Ferenc pápa a járvány miatt szomorkodókért imádkozott a vasárnap reggeli szentmisén

„Imádkozzunk mindazokért, akik szomorúságtól szenvednek, mert magányosak, mert nem tudják, hogy milyen jövő vár rájuk, vagy mert nem tudják ellátni családjukat, mert nincs pénzük, nem találnak munkát. Nagyon sokan szenvednek a szomorúságtól. Ma értük imádkozunk” – mondta a reggeli szentmise elején Ferenc pápa. 

Homíliájában a napi evangéliumi szakaszhoz (Lk 24,13–35) fűzte gondolatait, amely a feltámadt Jézus és az emmauszi tanítványok találkozását beszéli el, s azt, hogy a két tanítvány hogyan ismerte föl az Urat a kenyértörésnél.

Hányszor hallottuk, hogy a kereszténység nem pusztán egy tan, nem egy viselkedési mód, nem egy kultúra. Igen, a kereszténység mindez, de az első és legfontosabb a találkozás. Egy személy azért keresztény, mert találkozott Jézus Krisztussal – szögezte le a Szentatya.

Lukács evangéliumának e szakasza egy találkozást beszél el – annak módját, hogy hogyan cselekedik az Úr és hogyan cselekszünk mi. Mi a nyugtalanság magvával születtünk. Ezt Isten akarta így: nyugtalanok vagyunk, hogy megtaláljuk a teljességet, hogy megtaláljuk Istent. Sokszor nem is tudjuk, hogy ez a nyugtalanság van bennünk. Szívünk nyugtalan, szívünk szomjazik: szomjúhozza az Istennel való találkozást. Keressük őt – sokszor téves utakon. Eltévedünk, azután visszatérünk. Keressük... Isten is szomjúhozza a találkozást, olyannyira, hogy elküldte Jézust, hogy találkozzon velünk, hogy leküzdjük e nyugtalanságunkat.

Hogyan cselekszik Jézus? Ebben az evangéliumi szakaszban jól látjuk, hogy tiszteletben tartja helyzetünket, nem megy előre. Csak néha, a makacsokkal teszi ezt: gondoljunk Pálra, amikor leesik a lóról – utalt a pápa Pál megtérésére a damaszkuszi úton. – De általában lassan halad, tiszteletben tartja a mi tempónkat. Ő a türelem Ura. Milyen türelmes mindnyájunkkal! Az Úr mellettünk halad. Mint a két tanítvány esetében, a mi nyugtalanságainkat is meghallgatja, ismeri azokat, és egy bizonyos ponton mond valamit. Az Úr szereti hallgatni, ahogy beszélünk, hogy jól megértsen bennünket, és a helyes választ adja meg nyugtalanságunkra. Az Úr (...) mindig igazodik a mi olykor lassú lépteinkhez. Ilyen az ő türelme.

A Szentatya utalt a zarándokok egy régi szabályára: az igazi zarándoknak a leglassúbb személyhez kell igazítania a lépteit. Jézus ezt teszi: nem siet, megvárja, hogy mi tegyük meg az első lépést; és amikor elérkezik a megfelelő pillanat, felteszi nekünk a kérdést. Ebben az esetben: „Miről társalogtok itt az úton?” Nagy tisztelettel van irántunk, de tudatlannak tetteti magát, hogy beszéltessen minket. Aztán válaszol; elmagyarázza, ami szükséges. „Hát nem ezeket kellett elszenvednie a Messiásnak, hogy bemehessen dicsőségébe?” Mózestől és az összes prófétától kezdve elmagyarázott nekik mindent, ami az „Írásokban róla szólt”.

Ferenc pápa „nagyon szép katekézisnek” nevezte a Jézus és az emmauszi tanítványok találkozásáról szóló evangéliumi szakaszt. – Jézus, aki elkísért minket, közel jött hozzánk. „Úgy tett, mintha tovább akart volna menni” (Lk 24,28), hogy lássa nyugtalanságunk mértékét. „Ne menj el. Gyere, maradj egy kicsit velünk” – marasztalták a tanítványok. De a találkozás nemcsak a kenyértörés pillanata: az egész egy együtt haladás. Találkozunk Jézussal kételyeink sötétségében. Bűneink kételyeiben is jelen van, hogy segítsen nekünk a nyugtalanságainkban. Mindig velünk van. Az Úr elkísér minket, mert találkozni akar velünk. Ezért mondjuk azt, hogy

a kereszténység központi magva egy találkozás: találkozás Jézussal.

Te miért vagy keresztény? – erre a kérdésre sokan nem tudnak válaszolni – mondta a Szentatya. – Néhányan hagyományból, mások nem tudják megmondani, hogy azért, mert találkoztak Jézussal, de nem vették észre, hogy az Jézussal való találkozás volt. Jézus mindig keres bennünket, mindig. Mi pedig nyugtalanok vagyunk. És abban a pillanatban, amikor nyugtalanságunk találkozik Jézussal, elkezdődik a kegyelmi élet, a teljesség élete, a keresztény élet.

Az Úr adja meg mindnyájunknak a kegyelmet, hogy találkozzunk Jézussal mindennap, hogy annak tudatában éljünk, hogy felismerjük: ő velünk együtt halad minden pillanatban. Ő zarándoklatunk útitársa – buzdított homíliájában a pápa húsvét harmadik vasárnapján.

Ferenc pápa szentségimádással és eucharisztikus áldással zárta a szertartást. Lelki áldozásra buzdította a híveket. Majd felhangzott a húsvéti időszakban énekelt Regina caeli antifóna.

Forrás: Vatikáni Rádió

Fotó: Vatican News

Magyar Kurír