„Mintha mindannyian a táncterem szélén ülnénk” – Remeteélet egy régi parasztházban

Maria Anna Leenen meggyőződése, hogy

a zene segítséget nyújt az alapvető keresztény igazságok megértésében, abban, hogy a szívünkkel, az érzékszerveinkkel és egész emberségünkkel mélyebben megértsük, amiről a kereszténység beszél.

Az életöröm – vallja – néha annyira hatalmába keríti, hogy táncra perdül: „Zenehallgatás után olykor egy remeteségben is szökellni lehet néhányat. Én személyesen nem tartom vallásellenesnek vagy bűnnek a táncot.”

Bár egész életét az elmélkedésnek, az imádságnak, az aszkézisnek és az egyedüllétnek szenteli, lelki útján fontos szerepet játszik a zene.

A remeteség kápolnájában gyakran felhangzanak

Hildegard von Bingen szerzeményei, amelyek mintha „menedéket nyújtanának annak, aki úton van az örökkévalóság felé”.

Maria Anna Leenen nemcsak a középkori és az újkori klasszikus zenét tartja nagyra, de a jazz bizonyos formáit is, mivel ismétlései miatt a jazzt a szentírási szakaszok állandó ismétlésével, „kérődzésével” (ruminatio) állítja párhuzamba: „Nem a ruminatióra nyújt példát olykor a jazz zongorajátéka? Erre a mindig azonos, folyamatosan építkező, izgalmas ritmusra, amelynek keretében a szentírási igét ismétlem és ismétlem és újra ismétlem, és amely ezért mélyre nyúló erőt kölcsönöz, és világosságot árasztó kapcsolatot hoz létre Krisztussal?”

Isten szólításának és hívásának meghallását a tánchoz hasonlítja:

„mintha mindannyian a táncterem szélén ülnénk, s arra várnánk, hogy felkérnek minket – mindenkit a maga idejében és vérmérséklete szerint.

Ez a tapasztalat mélységes örömet nyújt, de olykor nehéz is elfogadnunk, hogy mindig Isten vezet.”

Forrás: Vigilia Szerkesztőség/Facebook

Fotó: maria-anna-leenen.de; Vigilia Szerkesztőség/Facebook

Magyar Kurír