Európa jövőjéről rendeztek konferenciát a Sapientia főiskolán

2017. december 14. csütörtök 19:20

„Új közös Európánk” címmel rendezett konferenciát december 14-én a Sapientia főiskolán a Barankovics István Alapítvány és az Európai Néppárt európai parlamenti képviselőcsoportja.

KÉPGALÉRIA – klikk a képre!

Az eseményen előadást tartott Erdő Péter bíboros, prímás; Semjén Zsolt miniszterelnök-helyettes és Hölvényi György európai parlamenti képviselő.

Mészáros József, a Barankovics István Alapítvány elnöke köszöntőjében arról beszélt: tavaly, XIII. Leó pápa szociális enciklikája, a Rerum novarum 125. évfordulója alkalmából tartott konferenciájukon vetődött fel a kérdés, hogy mit jelent kereszténydemokratának lenni a 21. században. Nem érkezett igazán megnyugtató válasz, ezért is döntöttek úgy, hogy idén – tágabb európai kitekintésben – e kérdés köré szervezik tanácskozásukat.

A Rerum novarum egy határozott társadalmi szerkezetre épült, és a tőke–munka ellentétére adott választ, de alapfelvetései ma, a negyedik ipari forradalom utáni korban, amikor mozognak az identitások, már kezdenek megkopni – vélekedett az alapítvány elnöke.

Elsőként Erdő Péter bíboros, prímás tartott előadást. Beszédét teljes terjedelmében közöljük.

Amikor Európáról beszélünk, nem csupán földrajzi, hanem inkább kulturális valóságot értünk rajta. A korai középkorban Európának az ún. keresztény Nyugatot hívták. Manapság a földrész középső és nyugati felében egy politikai valóságot is értenek rajta, nevezetesen az Európai Uniót. Ez az Unió nem volt, és még ma sem azonos a teljes Európával. Amikor az alapító atyák, Schumann, Adenauer és De Gasperi ihletésére az Európai Közösség alapelveit megfogalmazták, arról beszéltek, hogy olyan népek együttműködéséről van szó, amelyeket „demokratikus nemzeteknek” neveztek. Természetesen a II. világháborút követő időben, amikor Európa középső és keleti részén kommunista diktatúrák rendezkedtek be, az Európai Közösség csupán nyugat-európai országokra terjedt ki. A kommunizmus hosszú évtizedei Közép-Kelet-Európa társadalmain tartós nyomot hagytak. A korábbi kapitalista fejlődés sem volt még olyan előrehaladott, mint Nyugaton, kivéve Németország keleti felét és Csehországot. Jelentős különbség alakult ki a Marshall-segély miatt is, amit a közép-kelet-európai országok a szovjet tilalom miatt nem fogadhattak el, Európa nyugati felében viszont a háború utáni gazdasági fejlődés alapját jelentette.

Amikor 1989 után a közép-kelet-európai országok közeledni kezdtek a nyugati integráció felé, újabb és újabb követelményekkel találták magukat szemben, amelyek sokszor nem csupán az alapvető demokratikus működés kritériumai voltak, hanem olyan társadalmi modelleket és elgondolásokat tartalmaztak, amelyeknek hiányzott az alapjuk az adott térség országainak társadalmában. Sokan úgy érezték ebben a régióban, hogy elmaradottként, esetleg kulturálatlanként, sőt bűnösként kezelik őket egy olyan helyzet miatt, amely nem ezeknek a népeknek a hibájából, hanem a jaltai egyezmény értelmében a nagyhatalmak politikai döntése miatt alakult ki.

A gazdasági integrációban is jelentkeztek az egyébként is gyengébb közép-kelet-európai országok kiszolgáltatottságának tünetei. Egyszerre kellett átállni kommunista rendszerű gazdaságról piacgazdaságra és a korábbi piacok helyett megfelelni a nyugati piacok igényeinek. A privatizáció gyakran jelképes összegekért juttatta ezeknek az országoknak a termelő kapacitását nemzetközi társaságok kezére, így ezeknek az országoknak az érdekérvényesítő képessége is rohamosan csökkent. A 2000-es évek elején csatlakoztak az Európai Unióhoz, ami a jövedelmi egyenlőtlenségeket nem szüntette meg, sőt 13 év távlatában még nem is nagyon csökkentette. A különbség azonban az átlagbérben ma is majdnem olyan, mint harminc évvel ezelőtt volt. Vagyis a közép-kelet-európai dolgozó ugyanazért a munkáért mondjuk a németországi bér 25%-át kapja. Ez a helyzet a képzett és fiatal dolgozó réteg, valamint a tudományos kutatók tömeges kivándorlását okozta, ez pedig ezeknek az országoknak a lélekszámát abszolút értelemben is jelentősen csökkentette.

Az állandó alkalmazkodási kényszer, a közép-kelet-európai országokkal, sőt népekkel szemben használt hangnem pedig állandósította azt az érzést, hogy tulajdonképpen az integráció nem történt meg, sőt folytonos diktátumokhoz kell igazodni. Ezek közül számos követelmény vagy követelés nem is gazdasági, hanem inkább ideológiai jellegűnek látszott. Az ezek nyomán kialakult érzelmi helyzet, meg az Európai Unión belüli események sokakat arra indítanak, hogy áttekinthető, transzparens módon fogalmazzák meg, mi is az elképzelésük az európai népek együttműködéséről vagy integrációjáról, mi is a pontos célkitűzés, és mik a lehetőségek.

Ebben az összefüggésben jelentős volt Ferenc pápa strasbourgi látogatása. A pápa mind az Európai Parlamentben, mind az Európa Tanácsban emlékezetes beszédet mondott a kereszténységről és az alapvető objektív értékekről.

Ugyancsak emlékezetes Ferenc pápa beszéde, amelyet idén október 28-án mondott. A beszéd azon a konferencián hangzott el, melyet az Európai Unió Püspöki Konferenciáinak Bizottsága (COMECE) a Vatikáni Államtitkársággal együttműködésben, Rómában rendezett Európa jövőjéről. A konferencia címe ez volt: „Európa elgondolása, újragondolása”.

A konferencia előtt tíz nappal Budapesten találkoztak Közép-Kelet-Európa püspökeinek képviselői. Október 19-én, velük együtt, a következő nyilatkozatot adtuk ki:

„A cseh, a horvát, a lengyel, a szlovák és a magyar püspöki konferencia Budapesten egybegyűlt képviselői, miután látogatást tettünk Visegrád történelmi városában, ahol népeink vezetői a középkor óta több alkalommal is találkoztak, és miután imádkoztunk az esztergomi bazilikában Szent Adalbertnek, Prága vértanú püspökének, közös védőszentünknek oltára előtt, megbeszéléseket folytattunk azokról a kihívásokról, amelyekkel helyi egyházainknak ma szembe kell nézniük.

Szeretettel tesszük magunkévá Ferenc pápa vágyát, hogy dolgozzunk »megújult és bátor lendületért e szeretett földrész«, Európa számára. Örömmel csatlakozunk az Európai Püspöki Konferenciák Tanácsához (CCEE) és megállapítjuk, hogy »az Egyház szereti Európát és hisz a jövőjében: Európa nemcsak föld, hanem szellemi feladat«. (a CCEE minszki plenáris ülésének záróüzenete, 2017. szeptember 28. – október 1.)

Az európai identitás a földrajzi tényezőkön túl, főleg kulturális azonosság. Ennek a kultúrának az egyik legnagyobb inspiráló ereje volt és maradt – az elvilágiasodás ellenére is – a keresztény vallás. Az európai identitás jellemző vonása számos olyan nép és nemzet jelenléte, amelyeknek van saját nyelvük, saját kultúrájuk, saját történelmi tapasztalatuk, saját zsenialitásuk az egyéni és közösségi élet kihívásaival való szembenézéshez.

Ebben a sokszínűségben a teremtés gazdagságát ismerjük fel, Isten ajándékát, amelyet meg kell őriznünk, védenünk kell, ki kell bontakoztatnunk és egyre inkább gyümölcsözővé kell tennünk az egész emberiség javára. A nemzeti hovatartozás nem lehet ok ellenséges magatartásra, mások lebecsülésére, hanem inkább segítséget jelent a többi nép és a többi kultúra megértéséhez és tiszteletben tartásához.

Európa a népek valódi családja kell hogy legyen, melynek tagjai megbecsülik egymást, ismerik egymást és igyekeznek fáradozni a közös értékekért. Ezért szükségesnek tartjuk, hogy Európa népei jobban megismerjék egymást, hogy megérthessék, tisztelhessék, kölcsönösen szerethessék egymást és átérezzék, hogy egy család tagjai. Az információs technológia nagyon sok lehetőséget nyithat meg egymás kölcsönös megismerésére.

Imádkozunk és dolgozunk:

– egy olyan Európáért, amely tiszteli az emberi életet a fogantatástól a természetes halálig és befogadó a családok iránt;

– egy olyan Európáért, amely tiszteletben tartja az egyéni és közösségi vallásszabadságot, amely megilleti a személyt saját méltósága alapján;

– egy olyan Európáért, amely elismeri a népeknek azt a lehetőségét is, hogy méltó módon tiszteljék azokat a vallásokat, amelyek leginkább hozzájárultak kultúrájuk és identitásuk alakulásához.

Nyitott tekintettel magát Krisztust fedezzük fel és látjuk minden emberben, különösen a szegényekben, a szenvedőkben, a hajléktalanokban és azokban, akiket háború sújt és el kell hagyniuk hazájukat. Ezért szorgalmazzuk, hogy püspöki konferenciáink konkrét módon segítsék a Közel-Keleten élő menekülteket, akik várják, hogy visszatérhessenek falvaikba és városaikba. Különösen is szolidárisak vagyunk azok iránt, akik keresztény vallásuk miatt szenvednek erőszakot és üldöztetést. Az ő tanúságtételük és hűségük lelki megerősítést jelent országaink keresztényei számára is.

A náci és a kommunista időszak vértanúi, akiket országainkban öltek meg, a megbocsátást, az irgalmasságot és a lelki kiengesztelődést tanítják számunkra. Az ő közbenjárásukat kérjük a békéért, a kiengesztelődésért és az emberiség családjának valódi fejlődéséért.”

* * *

Semjén Zsolt miniszterelnök-helyettes, a Kereszténydemokrata Néppárt (KDNP) elnöke arra mutatott rá, hogy Európa és az Európai Unió közé nem lehet egyenlőségjelet tenni, hiszen földrajzilag, időbelileg és szellemileg is van köztük különbség. Az Európai Unió kétségkívül fontos nemzetközi szervezet, de csupán időleges, míg Európa előtte is volt és utána is lesz, s ez Magyarországra is igaz. Semjén Zsolt hangsúlyozta a kormány uniópártiságát, ugyanakkor leszögezte: az Európai Unió nem a magyar történelem célja, hanem a magyarság megmaradásának eszköze.

A KDNP elnöke szerint Európa három alappillére a kereszténység, amely nem csupán egy az alkotóelemek közül, hanem az építőkövek (a zsidó etika, a görög kultúra, a római jog és a germán államszervezés) egységét adó valóság; a nemzeti lét, amely éppen a kereszténység segítségével tudta sokszínűvé tenni Európát, valamint a természetjogi valóságok. Az egy férfi és egy nő szövetségét jelentő házassággal kapcsolatban a miniszterelnök-helyettes elmondta: az nemcsak a természetjogon, hanem a római jogon is alapul.

Semjén Zsolt szerint a migráció egyértelműen iszlám invázió, amelyet az tett lehetővé, hogy a migránsok kettős vákuumba érkeznek Európába. Egyrészt identitásvákuumba, amely abból adódik, hogy a már több mint kétszáz éve zajló keresztényellenesség miatt földrészünknek nincs identitása, másrészt demográfiai vákuumba, amely a genderideológia, illetve a család- és házasságellenesség következménye.

Hölvényi György európai parlamenti képviselő, aki frontharcosnak nevezte magát, arról beszélt, hogy Európa a menekültügynél sokkal súlyosabb válságban van, amely a fogyasztás mindenek fölé helyezésére vezethető vissza. Ez hozzájárul a kritikai szemlélet elvesztéséhez mind társadalmi, mind egyéni szinten. A mai világban a család, mivel nem fogyasztóbarát, eltűnésre van ítélve.

Meg kell találnunk a család szerepét a 21. században, hiszen továbbra is igaz, hogy a család jelenti a férfi és nő közötti különbségek harmonikus egységét, s ugyanígy a polgári közösségek közül is csak az lehet életképes, amely a különbözőségeket integrálja és közös jövőt ad nekik. Ma, amikor az európai politika egy része távolodik a normalitástól, sokan szélsőséges nézetekbe menekülnek, de a keresztény társadalom soha nem lehet szélsőséges – hangsúlyozta Hölvényi György.

Az előadásokat panelbeszélgetés követte Olivier Poquillon domonkos szerzetes, az Európai Unió Püspöki Konferenciáinak Bizottsága (COMECE) főtitkára, Gábor Dzsingisz korábbi hollandiai kormánytag, jelenlegi kereszténydemokrata parlamenti képviselő és Frank Spengler, a Konrad-Adenauer-Stiftung magyarországi képviseletének vezetője részvételével.

Frank Spengler szerint a globalizáció viszonyai között az emberek útmutatást, értelmet keresnek, és ezt a kereszténység megadhatja számukra. „Magabiztosnak kell lennünk az értékrendünket tekintve” – mondta, és arról is beszélt, hogy erősebb laikus szervezetekre van szükség az egyházakon belül.

Olivier Poquillon arra hívta fel a figyelmet, hogy az Európai Unió intézménye segítette az egykori Európa szembenálló felei, a franciák és a németek közötti békefolyamat kibontakozását, s ezzel a gyakorlatban valósította meg az evangéliumi szeretetparancsot, amely arra szólít fel, hogy szeressük ellenségeinket. A COMECE főtitkára elmondta: az Európai Unió nemzetközi szervezet, amely meghagyja a nemzetek szuverenitását. Azt is hangsúlyozta, hogy az Unió nem felelős minden kérdésben, és a keresztények saját felelőssége, hogy erre adott esetben minél kreatívabban rámutassanak.

Gábor Dzsingisz öt új meghatározó kérdést sorolt fel, amelyekre morális megalapozottságú választ kell adnia a kereszténydemokráciának. Az első a tőke gátlástalan hatalmának korlátozása a globális világban, a második a társadalmi szegregáció megfékezése, hiszen 2014-ben a világ felnőtt lakosságának kilenc százaléka rendelkezett a világ vagyonának nyolcvanöt százaléka felett, és hetven százaléka mindössze három százalék felett, azóta pedig csak tovább romlott a helyzet. A harmadik, válaszra váró kérdés a migráció humánus, ugyanakkor racionális kezelése, a negyedik a klímaváltozás megfékezése visszafogott mértéktartással, az ötödik pedig a megbízhatatlan, hamis információk terjedésének megakadályozása.

Fotó: Merényi Zita

Agonás Szonja/Magyar Kurír

Kapcsolódó képgaléria

Kövesse a Magyar Kurírt a Facebookon is!

Rovat: Hazai
hirdetés
Vezető híreink - olvasta már?
engedjuk-e-hogy-vessen-csiszoljon-magahoz-hasonlova-formaljon-brenner-emleknap-szombathelyen
Engedjük-e, hogy Isten véssen, csiszoljon, formáljon? – Boldog Brenner János-emléknap Szombathelyen

Boldog Brenner János emléknapján, december 15-én megtelt ünneplőkkel a szombathelyi székesegyház. Először ünnepeljük a vértanú pap liturgikus emléknapját: szentmisével, emléktábla- és ligetmegáldással, a vértanúság útján tett zarándoklattal. A Szombathelyi Egyházmegye ünnepén jártunk.

2018. december 15. szombat
a-biblia-uzenete-uj-honfoglalas
Új honfoglalás

Advent 3. vasárnapja – Gondolatok az evangéliumhoz (Lk 3,10–18)

2018. december 15. szombat