Hálót kapnak, nem halat – Építőanyagot adott át a Karitász a rászoruló kőművesnek

Zsolt és Tímea családja egyike azoknak, akik ezzel a segítséggel fürdőszobát tudnak majd kialakítani házukban. Az építőanyag költségeit önerőből nem tudták volna előteremteni, a munkát azonban a családfő tudta vállalni. Ezért jelentkeztek abba a programba, melynek segítségével lehetségessé válik, hogy az otthonukba – amit Zsolt eddig is szépítgetett – fürdőszoba is kerüljön.

Esőre áll, hiába van augusztus, kora őszi időben érkezünk Kisszentmártonba. Egy olyan településre, ahová csak négyszámjegyű út vezet. Mutatja ez is, hogy mennyire sokat kell utaznia annak, aki munkába indul a környező nagyobb településekre, akár Pécsre. Innen, a bekötőútra vezető bekötőútról kell elindulnia nap mint nap. A Karitász egyik helyi önkéntesével beszélgetve a falu főutcáján nézünk meg néhány házat. Magukon viselik az időjárás és az emberek életének viszontagságait is: repedezett, színtelenre kopott falak, hiányzó ereszcsatorna, elhanyagolt udvarok, régen használt melléképületek, ólak maradványai tünedeznek elő. Racionális okait nem kell sokáig kutatni a porták állapotának, eresz nélkül lehet élni, kenyér nélkül kevésbé. Ha el kell menni reggel 5-kor dolgozni és este 6-ra ér haza a családfő, akkor nemcsak ólakra nincsen szükség, hanem a kert rendben tartására sem marad idő.

A falu egyik első háza Zsolték családjáé. Kívülről is látszanak a felújítás nyomai, a nemrégiben zajlott ablak- és ajtócsere például; mindez jelentősen megkülönbözteti ezt a portát a környék sokszor romosnak, elhagyatottnak tűnő házaitól. Jöttünkre megjelenik Zsolt és Tímea, valamint a két lányuk mellett a család egyik kutyája is kíváncsi a piros pólós karitászos csapatra. Röpke elfogódottság után Zsolt büszkén mutatja végig a házban az eddigi fejlesztéseket: a lányok számára a folyosóból átalakított saját szobát, a konyhát, a nemrég cserélt nyílászárókat, a gipszkartonozás és a festés színes eredményeit. A Katolikus Karitász segítségével folytatódhat most a ház felújítása, korszerűsítése. Zsolt maga is kőműves, valamint barátja is segít majd a fürdőszoba kialakításában.

A karitászos autóban vannak az anyagok az építkezéshez. Ahogy előkerülnek, jó látni, hogy Zsolt lelkesen bólogat, tudja, minek hol és hogyan lesz meg majd a helye az új fürdőszobában. Tímea a papírmunkát segíti: komoly nyilvántartás készül az átadás-átvételről. Zsolt közben azt is elmeséli, hogy kőművesként csapatban dolgozik, és bejelentett nyolcórás állása van. Ugyanakkor ez azt is eredményezi, hogy keveset van otthon, főleg csak hétvégén, de ha adódik munka, akkor is szokta vállalni. Reggel fél hatkor indul, este hatkor ér haza, így otthon apránként tud csak felújítani mindent, amire pénze persze a munkából adódik. Az építőanyagokat, melyeket most a Karitász jóvoltából kapnak, egyben nem tudta volna kifizetni. Legtöbbet egy barátja segített a szépítgetésben, reméli, most is lesz egy kis ideje.

A Kisszentmártonban töltött fél óra nem sok, de az ez idő alatt történtek hosszú távon befolyásolhatják Tímea és Zsolt életét: a „Felzárkózó települések” programnak és a Katolikus Karitásznak köszönhetően lehet saját fürdőszobájuk. Zsolt még hozzáteszi búcsúzóul, hogy a jóba ugyan könnyű beleszokni, de ők a munka részét is örömmel vállalják, ezzel tudják viszonozni a segítséget.

Forrás és fotó: Katolikus Karitász

Magyar Kurír