Eőszi Lőrinc, a jó pásztor, aki életét adta a rábízottakért

Eőszi Lőrinc 1739-ben kezdte meg plébánosi szolgálatát Rádon, melynek fíliája volt a kálvinista többségű Kosd község. Az 1738-ban kitört országos pestisjárvány 1742-ben érte el a települést: a plébános önfeláldozóan átjárt Rádról ápolni és lelki vigaszban részesíteni a kosdi betegeket, nemcsak saját híveit, hanem a reformátusokat is. Abban az időben Kosd királyi birtok volt, Rád pedig Vay Ádám földesúrhoz tartozott. Vay Ádám a halálos kór behurcolásának következményeitől féltette családját, ezért megtiltotta a plébánosnak, hogy átjárjon Kosdra.

Eőszi Lőrinc választás elé került: vagy engedelmeskedik a földesúrnak, és megvárja a járvány végét Rádon, vagy pedig a halálos betegség kockázatával vállalja, hogy nem hagyja cserben a kosdiakat. Az alig harmincéves pap a lelkiismerete szerint cselekedett: nem tagadta meg a kosdiakat, ezért a földesúr kilakoltatta Rádról. Amikor ez a váci püspök tudomására jutott, azonnal kosdi plébánosnak nevezte ki Eőszi Lőrincet. A plébános Kosdra költözött, ő maga ápolta és temette el a járvány áldozatait, hogy így védje a település lakóit a fertőzéstől. Hősies helytállásával megakadályozta a falu kipusztulását, és így vált annak megmentőjévé, miközben 1742 szeptemberében ő maga is a pestis áldozata lett.

Kosd Árpád-kori templomának műemléki feltárása és helyreállítása 1975–1985 között történt. Az akkori plébános, Visnyei Lajos a templom történetének kutatása közben a plébánia Historia Domusában, illetve a váci egyházmegyei levéltárban bukkant rá Eőszi Lőrinc történetére. Önfeláldozó lelkipásztor elődjének emlékére a templomban márványtáblát helyeztetett el.

A november 26-i emlékmisét Beer Miklós váci megyéspüspök mutatta be Varga Lajos segédpüspök koncelebrálásával. A szertartáson részt vett Rétvári Bence, az Emberi Erőforrások Minisztériumának államtitkára is. A szentmisét követően megáldották Eőszi Lőrinc felújított szobrát és a templomtetőn állított új keresztet. 

Forrás és fotó: Váci Egyházmegye

Magyar Kurír