Háromszáz év állhatatossága: Szent István-búcsút ünnepeltek Nagybányán

A jubileumi rendezvénysorozat részeként többek között rajz-, fotó- és videópályázatot, bibliodráma-foglalkozást, előadásokat, koncerteket, hagyományőrző tábort, jótékonysági estet, népmissziót tartottak; kiadtak egy, a templomról szóló albumot, egyházközségi kiállítótermet nyitottak.

Az augusztus 23-i ünnepi szentmisét Schönberger Jenő megyéspüspök celebrálta, Vasile Bizău máramarosi görögkatolikus püspökkel, vendég és egyházmegyés papokkal együtt. A búcsúünnepre Nagybányára hozták a Szent Korona hiteles másolatát.

A szentmise előtt a főpásztor megáldotta a templomban a restaurált Szent István-képet, majd asszisztenciájával a cinteremben (a templomudvaron, mely egykor temetkezési helyként is szolgált) felállított oltárhoz vonult, hogy megkezdje a legszentebb áldozat bemutatását. „Ahhoz, hogy mi most ünnepelhessünk, nagyon sokak áldozatára volt szükség. Mi valakiknek a gyermekei, az unokái, a dédunokái vagyunk. Mindenki meghozta a maga áldozatát” – mondta Schönberger Jenő.

„Államalapító Szent István királyunkat ünnepeljük, aki halálos ágyán a Szűzanyának ajánlotta népét. Ő úgy tekintett a népére, mint egy családra, amelynek szüksége van édesanyára. Mi egy nagy család tagjai vagyunk – fogalmazott a szatmári megyéspüspök. – Kívánom, hogy ez a közösség, ez a város igazi családdá forrjon össze, és akkor nemcsak múltja, hanem jövője is lesz. A boldogságos Szűzanya oltalmazzon mindenkit, Szent István királyunk pedig járjon közben mindannyiunkért! Hála a háromszáz évért, és hála mindenkinek az áldozatáért. Ebbe a szentmisébe szeretnénk titeket, őseiteket, mindenkit belefoglalni, akik valamit is tettek, tesznek ezért az Egyházért, tesznek Nagybányáért.”

A szentbeszédet György Alfréd MI, az osztrák és magyar kamilliánus rendtartomány provinciálisa mondta; Szent Istvánt mint szilárd kapaszkodót állítva példaként a hívek elé.

„Háromszáz év állhatatosságát, kitartását, hűségét ünnepeljük a kenyértörésben, az Eucharisztia ünneplésében. Ahol a másokért megtört életünk kenyere és az értünk megtört Krisztus kenyere találkozik, ott eucharisztikussá válunk és megújulunk. Akkor tudunk emberibbé, kereszténnyé válni, ha nem félünk egymás sebeitől.”

„Melyik a legrövidebb út a szívhez? A seb, hiszen amikor megvágjuk a kezünket, a szívünk gyorsabban pumpálja a vért, és el is indítja a gyógyulás folyamatát. Ugyanígy, sebzettségünkben találunk rá leginkább az Úr Jézus Krisztusra, az Atyaistenre a Szentlélekben – fejtette ki a szentmise szónoka. – A szentháromságos egy Isten tiszteletére építették az őseitek ezt a templomot. Immár háromszáz év küzdelme, félelme, sebzettsége és gyógyulása sűrűsödik össze itt, ezen az ünnepen.

De kétezer év kereszténység is, és ahogyan Krisztus az Egyházat Péterre bízza, ahogyan az élő, az irgalmat megtapasztalt szív emberségére bízta a közösséget, úgy a megtört Szent István királyra bízta nemzetét és a Szent Korona országait. Hiszen mi keresztények vagyunk, magyar, katolikus keresztényi múltunkat ünnepeljük, de nem valaki ellenében. A Szentlélek Úristen egyesít bennünket. Mi egymásért, az ember méltóságáért, a megváltott ember öröméért és életének szépségéért örülünk és ünneplünk (…) Az imádságot, az alázatos lelkületet ünnepeljük: azt, hogy adott nekünk Isten hitet, szilárd kapaszkodót, derék, becsületes embereket, akik egyenes tekintettel néznek előre, akik hisznek Krisztusban, az igazi kősziklában.

Legyünk családjaink szentélyében mi magunk az a kőszikla, ami Szent Péter az Anyaszentegyházban, ami Szent István Egyházunkban. Legyünk derék, becsületes, hívő emberek, akikbe lehet kapaszkodni, akikre lehet építeni” – buzdított prédikációjában György Alfréd MI.

Az ünnepi beszédeket és a záróáldást követően a jelenlévők elénekelték a himnuszokat – köztük a bányászhimnuszt is, amelynek szövegét Czumbel Lajos (1891–1967) egyházmegyei kormányzó írta.

Forrás: Romkat.ro

Fotó: Szatmári egyházmegye

Magyar Kurír