Elhunyt Halász István szalézi szerzetes

Halász István 1928. június 23-án született Újpesten, ötgyermekes családban. Itt ismerkedett meg a szaléziakkal, és találkozott később Sándor Istvánnal is. A Clarisseumban volt jelölt, a novíciátust Mezőnyárádon végezte 1947–1948-ban. Első fogadalmát 1948. augusztus 16-án, éppen 72 évvel ezelőtt tette le.

Szerzetesi élete társaival együtt viszontagságok között kezdődött, így ő is abban a kis csapatban volt, akik titokban teológiát tanultak a váci püspök palotájában 1950 és 1952 között, majd az újpesti rádiószekrénygyárban végzett négy év fizikai munka után 1956-ban ő is kalandosan átjutott a határon Ausztriába, így folytathatta szerzetesi életét. Teológiát tanult magyar társaival együtt Montortonéban. Örökfogadalmát 1957. december 31-én tette le, majd a torinói Segítő Szűz Mária-bazilikában szentelték pappá 1960. február 11-én.

Szentelése után az olasz anconai tartományba került egyedüli magyarként. Először a padovai Este közösségben gimnazisták asszisztense volt, majd Anconában oratóriumvezető 1961–1962-ben. Terni városában is oratóriumvezető volt 1962 és 1969 között. Innen Ortone il Mare városba került oratóriumvezetőként, ahol 1969-től 1975-ig szolgált, majd újra Anconában volt oratóriumvezető 1975 és 1988 között. 1988-tól, mielőtt hazatért volna, Foentában volt oratóriumvezető.

Az elsők között tért haza külföldről az újrainduláskor, így balassagyarmati igazgatóként újraépítette a közösséget és az oratóriumot, megalapozva a máig jól működő animátorközösséget. Kilenc évnyi balassagyarmati igazgatóság után Péliföldszentkereszten lett a közösség igazgatója 2000-től 2005-ig, majd Szombathelyre került igazgatónak 2005-től 2008-ig – ő volt a magyar szalézi tartományban eddig a legidősebb igazgató. Ezután visszakerült Péliföldszentkeresztre gyóntatónak.

Igazgatói évei alatt tartományi tanácsos is volt, háromszori kinevezéssel, 1993-tól 2002-ig.

Mindig vidám természetű volt; szót értett a gyerekekkel és fiatalokkal, magával szemben viszont szigorú volt, szinte spártai egyszerűséggel élt.

Miután egészsége megromlott, élete utolsó néhány évét a nyergesújfalui Szent Mihály Idősgondozási Központban töltötte, ahol nagy szeretettel vették körül mindazok, akik Péliföldszentkeresztről ismerték.

Imádkozzunk lelki üdvéért!

Temetéséről a tartományfőnök később rendelkezik.

Forrás és fotó: Szaléziak.hu

Magyar Kurír