Ferenc pápa az életfogytiglani börtönbüntetésről: Nem megoldás, hanem megoldandó probléma

A padovai Due Palazzi börtön lelkészének címzett levelében Ferenc pápa közvetlen hangon biztosítja a fogvatartottakat lelki közelségéről. „Közel vagyok hozzátok, és imádkozom értetek. Képzeletben a szemetekbe nézek, melyekben sok fáradságot, terhet és csalódást látok, de egyúttal reménységet is. Arra bátorítalak benneteket, hogy soha el ne fojtsátok ennek a reménynek a fényét. Tartsátok továbbra is meggyújtva azt – ez kötelességetek, és azoké is, akik felelősséget vállalnak értetek, a megsegítés felelősségét. Ti fogvatartott emberek vagytok, és a főnév mindig fontosabb a jelzőnél, hiszen az emberi méltóság mindig megelőzi és meg is világítja a fogva tartás mértékét.” Ferenc pápa üzenete ösztönöz, hogy gondolkozzunk el azon, miként jöjjenek létre az emberiesség útjai, amelyeken túl lehet lépni a páncélozott ajtókon, méghozzá azért, hogy a szívek soha ne legyenek páncéllal elzárva a reménységtől, hogy valakinek jobb jövője lehet.

Sürgős kulturális megtérésre van szükség – folytatja levelét a pápa –, mely nem nyugszik bele abba, hogy a büntetésé az utolsó szó az életben, elveti a büntető törvénykezés zsákutcáját, és nem elégszik meg a kizárólagos büntető igazságszolgáltatással. Meg kell nyílni a kiengesztelő igazságosságot és a társadalomba való visszailleszkedést szolgáló igazságszolgáltatás távlata előtt, melyben az életfogytiglani börtönbüntetés nem megoldás a problémákra, hanem maga is megoldandó probléma. Ugyanis, ha a méltóságot véglegesen bebörtönzik, akkor nem marad többé hely a társadalomban az újrakezdésre, és hogy higgyünk a megbocsátás megújító erejében.

Istennél mindig van hely az újrakezdés számára, hogy megvigasztalódjunk, és hogy az irgalom újra alkalmassá tegyen bennünket az életre, és erre adom az áldásomat – zárta levelét Ferenc pápa.

Forrás: Vatikáni Rádió

Fotó: News.va

Magyar Kurír