A Boldogságos Szűz Mária elszenderedésének ünnepe Máriapócson

A búcsúk óhatatlanul vonzzák a hívők mellett azokat az árusokat is, akik ilyen-olyan portékájukat kínálják a tömegnek a templomhoz vezető utcácskák mentén. Minél „nagyobb” a búcsú, annál inkább eluralkodik a templom környékén a vásár. Máriapócson augusztus 15-én vagy a Nagyboldogasszony-naphoz legközelebb eső vasárnapon tartott nagybúcsún is tapasztaltunk már ilyet. Persze nagybúcsún nem oldják fel jobban a bűneinket, mint kisbúcsúkor – ahogy azt a nevéből szívesen következtetnénk; egyrészt az ünnep jelentőségére utal a „nagy” jelző, másrészt az ünnep vonzása nemzeti kegyhelyünkön óriási tömegeket is jelent. Ekkor érkezik meg szokásosan a több száz fő fiatalt megmozgató, egyhetes zarándoklat is. Idén minden másképp volt: nem kicsit, hanem nagyon.

A zarándoklat nem – vagy sokaknak nem – jelentett fizikai megterhelést: a „boldogságok útján” mottóval lélekben zarándokoltak a fiatalok. Debrecen kiindulóponttal, nagyobb találkozási pontokon, online közvetítések segítségével így is bekapcsolódtak sokan a majd húszéves ifjúsági zarándoklatba.

És a (több) tízezres tömeg helyett is csupán egy „családias” hívőközösség jött össze augusztus 16-án, ahogy a házigazda kegyhelyigazgató, Orosz István fogalmazott. Ám

„akik eljöttek, tényleg ünnepelni akartak, s az Istenszülőt akarták követni”. Nem vásárfiát venni, hanem megállni egy pillanatra a hajszolt, félelmeinkkel teli világban.

Akik a bűnbánat szentségében, az Eucharisztia titkában részesültek és az imádságokba buzgón bekapcsolódtak, azoknak ideig-tartó büntetésük is bizonyára elengedtetett.

Az augusztus 16-i ünnepen mindhárom görögkatolikus egyházmegyéből érkezett lelkipásztorok vették körül a máriapócsi oltárt a főpásztorok mellett: helynökök, esperesek, parókusok; néhányan közülük reggel héttől a hívek szolgálatában álltak, gyóntatást végeztek az oldások és kötések Krisztustól kapott feladatának gyakorlatával.

A római katolikus szentmise után katekézist is hallgathattak a jelenlévők Kiss Zsolt nyírbátori parókustól.

Az ünnepi Szent Liturgián Kocsis Fülöp érsek-metropolita tartotta a homíliát, melyben az ifjúsági zarándoklat mottójának, a hallott evangélium szavainak és az augusztus 15-i Mária-ünnepnek az összefüggéseit világította meg.

Zarándoklatra hív az Úr minket, hogy a boldogság útján előrejussunk: a boldogság azon fokáról, ahol vagyunk, egy magasabb szintre lépjünk. „Azért teremtett meg minket, hogy megossza velünk az ő tökéletes boldogságát – mondta a főpásztor. – A szeretet adja meg a boldogságot. Azért teremtett meg, hogy növekedjünk a szeretetben, s ennek következtében fog növekedni a boldogságunk.”

A gyermekeknek is növekvő mértékben kell adnunk szeretetünket, és ugyanígy a házasságban, családban: a szeretet növekedésével a boldogság is növekedik – hangsúlyozta a szónok. – Egy nagycsaládban a szeretetkötelék egészen összetetté válik, úgy épül a boldogság, mint egy katedrális. A nagycsaládok szeretetkatedrálisát építik föl. Tudok-e növekedni a szeretetben a megpróbáltatások idején is? – tette föl önvizsgálatként a kérdést mindannyiunk helyett Kocsis Fülöp; és ezen a ponton kapcsolta be gondolatmenetébe a felolvasott evangéliumi szakaszt: Jézus látogatását barátjánál, Lázárnál.

Márta a maga sürgés-forgásában igazságtalannak tartja, hogy a munkában egyedül kell fáradnia, Jézusnak tesz szemrehányást, hogy Mária nem segít neki. „Egyszer csak megállt – idézte és nyomatékosította az evangéliumi szavakat a hierarcha –, hogy odaforduljon Jézushoz.” Jézus válaszában ott van a szemrehányás is: Márta, jobban tennéd, ha megállnál, és rám figyelnél. Ebben az esztendőben sokan megéltünk valami hasonlót: március derekán egyszer csak úgy tűnt, megáll az élet. Körül kellett nézni, hogy mi a szükséges: folytatni kell-e a sürgés-forgást, amit eddig csináltam, vagy valami másra kell figyelni – utalt a pandémia okozta kényszerű megállásra Kocsis Fülöp.

Ha Jézusra fordítjuk tekintetünket, akkor hozzá visz közelebb ez a kényszerű megállás. Régóta emlegetjük, hogy rohanó világban élünk, amiben mi magunk is hajszoltak vagyunk. A hajszolt világban nem veszem észre, mire tanít Jézus, mi kell ahhoz, hogy előrejussak a szeretetben, boldogságban. Megállásra késztet az Úristen, hogy figyeljünk Jézus szavára. Sok hiányossággal kell szembesülnünk életünkben, de ezek a hiányosságok, a nehézségek nem akadályozzák meg, hogy növekedjék bennem a szeretet, s ennek következtében a boldogság.

Annál inkább megértjük, mit mond nekünk Jézus, minél inkább jelen van az életünkben a megállásra való készség.

Minél jobban szeretem őt, annál jobban szeretem embertársaimat, annál boldogabbá válik az életem és azoké, akiket rám bízott a Jóisten. Szűz Mária nem csak egyszer ült le Jézus lábához, az egész életét odaadta neki. Máriában, a magyarok által Boldogasszonynak mondott Istenszülőben beteljesült a boldogság, s mintegy megpecsételve odaadását Szent Fia dicsőségben mennybe vitte lelkét. Máriának ezt az odaadását követve növekedhet szívünkben a szeretet Isten iránt, s annál boldogabbá tudjuk tenni mások életét – tanította a híveket Kocsis Fülöp.

A Szent Liturgia végén a főpásztorok szentelt vízzel hintették meg a jelenlévőket, áldásukat adva rájuk.

Szöveg és fotó: P. Tóth Nóra/Nyíregyházi Egyházmegye

Magyar Kurír