A példát közvetíteni misszió – új kötet Márton Áron és Jakab Antal püspökökről

A Balassi Intézet és az Új Ember Kiadó gondozásában napvilágot látott kötet a korábban Bécsben azonos címmel tartott konferencia előadásait gyűjti egybe, jelentős tanulmányokkal kiegészítve és fényképekkel gazdagon illusztrálva. Arról, hogy miért tartotta fontosnak a két erdélyi püspököt egyidejűleg először az ausztriai magyarok, majd pedig a német anyanyelvűek figyelmének is homlokterébe állítani, a kezdeményező Szabó Csaba történész, a Balassi Intézet – Collegium Hungaricum Bécs tudományos igazgatóhelyettese beszél.

– Kanyarodjunk vissza egészen a 2013 őszén megrendezett konferenciáig: miért tartotta fontosnak, hogy a Bécsben, illetve tágabb értelemben Ausztriában élő magyarok számára a két erdélyi püspökről, Márton Áron és Jakab Antal főpásztorokról konferenciát szervezzen?

– Az ausztriai magyarok többsége erős nemzeti és vallási identitással rendelkezik. Egyesületeikben és közösségeikben ápolják az anyanemzethez és az egyházukhoz tartozás érzését. Ők maguk is gyakran szerveznek kulturális, hitéleti programokat, és aktívan részt vesznek a nagykövetség és a Collegium Hungaricum rendezvényein is. A bécsi katolikus magyarok között sok a fiatal is, intenzív a cserkészmozgalom. Elsősorban rájuk gondoltam mint célközönségre, amikor a konferenciát megszerveztem. Úgy gondoltam, hogy nagy általánosságban talán ismerik a bécsi magyarok is a két erdélyi püspök életét és tevékenységét, de néhány éve számos új forrás nyílt meg a román levéltárakban.

Megkerestem romániai magyar barátaimat és a magyarországi kollégákat az ötlettel, hogy mutassák be a legújabb kutatási eredményeket, helyezzék el a két püspök életét az egyetemes katolikus martirológiába. Az erdélyi püspökök kisebbségi létben álltak helyt. Fontosnak tartom, hogy a keresztény embernek példákra van szüksége a mindennapi helytállásához. Oly sokan buknak el körülöttünk nap mint nap kicsinyességeken, gyarlóságuk miatt. De vannak tiszta emberek is, akik nemzeti kisebbségben, vallási kisebbségben is utat mutattak. Az ilyen példák mindenütt fontosak, a diktatúrából szabadult Romániában vagy Magyarországon éppen úgy, mint Ausztriában. A jólétben is nehéz a helytállás. Ott is kell a példa a hűségről a nemzethez és az egyházhoz!

– Ön továbblépett, és hosszú, alapos előkészítő munkával kétnyelvű könyv formájában is megörökítette a konferencián – ott csak magyar nyelven – elhangzottakat. Az imént vázolt példafelmutatás szándéka ösztönözte arra is, hogy ezeket az előadásokat sokkal szélesebb közönséggel, mi több a német ajkú olvasókkal is megismertesse?

– Ez a munkámból fakadó elkötelezettség. A Bécsi Magyar Történeti Intézet vezetőjeként hamar szembesültem azzal, hogy Ausztriában, de nyugodtan mondhatom, hogy német nyelvterületen komoly érdeklődés mutatkozik a magyar tudományos eredmények iránt – ugyanakkor alig férnek hozzá ezekhez. Nagyon kevesen nagyon keveset publikálunk mi, magyarok idegen nyelven. Ugyancsak nagyon kevesen vannak azok a külföldiek, akik érdeklődésükben odáig jutnának, hogy megtanuljanak magyarul. Rendkívül fontosnak tartom, hogy magyar kutatások, magyar eredmények idegen nyelveken (jelesül németül) is elérhetővé váljanak. Természetesen elsősorban társadalomtudományokra gondolok, a természettudományt kevésbé ismerem, és úgy gondolom, azon a területen talán nincs is akkora probléma, hiátus, mint a társadalomtudomány esetében.

Éppen ezért a Bécsi Magyar Történeti Intézet kiadványai kizárólag német nyelvűek. Kiadok egy tudományos sorozatot is, a Publikationen der ungarischen Geschichtsforschung in Wient, amelyben négyéves bécsi tartózkodásom alatt kilenc kötet jelent meg. Ezek elsősorban magyar történelmi alapkutatások, és a középkortól a jelenkorig számos témát feldolgoznak. A tudományos közeg, amelyik ezeket a köteteket használja, a német szakirodalmat fel tudja dolgozni, be tudja építeni kutatásaiba. Természetesen néha, tudományos ismeretterjesztő szándékkal, mint az erdélyi püspökökről szóló kiadvány esetében, a széles magyar – a hazai és az erdélyi – közösség is megszólítható, ebben az esetben a kétnyelvű kiadvány az indokolt megjelenési forma.

– A könyv több, mint egy konferencia utódkiadványa, hiszen kibővített tartalommal, gazdag fényképanyaggal jelent meg. Milyen elveket tartott szem előtt a szerkesztéskor?

– Nem véletlen, hogy a nyelv mellett a tudományos ismeretterjesztést is szóba hoztam. Ezt a műfajt nagyon fontosnak tartom! Szakemberek adjanak elő korszerű tudományos ismereteket közérthetően. Ezzel sokkal több embert el lehet érni, mint egy tudományos szakkönyvvel, ugyanakkor mindkettő nélkülözhetetlen közlési forma.

A Márton Áronról és Jakab Antalról szóló kiadvány esetében azért választottam a tudományos ismeretterjesztést, mert sok embert akarok elérni a kötettel. Sok embernek, magyaroknak és németeknek akarom közvetíteni a két erdélyi püspök példáját. Meg akarom ismertetni a legújabb kutatási eredményeket. Engem is meglepett néhány újdonság, amit a kollégák a konferencián előadtak, illetve a kötetben publikáltak. Például első alkalommal ismerhetjük meg részletesen Márton Áron katonai pályafutását az első világháború éveiben; de jószerével az első összefoglaló elemzés olvasható Moszkva görögkatolikusokat illető álláspontjáról; nagyon fontosak a Márton Áron perével és a püspökök megfigyelésével kapcsolatos írások is; egy aktuális helyzetképet kapunk a kötetben Márton Áron boldoggá avatásának helyzetéről és így tovább.

Szeretném, ha a kötet minél több embert elérne, ezért a tudományos ismeretterjesztés mellett nagyon fontosnak tartottam a vizualitást is. Kértem a szerzők segítségét is, de sokakat megkerestem, hogy lehetőleg minél több képet tudjunk közreadni a kiadványban. Ez a szándék is sikeresen teljesült: magánszemélyeken túl különösen a Márton Áron Múzeum Csíkszentdomokosról és a Jakab Antal Keresztény Kör adott sok felvételt. A kötetben közel száz, jórészt első alkalommal közölt fotó szerepel. Így az új szakmai, tudományos eredmények közérthető bemutatása mellett sikerült a könyvet egyben albummá, képes kötetté is formálni.

– Miért éppen Márton Áron és Jakab Antal püspököket társította egymás mellé?

– Kettejük élete és különösen működésük kitölti a teljes romániai kommunista diktatúra időszakát. Márton Áron (1896–1980) papként 1924-től, majd püspökként 1938-tól egészen haláláig, 1980-ig, Jakab Antal (1909–1993) pedig papként 1934-től, püspökként 1980 és 1990 között szolgálta a magyar katolikusokat Erdélyben, de lényegében egész Romániában. Így amikor róluk beszélünk, írunk, voltaképpen a romániai kommunizmusról is beszélünk. Márton Áron és Jakab Antal küzdelmei, áldozatai, kísértései – egész életük tanúságtétel. Összetartoznak, mert ketten együtt jórészt megjelenítik az egész romániai magyar kisebbséget az elmúlt században. Mindketten a Trianon előtti Nagy-Magyarországon születtek, megélték az elszakítás traumáját, és aktív életük kétszeresen kisebbségi létben telt: a magyar kisebbség tagjaként és a római katolikus vallási kisebbség képviselőiként éltek.

– Hogyan látja és mit gondol, miért halad ilyen lassan Mindszenty József bíboros, hercegprímás és Márton Áron püspök boldoggá avatási pere?

– Nem vagyok szakértő ebben a kérdésben. A kötetben Kovács Gergely atya, posztulátor összefoglalja a két főpásztor boldoggá avatási eljárásával kapcsolatos tudnivalókat, ismerteti az aktuális helyzetet. Amit én hozzá tudok tenni, ismerve P. Szőke János korábbi posztulátor tevékenységét is, hogy a boldoggá avatási eljárás nem egyszerű. Nagyon hosszadalmas és költséges folyamat. Rengeteg dokumentumra van szükség, mindent le kell fordítani.

Mindszenty József bíboros, esztergomi érsek ügye 1988 óta, Márton Áron Gyulafehérvári püspök ügye 1994 óta zajlik. Persze történtek időközben sajnálatos „megtorpanások” is. Az úgynevezett egyházmegyei szakasz mindkét esetben 1996-ban zárult le, azóta zajlik az úgynevezett szentszéki (római) szakasza az eljárásnak.

Márton Áron esetében ötévi munkával készült el a positio (egy több száz oldalas összefoglaló munka), amelyet majd a hét bíborosból álló bizottság véleményez. Mindszenty József esetében a positio elkészítése sokkal lassabban halad. Az eljárás egyik fontos eleme a csoda. Vértanú esetében nincs szükség csodára a boldoggá avatáshoz, hitvalló esetében azonban igen.

Szóval az egész eljárás bonyolult, komplikált. Mivel mindkét jelölt egy kommunista diktatúrában tevékenykedett, a rendelkezésre álló források is befolyásolják a boldoggá avatást. Csak egy példa: Márton Áronról a román állambiztonság közel nyolcvanezer oldalnyi megfigyelési iratot gyűjtött. Ezek feltárása még alig kezdődött el. Ugyanakkor az iratok manipuláltak, éppen a diktatúra „iratkezelésének” sajátossága folytán. Mindszenty József esetében a tizenöt éves amerikai követségi tartózkodás során keletkezett nagy mennyiségű amerikai dokumentum, amelyeknek az utóbbi időben történő feltárása miatt nem lehet még lezárni az életszentség összeállítását. A moszkvai levéltárakban a kutatás meg sem kezdődött. Bár párhuzamosan haladnak, nem lehet a történeti kutatást és a szentté avatást összekeverni.

Biztos vagyok benne, hogy jószándékú emberek dolgoznak mindkét ügyön, és abban sem kételkedem, hogy bővülni fog a magyar boldogok köre. Ugyanakkor egyetértek Kovács Gergely atyával: mindez nem „rekord”, nem arról szól a boldoggá avatás, hogy melyik nemzetnek van több, hanem arról, hogy nekünk milyen példát adnak és hogy tudunk-e a példájukkal élni.

– Megjelenése óta mit tapasztal a könyv fogadtatásáról és milyen tervei vannak vele?

– Mivel nem régen jelent meg a könyv, ezért jelentős tapasztalatokról még nem tudok beszámolni. Nagyváradon már bemutattuk egy konferencián, ahol elsősorban történészek voltak jelen. Ott egybehangzóan dicsérték a tudományos ismeretterjesztő szándékot.

A kötetet a bécsi történeti intézet csatornáin el fogom juttatni német nyelvterületen a tudományos kapcsolataimhoz – ez közel harminc egyetem, könyvtár, intézet.

Fontos, hogy legyenek kötetbemutatók, Bécsben, Budapesten és másutt is az országban és Erdélyben is. Írni is kellene a kötetről, recenziót, ismertetést. A Nemzeti Kulturális Alap támogatásával is ki tudtam volna adni a könyvet, de kezdettől fontosnak tartottam, hogy egy hálózattal, kapcsolatokkal rendelkező kiadót érdekeltté tegyek a kiadásban, ezért kerestem meg az Új Ember Kiadót. Abban bízom, hogy a kiadó is népszerűsíti lehetőségei szerint a könyvet. A legfontosabb, hogy minél több emberhez elérjen. Ez semmiképpen sem üzleti vállalkozás, hanem misszió: közvetíteni a példát!

Fotó: Gulyás László

Magyar Kurír