteni. A táboron belül szentnek és „Dachau angyalá”-nak nevezték, önként ápolta a betegeket és szenvedőket, mindig kész volt testileg és lelkileg erősíteni őket. Az 1944 és 1945 közötti télen a táborban tífuszjárvány tört ki. Az SS-tisztek már be sem jártak a fertőzöttek barakkjaiba, amikor egyre több pap kezdte el önkéntesen ápolni a betegeket, közöttük Engelmar atya is. Ő maga is megfertőződött a tífuszosok között, és 1945. március 2-án, néhány héttel a tábor felszabadítása előtt ő maga is meghalt a járványban, amely megtizedelte Dachau foglyait.

2009-ben XVI. Benedek pápa elismerte hősies erényeit, majd Ferenc pápa 2016 januárjában engedélyezte boldoggá avatását.

Hubert Wendl, Boldog Engelmar atya rendtársa a Vatikáni Rádiónak adott interjújában elmondta: Engelmar atya mindig tudta, hol van szükség egy lelkipásztorra, gondoskodott többek között az orosz foglyokról, megosztotta ételét másokkal és mindezt mély hitéből fakadóan tette.

A Mariannhilli Misszionáriusok számára Engelmar atya boldoggá avatása nagy jelentőséggel bír, hiszen ő olyan példát állít a rendtársak elé, amely megerősíti őket missziós munkájukban, függetlenül attól, hogy melyik kontinensen dolgoznak – hangsúlyozta Hubert Wendl. – Engelmar atya boldoggá avatása számunkra egy olyan élet elismerését jelenti, amely a hitből táplálkozott.

A 34 évesen elhunyt Engelmar atya megközelítőleg 60 levelet írt a dachaui koncentrációs táborból, amelyekben újra és újra a szeretet továbbadásáról beszélt. Határokat nem ismerő szeretetéről és reménységéről tanúskodik utolsó, a testvérének írt levele is: „A szeretet megkétszerezi az erőt, találékonnyá tesz, belső szabadságot és boldogságot ad. [...] Bár az Istent szeretők is szembesülnek e világ könyörtelenségével és utálatával, mely olyan, mint a harapós fagy, de a mindenkor jó Atya szeretetének melengető napsugara erősebb ennél, és győzni fog, hiszen a jóság halhatatlan és a győzelem Istené marad, még ha néha hasztalannak is tűnik a világban a szeretetet továbbadni. [...] Továbbra is mindent megteszünk és feláldozunk azért, hogy nemsokára újra a szereteté és a békéé legyen az uralom.”

Forrás és fotó: Vatikáni Rádió

Magyar Kurír

Kövesse a Magyar Kurírt a Facebookon is!

Rovat: Kitekintő
hirdetés
Vezető híreink – olvasta már?
elo-orokseg-piarista-multidezes-budapesten
Élő örökség – Piarista múltidézés Budapesten

„A piarista múlt jelene” címmel tartottak könyvbemutatóval, könyvtár- és múzeummegáldással, valamint kiállításmegnyitóval összekötött rendezvényt a budapesti Piarista Központban április 25-én a Piarista Rend Magyar Tartományának központi gyűjteményei.

16:26
van-kozunk-hozzad-nazareti
Vecsei Miklós: Van közünk hozzád, Názáreti

„Kilenc hónappal ezelőtt a Magyar Máltai Szeretetszolgálat pajzsára cseréltük a korábbi állami fenntartó cégtábláját az egykori gödi Topház bejáratán. A második héten szolgálatra jelentkeztem az intézménybe, tizenkét órás ügyeletet vállaltam...” Vecsei Miklós írását olvashatják az alábbiakban.

14:48