Görögkatolikus fatemplomot szenteltek fel Debrecen-Józsán

A görögkatolikus hagyományoknak megfelelően senki nem léphetett be Józsa első görögkatolikus templomába vasárnap délelőtt, a fából épült új lelki hajléknak ugyanis üresen kellett fogadnia a főpásztort, az asszisztenciát, majd a híveket.

Az oltár fölkenésének és felöltöztetésének szertartásán Kocsis Fülöp metropolita elsőként a vizet, illetve a bor és rózsavíz keverékét áldotta meg, végül megszentelt olajjal kente meg az oltárt. A szentelési ceremónia a templom falainak megáldásával ért véget.

A Szent Liturgián Kocsis Fülöp metropolita prédikációját azzal kezdte: vannak helyek, amiket az Isten megérint, s mi most

annak lehetünk a tanúi, ahogy a Jóisten Debrecen-Józsán megérintette a földet, amire a templom épült.

„Sok emberi törekvés kell, hogy az Isten akarata teljesüljön. Én hiszem azt, hogy már a teremtés pillanatában kedves volt ez a hely az Úristennek, kinézte magának, s ma megérintette. Sok akadályba ütközött azért ez a folyamat, már a telek megszerzését is nehézségek övezték, dolgozni kellett azon, hogy végül megszentelődhessen” – részletezte Kocsis Fülöp.

De ez a felépült templom immár örök időkre rámutat az Istenre, a magasba nyúló tornya mintegy figyelmeztető, hogy az Isten leszállt erre a földre – tette hozzá. – Az égre mutató torony azt érzékelteti velünk, hogy a Jóisten onnan tekint le ránk. A torony kellett ahhoz, hogy mindenki figyelmét felhívja arra: itt valami különleges épület van, különleges hely rejlik. Érdemes fel is menni a toronyba, mert csodálatos látvány nyílik a városrészre.

Majd arról szólt a főpásztor, hogy nem kevés küzdelem övezte a megvalósulás folyamatát is, hiszen sokak idegenkedtek a templom stílusától, vagyis attól, hogy fából készült. Ebben a ruszin kisebbség volt a görögkatolikusok segítségére. Kisebbségben élnek Debrecenben, akárcsak a görögkatolikusok. De az összefogás eredményeként előbb közösségi ház valósult meg, s ehhez már könnyebben lehetett illeszteni a ruszin kultúrát idéző templomot. Pedig ősi magyar építkezési mód is, hogy fából készül templom; elég csak a Máriapócson vagy a szentendrei skanzenben látható görögkatolikus fatemplomra gondolni, amit Mándokról szállítottak oda.

Sajnálattal állapította meg a metropolita, hogy ma tájidegennek, életidegennek titulálnak egy templomot, holott ez korábban fel sem merülhetett volna. Egykoron tér- és életszervező építménynek minősült egy templom.

Manapság ha templom épül, igyekeznek építészeti stílusát beilleszteni az adott közegbe, hogy ne lógjon ki. De nem illeszkedik. Azért, mert az evangélium sem tud illeszkedni a mai világba.

Sokszor nem fér bele az a krisztusi út, amit nekünk járnunk kell. Lehet, hogy ez a templom idegenül hat itt, Debrecen-Józsán, de csak egy ideig. Az itteni görögkatolikusokon múlik majd, hogy az élet, a mindennapok szerves részévé tudják-e tenni a lelki hajlékot. Így fog beleilleszkedni a Krisztusra figyelő életbe. Nekünk a templom »mutatóujján« keresztül Istenre kell figyelnünk, nekünk hirdetnünk kell, hogy ha olyanná lett a világ, amelyben idegen a kereszténység, akkor abban mi is idegenek vagyunk, mert mi Krisztust választjuk s nem a világot, hozzá akarunk tartozni. Erről tanúskodik ez a különleges templom” – világított rá Fülöp metropolita. Szerinte a jó templom úgy van felépítve, hogy az ember rácsodálkozva nem is tud mást tenni, csak az Istenre gondolni, és aki betér a lelki hajlékba, nem is tud mást tenni, csak imádkozni.

„Én úgy érzékelem, ez a templom ilyen” – mondta a főpásztor, majd kitért arra, hogy

az építőanyag Gyimesből származik, Gyimesfelsőlokról, amely egykor a Hajdúdorogi Egyházmegyéhez tartozott, mintegy külhelynöksége volt.

„S lám, a lelki kötelék nem szűnt meg, onnan kaptunk egy hitünket megerősítő templomot. Ott ma sem idegen a templom, a keresztény élet, erőt kell merítenünk belőlük” – hangsúlyozta az érsek-metropolita. Prédikációja végén egy a vecsernyén és nagyböjtben elhangzó sort idézett: „Igazodjék fel az én imádságom a te színed elé, mint a tömjénnek a füstje.” Ezt alapul véve bátorított mindenkit Kocsis Fülöp, hogy induljon el a szívekből az imádság, mint a tömjénfüst erről a szent helyről.

A szertartás végén Szentesi Csaba parókus mondott köszönetet mindenkinek, aki lehetővé tette és segítette a templom felépülését. Kitért arra is, hogy Örömhírvétel ünnepére szentelték fel a lelki hajlékot.

„Gábriel arkangyal vitte Isten üdvözítő akaratának hírét Máriának,

mi pedig a megváltás örömhírét szeretnénk mindenki szívébe beleimádkozni. Mi ezt a templomot kiimádkoztuk, s szeretnénk a jövőben jól beimádkozni”

– hangsúlyozta a parókus.

Az eseményen részt vett Fürjes Zoltán egyházi és nemzetiségi kapcsolatokért felelős helyettes államtitkár, aki többek között megosztotta: egy nemzetiségi konferencián vett részt a közelmúltban, ahol több kutatás eredményét lehetett hallani arról, hogy a közöttünk élő tizenhárom nemzetiség – mint amilyen a ruszin is – körében a vallásosság nagyobb arányú, mint a magyar többségi társadalomban.

Ez abból is fakad, hogy a vallás jelenti a megtartó erőt. Ugyanez tapasztalható a határon túli magyarok közösségében is. Közös célnak kell lenni, hogy a hit megtartó ereje itthon is erősödjön – emelte ki a politikus.

Kramarenko Viktor, az Országos Ruszin Önkormányzat elnöke felidézte, hogy Fülöp metropolita három évvel ezelőtt „a levegőben”, egy Rómába tartó repülőúton osztotta meg először a fatemplom ötletét. „Az elgondolásból összefogás született, az összefogásból pedig tettek, a tetteket pedig támogatta az egyházi és nemzetiségi államtitkárság” – mondta az elnök. Hozzátette: a ruszin egy büszke nemzet, és ha meg akarja tartani nyelvét, hitét, hagyományait és identitását, „meg kell védenünk az elért eredményeket és össze kell tartanunk, hiszen ennek az összefogásnak az eredménye ez a gyönyörű templom”.

Az Országos Ruszin Önkormányzat és a Hajdúdorogi Főegyházmegye 2020-ban kötött együttműködési megállapodást a görögkatolikus fatemplom megépítésére. A ruszin önkormányzat a kivitelezésre két részletben, összesen 50 millió forint kormányzati támogatásban részesült. A főegyházmegye állta az építés fennmaradt összegét, valamint a tervezési és műszaki ellenőrzési díjat. A teljes építési költség mintegy 142 millió forint volt. A fa felépítményre egy erdélyi (gyimesbükki) cég adott árajánlatot, és egy vázlattervet, amit saját tervezőjük, a romániai Dorin Ruscan készített. A magyarországi építési engedélyezési és kivitelezési tervdokumentációt pedig Fiers Márton és szakági tervező kollégái készítették el.

A templomépület keleti tájolású, a görögkatolikus liturgiának megfelelő külső körüljárhatósággal. A telek adottságából következik, hogy az épület bejárata a kert hátsó része felől nyílik. A bejárat tornáccal fedett, melyen belépve a templomhajó és a szentély tárul fel, továbbá karzat, és a tornác felett egy erkély is kialakításra került. Az épület hasznos alapterülete karzattal együtt 170 négyzetméter. A templom falait köríves faburkolat, tetejét vörösfenyő zsindely fedi.

A teljes beszámolót ITT olvashatják.

Az építkezést egy kamera folyamatosan rögzítette; a főegyházmegye honlapján olvasható  eredeti cikk végén található videón bárki megnézheti, hogyan nőtt ki „a megérintett földből ez a szent hely”.

Szöveg: H. Varga Eszter

Forrás és fotó: Hajdúdorogi Főegyházmegye

Magyar Kurír