Gaál Endre: Akik tanítónak jönnek, azokban van hivatástudat

A Vitéz János Kar korábban tanítóképző főiskolaként működött.

Az iskolát a 19. századi alapítástól a tanítóképzésnek szentelték. De főleg a rendszerváltástól kezdve más szakokat is felvállalt, mert igény volt új képzésekre. Ezért indult el a szociálpedagógia és a kommunikáció, a hagyományosabb jellegű képzések közül pedig a művelődésszervező. 

Milyen változásokat hozott, hogy a főiskola a Pázmány egyik karává vált?

Bonyolult háttere volt ennek, de részben a város részéről felmerülő igény kielégítéséről van szó: Esztergom egyetemi város szeretett volna lenni. A bolognai rendszerben 3 plusz 2 évre bontották az egyetemi képzést, így a főiskolai három év megfelel az alapképzésnek. De andragógiából, azaz felnőttképzésből indíthattunk mesterszakot is. Nem csak az elnevezésben jelent meg tehát az egyetem. Ráadásul az addigi állami bőkezűség kezdett visszaszorulni, 2000 után beindult az egyetemi integráció. A Pázmányhoz való csatlakozás megadta a lehetőséget arra, hogy nagyobb intézményhez tartozva jobban tudjuk kezelni a kívülről jövő gazdasági nehézségeket, másrészt így dinamikusabb lehet a megújulás. 

Mennyi hallgatója van a karnak?

Régen 1400 volt, fele nappalin, fele levelezőn, most viszont 630 van, részben a demográfiának, részben az állami finanszírozás szigorodásának köszönhetően. Emellett valószínűleg azért is csökkent hallgatóink létszáma, mert a köztudatban is háttérbe szorult az a felfogás, hogy kiművelt emberfőkre lenne szükség. Az sem tett jót a felsőoktatásnak, hogy pár évente újra meg újra átszabták a felsőoktatási törvényt. 

Mely szakok a legnépszerűbbek?

Sokáig a szociálpedagógia és a kommunikáció volt a legnépszerűbb. Azonban ezek idővel túltelítetté váltak, így most visszaesik a kommunikáció, a szociálpedagógia viszont tartja magát. Az andragógia új szakként még nem tud elég ismertséget és munkalehetőséget sem felmutatni, mondhatjuk úgy, hogy még kamasz stádiumban van. A tanító szakra jelentkezők száma is visszaesett. A rendszerváltásig óvodapedagógusokat is  képzett a főiskola, nemrégen pedig felmerült az igény az újraindítására, ami meg is valósult. 

Nem tervezik a VJK, illetve a bölcsészkar kommunikáció szakjainak összevonását?

Természetes, hogy a fejlődés afelé mutat, hogy összevonjuk a kettőt. Három éve integrálódtunk a Pázmányba, eddig felmértük az adottságokat, lehetőségeket. Most kell következnie a racionalizálásnak, összehangolásnak, az oktatás simábbá, egyszerűbbé tételének. Lehetne például a nappali kommunikáció Piliscsabán, a levelező pedig itt, Esztergomban. A tanítóképzés a mi specialitásunk marad, viszont a bölcsészkar Pedagógia Intézetével ezen a téren is lehet gyümölcsöző az együttműködés. 

Régóta panaszkodnak sokan, hogy tanítónak az megy el, akit máshova nem vesznek fel.

Való igaz, hogy a tanítóképzésben a felvételi pontszámok nem érik el a divatos szakok felvételi pontszámát. A tanítók nincsenek megbecsülve, hiányzik a társadalmi elismerés. A szülők is gyakran ellenfélnek nézik az amúgy alulfizetett tanítókat. Mindemellett úgy látom, akik tanítónak jönnek, azokban van hivatástudat, és ezt nagyon jelentős dolognak tartom. 

Beszélgetéssorozatunk korábbi részei:
PPKE BTK: bölcsésznek születni kell
PPKE HTK: nem csak a munka miatt tanulunk teológiát
PPKE ITK: laboratórium egy csipben
PPKE JÁK: Schanda Balázs a jogászképzésről
Sapientia: szerzetesi sokszínűség és sok világi 

Szilvay Gergely/Magyar Kurír