Egész(ség) a betegségben – Homa Ildikó könyvbemutatója és előadása Kolozsvárott

Mi az egészség? Mi az, ami megbetegít? Hogyan legyünk mégis egészek, egészségesek a betegségben? Hogyan viszonyul az egészség és a betegség belső képeinkhez, reflektálatlanul használt metaforáinkhoz? Ezekre a kérdésekre kereste a választ az előadó.

Az előadás kapcsán bemutatatták Homa Ildikó Veled vagyok mindennap – Útitárs a betegségben című könyvét is. Ahogy a könyvet bemutató Gábor Csilla megjegyezte: a  szociális testvér kötete eltér a hagyományos vonalú keresztény önsegítő könyvek tömegétől. Nem szokványos frázisokat puffogtat, nem mindenki számára előírt tanácsokat osztogat, sokkal inkább önreflexióra indít. Rávezet, hogy figyeljünk fel meggondolatlanul használt képeinkre, metaforáinkra, mert ezeken keresztül teremtődik meg a magunkhoz és a másokhoz való viszonyunk. Gábor Csilla kiemelte azt is, hogy a fogalmi gondolkodáson túl elsősorban a képi, szimbolikus világ, értelmezésmód az, amit magáénak vall a szerző, erről tanúskodik a gazdag versválogatás, valamint Szőcs Zsolt értő, a szöveggel egységet alkotó grafikái is.

Az egészségtől – amely többek között napjaink egészségiparának van kiszolgáltatva – el kell jutnunk az egészig – ez volt a könyvbemutatót követő előadás legfontosabb üzenete. Mindjárt az előadás elején Hamvas Béla gondolatait idézve vált nyilvánvalóvá, az egészség milyen elképzelését vallja magáénak Homa Ildikó. Az egészség nem orvosi fogalom, nem steril, „fertőtlenítőszagú”, hanem az élet felfokozottságát, a lázat, a mámort, sőt a betegséget is magában foglalhatja. A betegség akár egy új egészség kezdete is lehet – ahogy az előadásban kiemelt eset, a veseátültetésen átesett sportoló, Mezei Gergő története is bizonyítja. Ha az egészséget tartjuk szem előtt, akkor bizony a személyiség egészét is szem előtt kell tartanunk. Ehhez hozzátartozik, hogyan, milyen képekben, metaforákban gondoljuk el a betegséget. A metaforákat nem tudjuk mellőzni, metaforák nélkül nincs élet – jegyezte meg Homa Ildikó.

Az előadó kiemelte, a mindenáron való harc metaforája helyett talán jobb lehet az út metaforájából kiindulni. Az ugyanis, hogy úton vagyunk, feltételezi, van reményünk, el szeretnénk jutni valahova. Az úton levés ugyanakkor eredendően nyitott minden lehetőségre. A gyógyulás felé vezető úton a Viktor Frankl nevével fémjelzett „tragikus optimizmus” egy lehetséges alternatívát nyújthat. A gyógyuláshoz való nyitott hozzállás ugyanis megóv attól, hogy a keresztény hitet a mindenáron való gyógyulás szolgálatába állítsuk. Gyógyító hit helyett az élő hitre kell törekednünk – összegezte Homa Ildikó. Az élő hitben nem tudjuk, hogy mi vár ránk, ugyanakkor a hitnek a mindenáron való gyógyulás szolgálatába állítása egészen biztosan beszűkít, önmagunkba zár. Az egészhez viszont csakis önmagunk meghaladása árán vezet út.

Forrás és fotó: Romkat.ro

Magyar Kurír