Hortobágyi T. Cirill pannonhalmi főapát kánoni vizitációja São Paulóban

A pannonhalmi főapátot Odilo Pedro Scherer bíboros, érsek fogadta São Paulóban. „Nagyon kedves volt az érsek atya. Beszélgettünk az Egyház ottani helyzetéről, és mesélt az egyre erősödő szekularizációról is” – mondta el Hortobágyi T. Cirill. Egy tizenöt évvel ezelőtt végzett felmérés szerint a lakosság öt százaléka vallotta magát felekezeten kívülinek, néhány évvel ezelőtt már tizenöt százalékuk. „A katekézis, az evangelizáció és a misszió az ő szolgálatuk sarokpontjai. Ahogy azt az érsek atya hangsúlyozta, szeretnének egy komolyabb hitoktatást megszervezni, hogy a hit, a vallás újra gyökeret verjen.”

Hortobágyi T. Cirill másodszor járt a São Paulo-i közösségnél, de ez volt az első hivatalos vizitációja.

Az alapítás óta sokat változott a közösség; akkor mindannyian magyarok voltak, most pedig helyi szerzetesek alkotják a rendet, ezért ennek megfelelően kell kialakítaniuk a saját jövőbeli életüket, életstílusukat – mondta a főapát a vizitáció kapcsán, melynek az volt a célja, hogy mint külső szemlélő figyelje meg és javaslataival próbálja segíteni a közösség működését.

Cirill atya a nyitó konventülést követően négyszemközti beszélgetések során szerzett benyomásokat a közösségről, és ismerte meg őket jobban. Minden szerzetessel és a vezető beosztású munkatársakkal, valamit az apáttal is külön-külön találkozott; észrevételeit jelentésbe foglalta.

A vizitáció záródokumentumát, azaz a Recessus visitationist a záró konventgyűlésen olvasták fel. „Ebben a dokumentumban a személyes beszélgetések során tapasztaltakat, saját benyomásaimat írtam le. Megfontolandó tanácsokat, meglátásokat foglaltam bele. Ezek nem előírások, hanem javaslatok, amelyeket a közösség a távozásom után átbeszélhet, s ha jónak látják, beépítik mindennapjaikba” – foglalta össze a főapát a kánoni vizitáció lényegét.

A hivatalos programon túl lehetősége nyílt felfedezni az apátság gazdag múltját és törekvéseit. São Paulo egy huszonkétmilliós nagyváros – ismertette a kánoni vizitációról hazatérve a főapát. – A Szent Gellért Apátságot a magyar bencések a Morumbi negyedben, a Campo Limpó-i egyházmegye területén alapították. A magyar gyökereket még mindig fel lehet fedezni. Van egy Eszterházyról elnevezett zeneiskolájuk, működik magyar múzeum, és Latin-Amerika legnagyobb magyar könyvtára itt található, amelyben unikumként a magyar rendszerváltás előtti szamizdatirodalommal is találkozhatunk.

Hortobágyi T. Cirill járt a Magyar Házban, a Casa Húngarában, amelyet a járvány alatt újítottak fel, és február 6-án szentmisét mutatott be a magyar kolóniának. „Havonta egyszer van náluk magyar mise. Miután azonban magyar pap nincs, ennek fő nyelve a portugál. Az énekek, az olvasmányok és a hívek könyörgése hangzik el magyarul” – mondta el a bencés főapát.

„Felemelő élmény volt hallgatni, milyen könnyedén, szépen éneklik, lágy szintetizátorkísérettel a teljes zsolozsmát. Nagyon meglepő volt, hogy hétköznap is latin gregoriánt énekelnek a misében.”

Kintléte során Cirill atya sokat beszélgetett a művész-szerzetes Marcello atyával, akinek a São Pauló-i apátság területén álló egyik szobrát a pannonhalmi gyilokfolyosó mellékoltárának képe ihlette. [A pannonhalmi bazilika északi mellékhajója fölött húzódó „gyilokfolyosó” 1241-ben a tatárok elleni védelmül szolgált – a szerk.] Azt ábrázolja, amint a tanulmányait befejező Szent Imrét épp útjára bocsátja tanítója, Szent Gellért.

„...nagyon modern, de mégsem elvont; a művészete teljesen érthető, könnyen befogadható” – fogalmazott a művész-szerzetesről, Marcello atyáról a főapát.

A brazil bencés szerzetesek szolgálatának része az oktatás, a lelkipásztori és a szociális tevékenység. „Egy rendkívül színvonalas iskolát működtetnek. A Colégio Santo Américóban, azaz a Szent Imre-iskolában mintegy ezer diák tanul, az általános iskolásoktól az érettségizőkig. Teljesen másként működik az egész, mint Magyarországon. Mintha egy nagy pálmaházban járnánk; a gyönyörű sétányok és játszóterek között szétszórtan fekszenek az oktatási épületek, köztük számos sportlétesítménnyel. A jómódúbb szülők gyermekei járnak ide.”

A szerzetesek elsősorban azonban a lelkipásztori szolgálatban vesznek részt. Ők látják el az apátságon belül a plébániatemplomot és a Tóth Veremund atya által alapított két plébániát. Emellett szociális intézményt is működtetnek, ahol a rászoruló gyermekeknek nyújtanak napközi otthonos ellátást.

A Szent Gellért Apátság prézes apátja úgy látja, hogy minden téren nagyon gazdagító volt a látogatás, a találkozás – nemcsak neki, hanem a közösség számára is.

Hortobágyi T. Cirill tíz napot töltött Brazíliában, ahol a helyi gasztronómiával is megismerkedhetett. A fő étkezések, az ebéd és a vacsora alapja a párolt rizs és a bab, továbbá rengeteg gyümölcsöt és zöldséget fogyasztanak. Megkóstolhatta a helyi jellegzetes aperitifet, a caipirinhát, vagyis a cukornádpálinkát. A pohár aljára kristálycukrot szórnak, majd jéggel és lime-darabokkal töltik meg, végül ráöntik a pálinkát, ami elég tömény, de nagyon finom így – meséli a pannonhalmi főapát.

Forrás és fotó: Pannonhalmi Bencés Főapátság

Magyar Kurír