Egy iskola, ahova te is szívesen járnál – Beszélgetés a pécsi ciszterci gimnázium igazgatójával

Biológia–kémia, angol, német, néprajz–népművészet és matematika–digitális kultúra tagozaton tanul az idejáró több mint hétszáznyolcvan diák. A közösségcentrikus intézményben kiegyensúlyozott lelkű fiatalokat igyekeznek nevelni, akik úgy lépnek ki az iskola kapuján, hogy tudják, hová tartoznak, melyek számukra a legfontosabb értékek az életben, és olyan szeretetkapcsolataik vannak, amelyek megtartják őket – fogalmaz Nyisztor Zsolt igazgató.

– Az iskola kiváló országos versenyeredményekkel büszkélkedhet, mindennapjait sokszínű zenei és sportélet jellemzi, és a diákok többsége életre szólóan kötődik a Nagy Lajos Gimnáziumhoz. A média hatására ugyanakkor sokakban Pankotai Lili nevével kapcsolódott össze az intézmény.

– Groteszk helyzet, hogy a Nagy Lajos Gimnázium viszonylatában Pankotai Lili híresebb, mint, mondjuk, Babits Mihály. Döbbenetes volt megélni azt a kommunikációs vihart, ami kirobbant, majd tapasztalni, hogy ez milyen hosszú távú stratégiaként épült be a média világába. Tanultunk az esetből. Azt kell mondanom, hogy az egész ügy többet mutat a hazai társadalom mai állapotáról, mint az iskola és Pankotai Lili viszonyáról. Ugyanakkor ez a történet sem az iskolánk hétköznapjait, sem a beiskolázást nem határozza meg. Ha igaz lenne mindaz, ami a sajtóban negatívumként elhangzott a gimnáziummal kapcsolatban, valószínűleg összeomlottunk volna ettől a jelenségtől, de nem ez következett be. Úgy vélem, ez igazolja, hogy az alapok, a hétköznapi működés rendben van és hiteles. Ha Lilivel találkozunk, nem érzek ellenségességet, és úgy gondolom, ő is szeretett ide járni, bár természetesen máshogyan látjuk a dolgokat. Az iskola továbbra is ugyanaz az otthonos, közösségcentrikus, befogadó intézmény, ami azelőtt volt, és nem ingott meg iránta a bizalom. Ezt támasztja alá az itt tanuló és az ide felvételiző gyerekek nagy száma is – általában négy, négy és félszeres nálunk a túljelentkezés. Sokan járnak az énekkarba, mások a női focicsapatban játszanak, ahol Lili is focizott, vagy cserkészkednek, vagy a tanulásra helyezik a hangsúlyt és szép eredményeket érnek el az országos tanulmányi versenyeken. És természetesen sokan vannak olyanok is, akik nem mutatnak fel semmilyen kiemelkedő eredményt, hanem egyszerűen csak egészséges, jó érzésű középiskolásként idejárnak hozzánk, és kiegyensúlyozott lelkű fiatalok válnak belőlük.

Talán ez a legfontosabb a mai világban, hogy olyan emberek lépjenek ki az iskola kapuján, akik tudják, hová szeretnének tartozni, mik a legfontosabb értékek számukra az életben, és olyan szeretetkapcsolataik vannak, amelyek megtartják őket.

– Milyen örökségre tekint vissza a Ciszterci Rend Nagy Lajos Gimnáziuma?

– A Nagy Lajos fennállásától kezdve a Dél-Dunántúl elit iskolájának számít. 1687-ben nyitották meg a jezsuiták. A rend 1773-as feloszlatása után az akkor már jó hírű intézményben világi papok és világiak tanítottak. A jozefinizmus kora után felmerült az igény, hogy a gimnáziumot ismét egy szerzetesrend működtesse.  I. Ferenc király 1813-ban adta át a ciszterci rendnek. 1814 őszén két ciszterci szerzetes kezdte meg a tanítást, világiak segítségével. A következő tanévben a négyszáz diákot már tisztán ciszterci tantestület tanította. A gimnázium az állami fenntartás időszakában is őrizte és építette ezt a pedagógiai, nevelési és infrastrukturális örökséget. Végig olyan igazgatói és tanárai voltak, akiknek törekedtek a színvonalas oktató-nevelő munkára. Az épületünk kiválóan használható iskolaként, mert eleve annak épült, és a 30-as években elkészült hozzáépítést is kifejezetten oktatási célra tervezték.

– A rendszerváltás után a gimnázium ismét a ciszterciek fenntartásába került.

– Arató Miklós Orbán atya szervezte meg a visszatérést. 1990-ben hitoktatás és pedagógiai műhely indult azzal a szándékkal, hogy a pécsi pedagógusok bencés és piarista tanároktól, illetve jeles katolikus világi előadóktól képzést kapjanak a katolikus szellemű oktatásról. Az átvétel felmenő rendszerben történt. 1991-ben egy osztályt indított a rend, ahova nagyon nehéz volt bekerülni, nekem például csak az állami osztályban jutott hely. Pezsgő rendi élet kezdődött, szerzetesek jöttek Amerikából, és városi szinten óriási lelkesedés kísérte a változásokat. Számos nagy tudású ciszterci öregdiák jelent meg a gimnázium körül.  Orbán atya igazi szellemi műhelyt épített. Az idős ciszterci szerzetesek óriási szeretettel és törődéssel fordultak a diákok felé, bármikor bekopoghattunk hozzájuk.

Hadifogságot megjárt szerzetesek hozták magukkal az élettapasztalataikat, emberszeretetüket, azt az életbölcsességet, amellyel minden körülmények között megtalálták a belső békéjüket.

Az idős Orbán atya a 90-es években megtanult szövegszerkesztő programmal dolgozni. Mindig derűs, lelkes és előre mutató hozzáállást tapasztaltunk a szerzetes tanárainktól, a hangsúly a jövőn és a jelen pozitív értelmezésén volt. 

– Milyen főbb elvek mentén alakult tovább az iskola belső élete, az oktató-nevelő munka?

– A cél az volt, hogy az intézményben dolgozók egyszerre legyenek hiteles keresztények és jó pedagógusok.

Erőforrásunk, hogy sok a kitűnő, az egyetemi kutatói élethez és a tudományos világhoz kapcsolódó pedagógusunk.

Jelenleg hat olyan tanárunk van, aki doktori fokozattal rendelkezik, többen pedig éppen most járják ezt a képzési utat. Nagy hangsúlyt helyezünk a pedagógiai módszertani megújulásra, az intézményi adottságok fejlesztésére is. Új tantermek, előadótermek készültek el, számos nagy pályázat jellemezte az elmúlt éveket. Iskolánk sajátossága, hogy több nálunk a férfi tanár, ami sajátos miliőt ad, és egyensúlyt teremt abban a világban, ahol megkérdőjeleződnek a férfi- és a női szerepek.  

– Mi jellemzi az iskolai hitéletet?

– Mindennek a középpontjában az áll, hogy a teremtett világ szerető Istenének teremtményei vagyunk, és ennek a szeretetnek kell összetartania bennünket. Az iskola jelmondatában is szerepel, hogy ez a szeretet iskolája. Ez szemléletmódot ad, az egymásért való tenni akarásról, az elfogadásról szól. Sok lehetőséget kínálunk a tanulóknak, s ezek közül mindenki annyit fogad be, amennyit a nyitottsága alapján tud. A hittanórák mellett péntekenként mise van, szerdán és pénteken zsolozsma, hétfőn zenés dicsőítés a diákzenekarral – a fiatalok nagy lelkesedéssel és magas színvonalasan zenélnek. Ez a fiatalos szín jelenik meg az imádságokban is. Bevezettük a jezsuiták lelkigyakorlatos modelljét. A Parázs közösségekben tizenegy-tizenkettedikesek tartják a lelkinapot a kilencedikeseknek. Tanúságtétel erejű, hogy a diákok a hozzájuk korban közel álló, idősebb iskolatársaiktól hallhatnak arról, ők milyen élethelyzetekkel, nehézségekkel küzdenek, és hogyan élik meg a hitüket a hétköznapokban.

– Melyek az iskola erősségei?

– Ha ki kellene emelni valamit, akkor azt mondanám:

a közösségépítés a kulcsfogalom.

Emellett hagyományosan nagyon magas színvonalú a gimnáziumunkban a természettudományos oktatás, a fizika, a biológia, a kémia. Eszközökben, felszereltségben is megmutatkozik ez a sajátosságunk. Az iskolához tartozik egy lézerbarlang, ahol lézeres kísérleteket végezhetnek a diákjaink. Szép eredményeket érnek el a megmérettetéseken. Az országos középiskolai tanulmányi versenyen kémiából második, ötödik, tizenhatodik és huszonötödik helyezettünk van, emellett matematikából, fizikából, biológiából és latinból is nagyon sikeresek a fiataljaink. Kiemelkedően teljesít a két nyelvi tagozat is, illetve nagyon gazdag az iskolai sport-és zenei élet.

– A magyar oktatási rendszerben egyedülálló, hogy néprajz tagozaton is tanulhatnak Önöknél a fiatalok.  

– A népi hagyományőrzés keretei között szakkörként indult el a néptánc, majd a népzene. Rendszeresen fellépnek a diákjaink, most éppen a dunántúli középiskolások kulturális seregszemléjére, a Helikon Ünnepségekre készülnek. Olyan nagy volt nálunk az igény a néprajz és a népművészet iránt, hogy tagozatként is választhatóvá tettük. A néphagyományok mára átszövik az iskola mindennapjait. Elképzelhetetlen a Szent Márton-nap libasütés nélkül, az ősz szüret nélkül, a február busók nélkül. A népviseletek napján sok tanárkolléga is hagyományos népi öltözetet vesz fel, táncházat tartunk az udvaron. Különlegesség, hogy a ciszterci rend Villányban, az Áta nevű zsákfaluban megvásárolt egy régi parasztházat egyhektárnyi területtel. Ez a mi mezei iskolánk. Hagyományos népi stílusban, ugyanakkor a modern elvárásoknak megfelelően újítottuk fel az épületet, napelemmel, saját víztisztító-rendszerrel. Van fűszer- és növénykertünk, gyümölcsfáink. A gyerekek itt belekóstolhatnak a hagyományos paraszti kultúrába, a gazdálkodásba. Ültetnek, kapálnak, fát vágnak, főznek, a kemencében kürtős kalácsot sütnek, és disznóvágást is szoktunk tartani a szülőkkel közösen.

– A népi hagyományokon, népművészeten keresztül a magyarsághoz is erősebb kötődés alakul ki a gyerekekben?

– Nehéz erre objektív választ adni. Azt hiszem, mindenképpen tudnunk kell, hová tartozunk, honnan jöttünk, és azt is, hogy hová szeretnénk eljutni. Aki járt vagy élt külföldön, annak tapasztalata van arról, hogy mit jelent itthon otthon lenni. Azt hiszem, a törekvésünk erről szól. A népi kultúrának egy-egy morzsája, néhány népdal vagy egy közös táncház minden iskolai diákrendezvényen jelen van. A fiatalok példákat látnak maguk előtt arra, hogy így is, itt is lehet boldogan, teljes életet élni, és nem feltétlenül csak a tudás vagy az anyagiak a meghatározóak, hanem fontos a kulturális légkör is, amiben az ember otthon érzi magát.

– Az épületben Nagy Lajos király szobra fogadja az érkezőket. Mit jelent az életükben az iskola névadója?

– Nagy Lajos király alakja és szelleme meghatározó a gimnázium mindennapjaiban.  A diáknapot Lajos Napnak hívják, van Lajos király választás is. A diákok által nagyon kedvelt büfét Lajos Cafénak hívják. Öregdiákként is tapasztalom, olyan szeretet kapcsol össze bennünket, ami nem múlik el a tanulóévekkel, azután is kitart. Számtalan kisközösség működik nálunk, ahol valódi barátságok születnek.

– Rengeteg lehetőséget kínálnak a diákoknak. Így mindenki kitűnhet valamiben.

– Semmi nem kötelező, de szinte mindenki részt vesz valamilyen szabadidős tevékenységben. Meghatározó az életünkben a cserkészet, amely kétszáz fővel működik. Amikor újra ciszterci fenntartású lett az iskola, az első igazgató Páva Péter volt, a cserkészcsapat parancsnoka; a következő igazgató szintén, én pedig segédtiszt vagyok. Cserkészközpontként is működünk, helyet adunk képzéseknek. Egy átlagos héten tizenhét cserkész őrsi foglalkozást tartanak az épületben. Amikor egy diáknak itt tanul az őrsvezetője, példaképként tekint rá, fontosabb számára, amit ő mond, mint amit mi, tanárok. Erős közösség az énekkar, ahogyan az ötvenéves Orff zenekar, illetve a népzenei Zengető együttes is. A hagyományos labdajátékok mellett lehetőség van az iskolában például a lovas íjászatra is, és nagyszerű a tornászcsapatunk, a vívócsapatunk.  

– Mindebből nagyfokú nyitottság érződik.

– A kor rendkívüli mértékben felgyorsult élettempót diktál. A jövő alakításával kapcsolatban megkérdezzük a kollégák véleményét, szeretnénk tudni, hogyan látják, merre kellene mennünk. Nem egyszerű válaszokat találni arra a kérdésre, hogy mik azok az értékek, amelyek mentén meghatározható a helyes irány. Alapvetően a keresztény tanításban látom a stabil pontokat, s ezek mellé teszünk korszerű tudást, magyarságot. A felvételinél nem kritérium, hogy valaki meg legyen keresztelve. Ha értékesnek ítéli, amit az iskolánkról hallott és tapasztalt, akkor nagy szertettel fogadjuk. Hamarosan négy végzősünk fog megkeresztelkedni, tizenöt elsőáldozónk és tizenhét bérmálkozónk lesz. Fontosak számunkra a külső kapcsolatok a szülőkkel, az egyetemi partnereinkkel. Próbálunk naprakész tudást átadni a tanulóinknak, az egyetemi és a külföldi tapasztalatokat is beépítve az oktatási rendszerünkbe. Jó és nagyon hasznos az öregdiákjainkkal való kapcsolat, együttműködés. Megtudhatjuk tőlük, mit láttak kint a nagyvilágban, mi volt értékes számukra az iskolában, mi az, amit véleményük szerint érdemes megtartani, és min kellene változtatnunk. A diákokkal is párbeszédben vagyunk. Elsőrendűen talán a diák-tanár viszony az, ami meghatározza az iskolát. A formális tanórai kereteken túl is számos lehetőség nyílik a diákokkal való találkozásra. Sok visszajelzést kapunk tőlük, elmondják, mi az, ami szerintük jó, és mik az őket feszítő kérdések, nehézségek. A kulcs szerintem az érzékenység. Nagyon lényeges, hogy nyitottak legyünk a formabontó kezdeményezésekre, merjük meghallani a kritikus hangokat is, továbbá keressük az egyensúlyt a tradíciók megtartása és az újdonságok között, ami végső soron harmóniát eredményez.

Szöveg és fotó: Trauttwein Éva

Magyar Kurír

Az interjú nyomtatott változata az Új Ember 2024. április 28-i számában jelent meg.