Éjszakai virrasztás – Rahmanyinov műve Nyíregyházán

Szergej Vasziljevics Rahmanyinov (1873–1943) orosz zeneszerző, zongoraművész és karmester.

Ötéves korától tanult zongorázni, nagy tehetségnek tartották. Kilencévesen ösztöndíjjal felvették a konzervatóriumba. Az érzékeny fiú – talán a rendezetlen családi körülmények miatt – nem volt jó tanuló, sokat csavargott, bizonyítványát is meghamisította. Ám konzervatóriumi tanárait elbűvölte játéktechnikájával, így elnézték rossz tanulmányi jegyeit, zeneelméleti oktatását elhanyagolták.

A moszkvai konzervatóriumban Nyikolaj Zverevhez került. A híres, szigorú tanár otthonába fogadta tanítványait, nevelésükről is gondoskodva. Gyakran vitte őket színházba, hangversenyekre; a nyári szünetet is velük töltötte. Összeismertette őket a kor leghíresebb zeneszerzőivel: Csajkovszkijjal, Anton Rubinsteinnel, Glazunovval, és játszhattak előttük. 1887-ben Rachmaninov bemutatta tanárának két zongoraátiratát és noktürnjeit, ám ő nem mint komponistát akarta biztatni, hanem mint zseniális játékost. Csajkovszkij is meghallgatta a Manfred-szimfónia átiratát, és további komponálásra biztatta a tizennégy éves fiút.

1892-ben 18 nap alatt tökéletes hangszereléssel elkészítette első operáját, a Puskin művére készült Aljekot. Művéért megkapta az akadémia nagy aranyérmét, amit előtte csak két alkalommal adtak ki. Akadémistaként több kisebb darabot írt és egy zongoraversenyt. Önálló zongoraestet is tartott. 1892-ben megírta a Fantázia darabokat, amelynek cisz-moll prelűdje óriási sikert aratott. E művét minden későbbi fellépésén elő kellett adnia. A mű – a legenda szerint – Rahmanyinov egyik rémálma alapján íródott: a szerző azt álmodta meg, hogy élve eltemetik. A darab során végig lehet követni a temetés és a szenvedés pillanatait. Tanári állást vállalt, az operában vezényelt, utazott; hangversenyeket, szólóesteket adott. 1910-ben a cári orosz zenei társaság alelnökévé választották.

A sok munka megviselte egészségét. Gyermekkora óta mélyen vallásos volt; problémái hatására ismét hitéhez fordult. Megalkotta két csodálatos vallási művét: az Aranyszájú Szent János liturgiáját és az Esti misét (más néven: Éjszakai áhítat). Rahmanyinov Op. 37-es Éjszakai virrasztás című műve 1915-ben, néhány hét alatt készült. A vesperás valódi meggyőződésből született hitvallás. Az ősi szláv nyelven készült kompozíció az esti és reggeli istentisztelet legfontosabb ősi orosz egyházi énekeit, görög és kijevi dallamait használja fel.

A háborúk és forradalmak dúlta Oroszországból 1917-ben svéd hangversenykörútra indult. Soha többé nem tért vissza szülőföldjére. Stockholmban, Koppenhágában élt, majd családjával az Amerikai Egyesült Államokba települt. Amikor az általa Párizsban alapított kiadó az emigráns orosz zene központja lett, egyre több időt töltött Európában. Párizs közelében villát bérelt, amelyet orosz udvari stílusban alakított át.

1931-ben a New York Timesban megjelent szovjetellenes cikk után indexre kerültek művei a Szovjetunióban. A Pravda megvetően írta: „jelentéktelen imitátor, zenéje már rég kiment a divatból”. Rachmaninov természetesen tovább komponált.

Utolsó műveibe, a halál misztikus jellemzésére a Dies irae középkori katolikus dallam építette be. 1939 nyarán elhagyta Európát, és végleg az USA-ban telepedett le. Miután Németország megtámadta a Szovjetuniót, Rachmaninov segélykoncerteket adott, ezzel ismét elismerték hazájában.

1943. március 28-án Kaliforniában halt meg. Beverly Hillsben temették el, de később egy New York állambeli településen, Kensicóban helyezték el földi maradványait, egy csendes orosz ortodox temetőben.