Ferenc pápa halottak napján: A hadisírok békéért kiáltanak! Álljatok le, fegyvergyártók!

Az alábbiakban teljes terjedelmében közöljük a pápa rögtönzött szentbeszédének fordítását.

Eszembe jut egy felirat egy északon lévő kis temető kapuján: „Te, aki belépsz, gondolj lépéseidre, és lépéseid kapcsán gondolj az utolsó lépésedre!”

Te, aki belépsz. Az élet egy utazás, mindannyian úton vagyunk. Mindannyian, ha valamit tenni akarunk az életben, útra kelünk. Ami nem sétagalopp, nem is labirintus, nem, hanem úton levés. Útközben sok történelmi esemény, sok nehéz helyzet mellett haladunk el. Temetők előtt is. Ennek a temetőnek a tanácsa: „Te, aki belépsz, állítsd meg lépéseid, és lépéseid kapcsán gondolj az utolsó lépésedre!” Valamennyiünknek lesz utolsó lépése. Mondhatná valaki: „Atyám, ne legyen ilyen gyászos, ne legyen ilyen drámai.” De ez az igazság.

Az a lényeg, hogy az utolsó lépés úton találjon bennünket, ne pedig ide-odamászkálva; az élet útján, ne pedig labirintusban bolyongva.

Úton kell lennünk, hogy az utolsó lépés is úton találjon bennünket. Ez az első gondolat, amelyet szívemből fakadóan szerettem volna elmondani.

A második gondolat a sírokra vonatkozik. Ezek az emberek – jó emberek – háborúban haltak meg. Azért haltak meg, mert hazájukat védték, értékeket védtek, eszményeket védtek, sok más alkalommal pedig szomorú és siralmas politikai helyzeteket védtek. Áldozatok ők, a háború áldozatai, a háborúé, mely felfalja a haza gyermekeit. És eszembe jut Anzio, Redipuglia; eszembe jut Piave 1914-ben – sokan meghaltak ott; eszembe jut a normandiai part: negyvenezer ember, abban a partraszállásban! De nem számít, elestek… Megálltam itt egy sír előtt: „Inconnu. Mort pour la France. 1944.” [Ismeretlen. Franciaországért halt meg. 1944-ben.] A nevét sem ismerjük. Isten szívében mindannyiunk neve ott van, de ilyen a háború tragédiája. Biztos vagyok abban, hogy mindazok, akik jó szándékkal mentek, akiket a haza önnön védelmére hívott, az Úrnál vannak. De vajon mi, akik úton vagyunk, harcolunk-e eléggé, hogy ne legyenek háborúk? Hogy az országok gazdaságát ne a fegyveripar erősítse? Ma a prédikációnak a sírok felé kellene fordulnia: „Franciaországért halt meg”; némelyiken van név, néhány másikon nincs.

De ezek a sírok békeüzenetet hordoznak: „Álljatok le, testvéreim, álljatok le! Álljatok le, fegyvergyártók, álljatok le!”

Ezt a két gondolatot bízom rátok. „Te, akik belépsz, gondolj lépteidre, és lépteid kapcsán gondolj az utolsó lépésedre”, hogy az békében történjen, akkor, amikor béke van a szívedben, amikor megbékéltél mindennel! A második gondolat: ezek a sírok, melyek beszélnek, kiáltanak, maguktól kiáltanak: „Békét!”

Segítsen az Úr, hogy elültessük és megőrizzük szívünkben ez a két gondolatot!

Fordította: Tőzsér Endre SP

Fotó: Vatican.va

Magyar Kurír