Ferenc pápa a közelmúltban kinevezett új püspökökkel találkozott

A 125 új püspök az Apostoli Palota Kelemen termében szeptember 10-én találkozott Ferenc pápával, akit elkísért a Püspöki Kongregáció és a Keleti Egyházak Kongregációjának két prefektusa, Marc Quellet és Leonardo Sandri bíboros.

Megérintve a föltámadt Krisztus jelenlététől, tegyetek tanúságot az evangélium öröméről azok felé, akik nem látogatják a közösséget, akik eltávolodtak tőle és azon testvérek felé is, akik nem ismerik Krisztust – szólt a pápa a püspökökhöz. – Nem szeretnék egy feladatokkal teli határidőnaplóra koncentrálni, nem is akarlak megijeszteni sem benneteket, sem magamat. Ti még a „mézeshetekben” vagytok.

Ferenc pápa a püspökök elsődleges és helyettesíthetetlen feladatáról szólva megemlítette: először is legyenek a „Föltámadott tanúi, akit az egyház saját egyedüli gazdagságaként átad a világnak, még ha törékeny kezekkel is”.

A mai világ olyannyira elégedett a jelennel, legalábbis látszólag, továbbá mindazzal, ami azt számára biztosítja, ami hasznosnak tűnik a számára, hogy végül elfojtja a végső dolgokra irányuló kérdést – mutatott rá a Szentatya. – Az emberek ma megfeledkeznek az örökkévalóságról, miközben szétszórtak és magukba mélyedtek, csak a jelennel foglalkoznak. Látszat alapján tájékozódnak, miközben saját túlélésük cinikus számítgatása irányítja őket. Megrohamoznak bennünket olyan kérdésekkel, amelyekre választ csak a végső időkre tekintve adhatunk. Ezek a nagyon elkötelező kérdések nem válaszolhatók meg azon távlat nélkül, amit a szombat utáni nap, a feltámadás napja ad nekünk, amikor Krisztus azzal köszöntötte az övéit: „Béke veletek!” A püspök ezt ismétli meg köszöntésképpen, a hívek felé fordulva.

A jelenkort drámai kihívások jellemzik – folytatta a pápa –: a globalizáció, a korunkat megpecsételő migráció, a természeti környezet rövidlátó és kizsákmányoló kihasználása, az emberi munka méltósága és jövője, amitől egész nemzedékeket megfosztottak már, aztán az emberi kapcsolatok elsivatagosodása, a fiatalok eltévelyedései és az idősek magánya.

A pápa örvendezésre szólította fel az új püspököket, hiszen öröm nélkül a kereszténység fáradtan elfonnyad. Azt kérte tőlük, fogják kézen azokat, akik már látogatják a közösségeiket, miközben pedagógusként, lelkivezetőként és katekétaként segítik őket.

Ne kíméljétek az erőtöket, hogy az emelkedőre kísérjétek őket, ne hagyjátok őket a síkságon. Gyengédséggel és törődéssel vigyétek a gyertyát, és mondjátok nekik, amit Isten maga tanúsít: ez az én szeretett fiam, belé helyeztem az örömömet – hangsúlyozta Ferenc pápa.

Ezt követően arra biztatta a püspököket, hogy gondozzák a papjaikat, és törődjenek azokkal is, akik eltávolodtak, mert csalódtak az ígéretekben, vagy mert túl sokat követelt tőlük az út. Nem kevesen vannak azok, akik elmentek, ránk csapva az ajtót, szemünkbe vágva a gyengeségeinket, hibáinkat. A püspök legyen tehát olyan pásztor, aki megállítja azt, aki elmenni készül.

Ne botránkozzatok meg a fájdalmaikon és a csalódásaikon, segítsétek őket, hogy újból lássanak, hiszen egyszer már megismerték az Urat – buzdított a Szentatya. – A közösség számára nagy gazdagság és megerősítés lesz az ő visszatérésük. Őrizkedjetek attól, hogy beférkőzzön köreitekbe az idősebb testvér gőgje, mely képtelenné tesz az afölött való örömre, ami elveszett, de megtaláltatott.

Az új püspököknek, a missziós pásztoroknak, ahogy a pápa nevezte őket, nem szabad megfeledkezniük azokról a testvérekről sem, akik nem ismerik Jézust, vagy akik idáig elutasították őt. Arra biztatott a Szentatya, hogy menjenek el értük, keressék őket, bátran és kisebbrendűség nélkül cselekedjenek.

Nem szabad lemondani ezekről a testvéreinkről. Nem kerülhetjük meg a sorsuk miatt érzett nyugtalanságot. A közelgő rendkívüli szentévre való tekintettel nagy gazdagodást jelentenek ők közösségeink számára mindazzal, amit megosztanak velünk – zárta Ferenc pápa az elmúlt év során kinevezett új püspökökhöz intézett beszédét.

Forrás és fotó: Vatikáni Rádió

Magyar Kurír